Az anyanyelv színe: weöres

„Kolozsváron végeztem, a Sapientia EMTE film, fotó, média szakán. Jelenleg a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakán vagyok mesterképzős hallgató. Közöltem erdélyi és magyarországi irodalmi lapokban verset, prózát, recenziót, filmkritikát. Illusztráltam Selyem Zsuzsa, László Noémi, Markó Béla, Demény Péter, Sigmond Júlia és Zsigmond Andrea köteteit.”
Az anyanyelv színe: weöres

Láng Orsolya rajza Sigmond Júlia könyvborítójához

Az anyanyelv színe: weöres

szívemben, mint száz rózsatő,

virul a hajcihő!

Kovácsoltvas indákon át

látni a szél talapzatát.

Az üres város központjában áll.

Tömbökből a fény és átlátszó a táj.

Az elhagyott lakásba macska költözik.

A fennhagyott függönyön át

nézi az erdő körvanalát,

a senkiföldje fölött köröző varjakat.

És gondolkozik.

*

Bement a boltba Péter,

kérdezte: „van-e étel?” „

Étel van, de nincs értelme.”

Így halt éhhalált Péterke.

*

Van már nékünk elnökünk,

hogyha ilyen kell nökünk.

Hadonász és hablatyol,

népe bolygó hangyaboly.

*

Szemközt házat bontanak,

a szelet üldözi a nap,

mindennek sorra nekimegy,

a függöny rezzen: megijed.

*

– A szív csiszolódik síma kaviccsá talpad

alatt kicsi szentem.

– A tűz csiholódik máglya-magassá

képed alatt a szívemben.

*

Nézem nyakadon a láncot:

gyöngye fedezi a ráncot.

Nézem szép frizurádat:

színe fedezi a szálat.

Nézem kezeden a gyűrű-kövecskét:

eljegyzett a magányos öregség.

*

Végtelen utakon száll tova,

nincs a halálnak otthona.

porhüvelyünk bérbe veszi,

önmagával otthonosan berendezi.

*

A kedves háza:

ablaka

tekintetben vert tanya

türelem a négy fala

mosolygás az ajtaja.

*

Nincsen nekem vaskalapom!

Pihepuha sapkám

hogyha kérné tőlem bárki,

én oda nem adnám!

De ebben a zord időben

pihepuha kelme fabatkát sem ér, bizony,

a vaskalap elkelne...

*

Mint a forró csésze alatt hátramaradt párafolt,

úgy szívódott fel szerelmed, úgy tűnik, hogy itt se volt.

Színről-színre láttuk egymást, most tükör-homályosan:

egymás mellett elbeszélünk érthetőn, világosan.

Nem igaz, hogy mi se történt – nem tehetünk hát akként:

maszatolunk, mint hidegvíz a zsíros falú edényt.

Viszonozd, ha szerenádom néhány tücsök-szava szúrt:

hangyasavval oldozd fel a szívemről a politúrt.