A párizsi Vadak (fauvizmus, 1905–)

Három évtizeddel az impresszionisták kedélyeket borzoló tárlata után ismét botrány színtere lett egy párizsi galéria. A kiállított képek harsány, nyers színeit a közönség szemrontónak, a kiállítókat egy műkritikus faragatlan „vadaknak” (fauves) titulálta. A jelző a művészeknek annyira megtetszett, hogy a továbbiakban magukat Vadaknak, irányzatukat pedig fauvizmusnak nevezték.

A tiszta színek alkalmazását legfontosabbnak tartó csoport vezéregyénisége a jogászból lett festő, Henri Matisse (ejtsd: matis) volt. Stílusuk a „magyar Vadakként” emlegetett festőkre – Czóbel Béla, Perlott Csaba Vilmos, Ziffer Sándor és mások – is hatott.

Az erős érzelmek festői (expresszionizmus, 1905–)

A Németországban született expresszionista irányzat neve a latin expressio (’kifejezés’) szóból ered. Követői – Oskar Kokoschka (kokoska), Franz Marc (mark), Máttis-Teutsch János stb. – tisztelték ugyan a nagy elődöket és a természetet, de eltávolodtak a tájak, alakok valósághű ábrázolásától. Festményeiken erőteljes színekkel fejezték ki a tárgyak belső lényegét és az emberi érzelmeket: a félelmet, reménytelenséget, elidegenedést, nyugtalanságot, szabadságvágyat.

Az alakok nélküli – a természetben látható tárgyakra, élőlényekre még csak nem is utaló, az érzéseket, gondolatokat színekkel, vonalakkal kifejező –, ún. absztrakt expresszionista irányzat első nagy mestere a jogászból lett orosz festő, Vaszilij Kandinszkij volt.

Matematika a művészetben (kubizmus, 1907–)

A tudományosnak, érzelmek nélkülinek szánt kubista irányzat neve a francia cube (’kocka’) szóból ered. Képviselői – Pablo Picasso, Georges Braque (brak), Fernand Léger stb. – nem utánozták a természetet: alakjaikat mértani testek (henger, hasáb, gömb stb.) sokaságára egyszerűsítették.

A mozgás festői (futurizmus, 1909–)

A legforradalmibb – a latin futurum (’jövő’) szóból futurizmusnak nevezett – avantgárd irányzatot Filippo Marinetti olasz író találta ki, (állítólag)miközben autóján az „ókori” Rómából a 20. századi városrészbe száguldott. Leszögezte, hogy a versenyautó szebb, mint az istenek szobrai, és célul tűzte ki a modern nagyvárosi élet, a technika, a sebesség dicsőítését és ezzel együtt a múlt értékeinek tagadását.

Az irányzatot követő művészek – Giacomo Balla, Umberto Boccioni (bocsioni) és mások – különböző helyzetekben megrajzolt alakokkal, tárgyakkal keltették a mozgás illúzióját.

Szemétből született műalkotások (dadaizmus, 1915–)

Vágj szét szavanként egy régi újságot, a papírdarabokat tedd egy kalapba, és a találomra kihúzott szavakat írd egymás után... – javasolta költőtársainak Tristan Tzara, a dadaizmus „atyja”.

Az irányzat a világ zűrzavara elleni tiltakozásként jelent meg. Követőinek meggyőződése volt, hogy minden rossz, céljuk pedig a meghökkentés, elképesztés, botránykeltés lett. Műveik többsége véletlenül talált hulladékból: papír-, fa- és fémdarabokból, rongyból, kavicsokból, madártollból készült.

A látomások festői (szürrealizmus, 1924–)

A francia sur réalisme (’valóság feletti’) kifejezésből szürrealistának nevezett irányzat a valóságot a képzelet világával ötvözte. Leghíresebb képviselői – Marc Chagall, Pablo Picasso, Salvador Dalí, Joan Miró, Paul Klee – néha lírai, máskor drámai látomásokat tárnak elénk festményeiken.

Hogy a képek egyike-másika mit is jelképez, arra maga Dalí válaszolt a legtömörebben: Abból a tényből, hogy magam sem látom tisztán festményeim értelmét, nem következik, hogy nincs értelmük.

Végül egy kis ízelítő az irodalom berkeiben is kalandozó Picasso A farkoncsípett vágy című szürrealista drámájából:

Mit is mondjunk? Festőnek azért jobb volt.

Megjelent a Cimbora 2013/1-es számában