Biró Borbála: Törésvonal; Keringési zavar

Biró Borbála vagyok, 2002-ben születtem Marosvásárhelyen. A középiskolát a vásárhelyi Művészeti Líceumban végeztem festészet szakon. Jelenleg a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem grafika szakán vagyok elsőéves hallgató. Tavaly a kolozsvári Helikon irodalmi folyóirat Amit nem lát a webkamera című pályázatán második helyezést értem el vers kategóriában. Harmadikos koromban szokásom volt a hétköznapi kalandokatversszerű szövegbe szedni, majd illusztrációval ellátni. Valami ilyesmit tudnék elképzelni a jövőre nézve is: képzőművészettel és irodalommal együtt kalandozni.

Biró Borbála: Törésvonal; Keringési zavar

Fotó: Serar Szabolcs / Forrás: Facebook / Planetarium

Törésvonal

Holtágaink egymást keresztezik

Anyánk rendszeresen eljár csonkolni őket

Azt mondja, teherbírásunk a földé

Hajtásrendszerünk örökölt

Tollainak vége nehezedik mellkasunkra

Hazatérő vándormadarak akcentusával nyugtat

Testünk villanyhuzala az ég súlya alatt mégis elszakad

Csukott szemmel metszeni és megbocsájtani tanít

Újrarendezi felejtésre lazult viszonyaink

Feloldja gyökereink közös szorítását

A tehetetlenség néma görcsébe temetkezik

Míg földet szitál helyünkbe tómedret képzel

Felszínre törni látja csúcsdominanciáját

Hajtásrendszere öntörvényű

Mérlegen állva arra gondolunk

Egymás súlya nélkül mennyivel lenne könnyebb

Túlhígított szavakkal táplál

Mechanikus sebeinkben vájkál tisztulásig

Megtagadja tűzfalra vetett árnyékaink hasonlóságát

Végül elmetsz minden érintkezési pontot

Gerincének merevsége feloldódik ágaink törésvonalában

Keringési zavar

Öröklődés által vagy hordozója és tünete

Dobhártyádban mélyvizű bányató reszket

Fehér tajtéka idegen apák szájának élére tapad

Figyelmük feloldódik a forma nélküli habban

Integritásuk megtörik bizonytalan lépteik közötti csendben

Nem bírják követni az irányított hallgatás egyenes vonalát

Bárányvérrel bekent ajtóknak esnek

Lábtörlőkön hagyják összejárt keresztutak sarát

Kötődés által vagy hordozója és tünete

Csukott szemhéjad alatt idegen táj viszket

Kiütnek rajtad hirtelen az évek allergiás vagy a tévutakra

Kérges tenyereden a rügyek befele virágoznak

Levelekkel csapdosod arcod hajszálereid megrepednek

Idegvégződéseid kiirtott erdők helyén eresztenek gyökeret

Tükörneuronjaid vetületében elágazásai összefutnak

Rezdülései irányt szabnak lombmozgásnak

Testedbe képzelt apamintákat karcolnak az ágak