Hetek, napok, hiedelmek

A Teremtés első két napjának, a világosság és a sötétség szétválasztásának, illetve az égbolt megteremtésének angyalai • A harmadik és a negyedik nap, a szárazföld és a növények, illetve az égitestek megteremtésének angyalai • Az ötödik és a hatodik nap, a vízi- és égi állatok, illetve a szárazföldi állatok és az ember megteremtésének angyalai • Edward Burne-Jones: A­ teremtés napjai • 1870-es évek • Kép forrása: wikiart.org

Római istenek napjai

Az idő mérése évezredek óta csillagászati eseményekhez kapcsolódik: az év a Föld Nap körüli keringéséhez, a hónap a Hold mozgásához, a nap a Föld tengelyforgásához és a csillagok állásának megfigyeléséhez. Az egyetlen önkényesen választott időtartam a hét, amely a szabályos időközökben tartott ókori vásároknak köszönhette születését. Az ókori Egyiptomban tíz-, a Római Birodalomban sokáig kilencnapos volt a vásárhét, az utolsó nap a vásár napja. Mezopotámiában a Kr. e. 4. évezredtől a szántó-vető életmód főbb munkáihoz kapcsolódó hónapokat (a szántás, a magvetés, a gabonaaratás stb. hónapjait) kezdetben öt-, később, a Kr. e. 7. századtól hétnapos periódusokra (hetekre) tagolták. A napok napnyugta után kezdődtek; eleinte csak a Hold fázisváltásainak megfelelő napoknak volt neve: újhold, első negyed, telihold, illetve utolsó negyed napja, később isteneikről nevezték el őket.

A Krisztus utáni 2. században Róma bölcsei is a hétnapos vásárhét bevezetése mellett döntöttek, és az általuk ismert hét bolygóról elnevezett napok védnökei a bolygóknak nevet adó istenek lettek. A napok neve számos újlatin nyelvben (román, francia, olasz, spanyol) ma is emlékeztet a régi latin nevekre (dies Lunae, Martis, Mercuri, Jovis, Veneris, Saturni és Solis), illetve Luna, Mars, Mercurius, Jupiter, Venus, Saturnus és Sol istenekre.

Agyagba vésett, a szerencsés és balszerencsés napokat a megfelelő hieroglifákkal feltüntető óegyiptomi naptár töredéke a Kr. e. 2400-as évekből • Forrás: thoughtco.com

A napok védőisteneit és a hónapokat jelképező állatövi jegyeket feltüntető római naptár a 4. századból • Forrás: brunelleschi.imss.fi.it

Germán és skandináv istenek napjai

A 3–4. századtól a hétnapos hét elfogadottá vált egész Európában és Ázsia nagy részén, csak a napok neve változott. Nyugat- és Észak-Európában a római istenek neveinek többségét germán, illetve skandináv istenségek neveivel helyettesítették, a Hold tiszteletének szentelt hétfő elnevezésekor viszont – az indoeurópai (újlatin) népekhez hasonlóan – a római hagyományt követték. Az angol Monday és a német Montag név a Holdhoz kötődik, akárcsak a Luna holdistennőre emlékeztető román luni, francia lundi vagy olasz lunedi elnevezés.

A germán nyelvekben a kedd – az angol Tuesday, a német Dienstag vagy a norvég és dán tirsdag – Tyrnek, a jog, a hadak és a hősi dicsőség skandináv istenének nevét viseli. A szerda – az angol Wednesday, a holland woensdag, a norvég onsdag stb. – névadója a bölcs (leggyakrabban félszeműnek ábrázolt) Odin (Wotan, Wodan) főisten lett, a teremtés, a háború, a vadászat és a költészet istene. A csütörtök – az angol Thursday, a német Donnerstag, a svéd torsdag stb. – nevében a villámosztó Jupitert a mennydörgés és a vihar germán istene, Thor (Donner, Donar) váltotta fel. Freyja (Frigg), az emberi sorsok fonalát fonó szépségistennő, illetve testvére, Freyr, a fény egyik északi istene a germán nyelvek többségében a péntek – az angol Friday, a német Freitag, a svéd és norvég fredag stb. – névadója lett.

