szünet; következő; torkolattűz
Nagy Zalán vagyok, 2003-ban születtem Marosvásárhelyen. Jelenleg is itt élek, középiskolába járok. Reményeim szerint a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán fogok továbbtanulni. Régóta foglalkoztat a klasszikus és kortárs irodalom, jó ideje írogatok a fióknak, 2019 óta pedig rendszeresen publikálok magyarországi és erdélyi folyóiratokban. Leginkább a fiatal írók és költők (Horváth Benji, Sánta Miriám, Kerber Balázs, Nemes Z. Márió) munkái inspirálnak, de más művészeti ágazatok is könnyen hatással tudnak lenni rám: Charlie Parker bebop-zenéitől kezdve a vaporwave-kultúráig sok minden megmozgat.
szünet
a homokban medúzák párolognak
úgy fekszem mint kiborított jégkockák
itt más ember a jég hátán is megél
nekem kinyílik a szemem újra lélegzek
ahogy szívószálat dugsz le torkomon
mintha lábamon az idő kereke gurulna át
sajnálom a kificamodott heteket de tudod
nem hiányzik az amit sosem tapasztaltam
hány milliót vert egy kolibri szíve mióta
összecsaptak fejünk fölött a hullámok
kerüld el a teknősöket ők emlékeznek
a hajókra amiket egytől egyig lekéstem
ez a sziklás kikötő tehet mindenről
ne varrd nyakamba a bocsánatkéréseket
ismét kövekkel párnázom ki a tarkóm
monszunok lélegeztetnek szájon át
gondolj a tengeri csillagok végtagjaira
visszanövesztik elvesztett testüket
helyettem egy hajótörött falábát keresd
olyan földön ültesd el ahol nem hallod
hogy a part szikláit hány hullám bünteti meg
következő
PG-nek
aggodalomra semmi ok de mégis
ne engedjétek felszínre törni a jég alatti
üres szemmel és szájjal tátogó halakat
egy északi vidéken erdő és tűz vagyok
ágaim befagyott tó fölé hajolnak
várakozásban ficánkol a következmény
azt mondjátok megúszhatjuk mindezt
hogy egy cinkos mosoly megfélemlíti
a melegre és fényre érkező vadakat
nekem nyugtalanság ül ki az arcomra
lábát lógatja a következő hidegfrontig
hiába neveltek a szellőkből szeleket
azzal segítek ha nem teszek semmit
vékony jégen mutatjátok hogyan kell
elterülni mint a legjobb zsákmány
azt mondjátok a világ a gátlástalanoké
magabiztosan kell továbbállni félrelépni
a kitaposott ösvényeken akkor is
ha nem látunk semmit a nyakig érő hóban
torkolattűz
amíg a lövészárkokat vízzel tölti fel az eső
kitisztítod ibolyás gumicsizmád megbocsát
a természet hogyne bocsátana
dédapád mondása jár a fejedben
ágyúval lőni verébre
a túlélési ösztönökben rejlenek
béke és háború metszéspontjai
ezzel veszed hátadra a puskát
a madaraknak eggyel kevesebb
szívüregük van mint az embereknek
pitvarremegésük himnuszok dallamát
és fegyverek ropogását utánozza
a madaraknak fülkagylójuk sincs
benőtte a fű az évtizedes söréteket
trónfosztott hangyakirálynők uralják
ilyen a körforgás
vadkacsák szállnak le a lövészárkok vizeire
