Biró Borbála: Törésvonal; Keringési zavar
Biró Borbála vagyok, 2002-ben születtem Marosvásárhelyen. A középiskolát a vásárhelyi Művészeti Líceumban végeztem festészet szakon. Jelenleg a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem grafika szakán vagyok elsőéves hallgató. Tavaly a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat Amit nem lát a webkamera című pályázatán második helyezést értem el vers kategóriában. Harmadikos koromban szokásom volt a hétköznapi kalandokatversszerű szövegbe szedni, majd illusztrációval ellátni. Valami ilyesmit tudnék elképzelni a jövőre nézve is: képzőművészettel és irodalommal együtt kalandozni.
Fotó: Serar Szabolcs / Forrás: Facebook / Planetarium
Törésvonal
Holtágaink egymást keresztezik
Anyánk rendszeresen eljár csonkolni őket
Azt mondja, teherbírásunk a földé
Hajtásrendszerünk örökölt
Tollainak vége nehezedik mellkasunkra
Hazatérő vándormadarak akcentusával nyugtat
Testünk villanyhuzala az ég súlya alatt mégis elszakad
Csukott szemmel metszeni és megbocsájtani tanít
Újrarendezi felejtésre lazult viszonyaink
Feloldja gyökereink közös szorítását
A tehetetlenség néma görcsébe temetkezik
Míg földet szitál helyünkbe tómedret képzel
Felszínre törni látja csúcsdominanciáját
Hajtásrendszere öntörvényű
Mérlegen állva arra gondolunk
Egymás súlya nélkül mennyivel lenne könnyebb
Túlhígított szavakkal táplál
Mechanikus sebeinkben vájkál tisztulásig
Megtagadja tűzfalra vetett árnyékaink hasonlóságát
Végül elmetsz minden érintkezési pontot
Gerincének merevsége feloldódik ágaink törésvonalában
Keringési zavar
Öröklődés által vagy hordozója és tünete
Dobhártyádban mélyvizű bányató reszket
Fehér tajtéka idegen apák szájának élére tapad
Figyelmük feloldódik a forma nélküli habban
Integritásuk megtörik bizonytalan lépteik közötti csendben
Nem bírják követni az irányított hallgatás egyenes vonalát
Bárányvérrel bekent ajtóknak esnek
Lábtörlőkön hagyják összejárt keresztutak sarát
Kötődés által vagy hordozója és tünete
Csukott szemhéjad alatt idegen táj viszket
Kiütnek rajtad hirtelen az évek allergiás vagy a tévutakra
Kérges tenyereden a rügyek befele virágoznak
Levelekkel csapdosod arcod hajszálereid megrepednek
Idegvégződéseid kiirtott erdők helyén eresztenek gyökeret
Tükörneuronjaid vetületében elágazásai összefutnak
Rezdülései irányt szabnak lombmozgásnak
Testedbe képzelt apamintákat karcolnak az ágak