Jupiter főisten, a csütörtök (joi, jeudi, jueves stb.), illetve Mercurius, az istenek hírnöke, a szerda (miercuri, mercedí, miércoles stb.) névadója Dosso Dossi festményén (1523) • Forrás: Wikimedia Commons

Luna, a Hold római istennője, akire a hétfő neve az újlatin és a germán nyelvekben egyaránt emlékeztet (Sebastiano Ricci festménye, 1713) • Forrás: Wikimedia Commons

A hétvége napjai

A hétnapos hetet a keresztények is elfogadták, mivel az Ószövetségben leírt teremtéstörténet szerint Isten hat nap alatt – vasárnaptól péntekig – teremtette a világot, a hetediken pedig megpihent, pihenőnapnak rendelve azt az emberek számára is. A bibliai időkben a hét utolsó napjának tekintett, az Úr által megszentelt szombat dologtiltó nap volt: tilos volt sütni, főzni, varrni, tüzet gyújtani vagy oltani, terhet szállítani, fegyvert fogni, beteget gyógyítani stb.

A szombat nevének eredete a különböző nyelvekben igen változatos. Az újlatin és a szláv nyelvek többségében – a magyarhoz hasonlóan – a pihenőnapot jelentő héber sabbath szóból származik (sâmbătă, sabato, sobota stb.). A svédek és a norvégok fürdőnapnak vagy medencenapnak (lördag, laurdag), a mongolok „félig jó napnak”, a németek a vasárnap elő- estéjének (Sonnabend) nevezik.

Az Európában, Oroszországban, Indiában és Ausztráliában a hét utolsó napjának tekintett vasárnapot az újlatin nyelveket beszélők az Úr napjaként (duminică, dimanche stb.), a szláv népek többsége dologtalan napként (niedziela, nedelja), az oroszok a feltámadás napjaként (voszkriszenyje), a mongolok pedig „teljesen jó napként” tartják számon. A magyar nyelvben – amióta Szent István királyunk a hetivásárok megtartását a szentmisékhez kötötte – a neve a vásár napja, azaz vasárnap lett.

A skandináv mitológia hatalmas égi farkasával, Fenrirrel küzdő Tyr (Tiu) isten egy izlandi kéziratban • Forrás: alarmy.com

Frigg (Freyja), a szerelem és a házasság istennője macskák vontatta kocsiján (19. századi metszet) • Forrás: Britannica.com

Megszámozott napjaink és napi babonáink

A kereszténység elterjedése után a napok elnevezésének új hagyománya született. A szlávok, a portugálok, a balti népek és a törökök – magyar őseinkhez hasonlóan – megszabadultak a pogány istennevektől, sorszámokkal jelölve a napok többségét.

Nyelvünkben a magyar napnevek mellett szláv, illetve héber kölcsönnevek is megjelentek. A hét első napja, a hét feje, a hétfő a néphit szerint kiválóan alkalmas a házasságra, a körömvágásra és a tolvajlásra, eseményei pedig az egész hét lefolyását megszabják. A keddet, azaz a kettedik (második) napot a néphagyomány a szombathoz hasonlóan dologtiltó napként tartja számon, elsősorban az asszonyok számára. A hasznos munkák elvégzésére alkalmas a hét közepét jelentő szerda, és a szerencsésnek, vásárlásra és varrásra igen alkalmasnak tartott csütörtök negyediket jelentő neve is szláv eredetű. A balszerencsésnek tartott, ötödiket jelentő péntek, Jézus keresztre feszítésének és a 18. századig a halálos ítéletek végrehajtásának napja volt. Elég annyit tudnunk róla, hogy a hiedelem szerint a pénteken kezdett munkában vagy az akkor kötött házasságban nincs köszönet, illetve vasárnap sírni fog, aki aznap nevet. A pénteken éhgyomorra tüsszentőre vagy útnak indulóra veszedelem leselkedik, arról már nem is beszélve, hogy a pénteken kimosott ruhát viselő személybe könnyen belecsaphat a mennykő.

A hetedik napon, a megszentelt szombaton megpihenő Teremtő egy 1696-ban kiadott, orosz nyelvű Biblia illusztrációján • Forrás: humanisbbible.substack.com