6. Programozott szórakozás – tilos a rock!
A kommunista pártok, hatalmuk megtartása érdekében, igyekeztek ellenőrzésük alá vonni az emberek mindennapjait is. A szabadidő eltöltése, a szórakozás sem képezett kivételt ez alól. A pártvezetők még a zenei életet is befolyásolták – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának hatodik része.
A HBB tagjai az 1981-ben bemutatott, Szomjas György által rendezett Kopaszkutya című filmben főszerepet játszottak. A lemezt betiltották, a fi lmet viszont nem, a zenei anyag csak 1993-ban láthatott napvilágot. (kép: viharock.hu)
A kommunista pártok, hatalmuk megtartása érdekében, igyekeztek ellenőrzésük alá vonni az emberek mindennapjait is. A szabadidő eltöltése, a szórakozás sem képezett kivételt ez alól. A pártvezetők még a zenei életet is befolyásolták. Olyan műfajokat, zenei stílusokat támogattak, amelyeket fel tudtak használni a kommunista ideológia terjesztésére, népszerűsítésére. Megszabták, melyek azok a témák, amelyekről írni, énekelni lehet. A hivatalos pártideológiával összhangot nem mutató irányzatokat nem támogatták, próbálták átalakítani, esetenként tiltották.
Különös gyanakvással figyelték az ellenségesnek tartott nyugati világból érkező zenei áramlatokat, irányzatokat. Az ötvenes évektől jelentkező rock and roll, beat, majd rock különösen gyanúsnak számítottak, hiszen eleve magukban hordozták a másságot, a fennálló szokások, trendek elleni lázadás szellemét. Az új zenei divathullámok terjedését még a két világ (a keleti és a nyugati) között fennálló szigorúan ellenőrzött határok, az ún. Vasfüggöny sem volt képes megállítani. A kommunista pártok vezetői nem tehettek egyebet, igyekeztek mérsékelni ezek hatását. Ahol lehetőség adódott, megpróbálták „megszelídíteni”, kihasználni, saját szolgálatukba helyezni ezeket a zenei műfajokat. Elsősorban azt várták el, hogy a zenekarok, előadók szövegeikben ne kritizálják a fennálló rendet, és magatartásukkal, öltözködésükkel se provokáljanak. A kommunista országokban cenzúrázott lemezkiadók működtek, csak az a lemez jelenhetett meg, amelyik átment a cenzor szűrőjén. A zenekarok többsége viszont igyekezett burkoltan, szavak mögé rejtve üzenni az embereknek.
A ma is működő Iris zenakart közvetlenül egy koncert után tiltották be.
Íme egy példa a zenei cenzúra működésére. A ma is népszerű Bikini zenekar vezetője, Németh Alajos mesélte, hogy volt az egyik dalukban egy sor, amely így szólt: „vigyáznak jó hírnevükre a vének”. A cenzor kicseréltette a „vének” szót az „évek”-kel, érzékelve, hogy előbbi az idős pártvezetőkre utal. A turnék, koncertek kimondottan felső engedélyeztetés alapján jöhettek csak létre, és erős rendőri felügyelet alatt álltak. A párt informátorai szorgalmasan figyelték a koncerteket, és ha úgy látták, hogy az illető zenekar nem tartja be az utasításokat, letiltották azt. Magyarországot ebben az időszakban a három T („támogatott – tűrt – tiltott”) országának is nevezték. Ez azt jelentette, hogy a pártpolitika három kategóriára osztotta a zenekarokat. Voltak olyanok, amelyeket a párt támogatott (turnézhattak, lemezeket adtak ki), egyeseket megtűrt (nem gátolta őket, de nem is támogatta), másokat viszont egyenesen tiltott. A zenekarok a titkosszolgálatok figyelmét sem kerülhették el. Különböző ígéretekkel (lemezkiadási lehetőségek), fenyegetéssel, zsarolással (például: a zenekar betiltása) a zenészek közül is néhányat beszerveztek informátornak. Ők a zenésztársaikról jelentettek a hatóságoknak.
Magyarországon a nyolcvanas évek elejétől a diktatúra egyre lazább lett, így a rockzene szabadabban virágozhatott. Nem így a Nicolae Ceauşescu vezette Romániában. A hatvanas években itt volt ugyan egy rövid időszak, amikor a pártvezetés úgy gondolta, hogy bizonyos keretek között engedélyezi a könnyűzene létét. Ekkor még a rock is szóhoz juthatott, például a legendás Phoenix együttes. Több fesztivált is szerveztek.
A legendás Beatrice zenekar például hosszú éveken át nem adhatott ki lemezt és nem is turnézhatott. (kép: mult-kor.hu)
Magyar viszonylatban ilyen volt a székelyudvarhelyi Siculus vagy a csíkszeredai Ezüstfenyő fesztivál. A nyolcvanas évektől Ceauşescu diktatúrája egyre szorosabb lett, egyre nehezebb napok vártak a hazai rockra és annak kedvelőire. A zenekarok megjelenését korlátozták, szövegeiket cenzúrázták. A ma is működő Iris zenekart például közvetlenül egy koncert után tiltották be. A román hatóságok egy idő után már a Magyarországról érkező (főleg a magyar tartalmú) hanglemezeket is tiltották, már a határnál igyekeztek elkobozni azokat. A zenét és általa okozott szabadság-érzést viszont sohasem sikerült teljesen betiltani, megszüntetni. Az emberek lemezeket, kazettákat csempésztek, másoltak, cseréltek és hallgattak, tovább éltetve lelkükben a szabadságnak ezt a kis oázisát.
A vámosok, hatóságok különösen vadászták az István, a király című rockoperát.
(A sorozat munkatársa Egry Gábor történész)
