Kónya Éva
szerző
Középkori állattan-könyvek: bestiáriumok
Őseink barlangok falaira festve, karcolva örökítették meg az évezredekkel ezelőtt élt, nem egy esetben mára kihalt állatok – mamutok, őstulkok, kardfogú tigrisek stb. – képeit. Az ókori birodalmakban a valóban élt állatokról és a mítoszok képzeletbeli lényeiről óegyiptomi papiruszok, falfestmények, mezopotámiai domborművek, antik görög vagy római ábrázolások és természettudományos leírások is tudósítanak.
A halak és a madarak teremtését illusztráló miniatúra az 1200 körül írt (a 16. században VIII. Henrik tulajdonát képező) Aberdeen Bestiáriumban • Kép forrása: wunderkammer.blog.hu
Bestiák és mesebeli állatok
Az első ismert állatkönyv – a középkori bestiáriumok őse – a Phüsziologosz (természettudós) című, görög nyelvű mű, amelyben híres ókori filozófusok – Arisztotelész, id. Plinius stb. – természettudományos írásait foglalta össze az ismeretlen szerző. A 2. században írt könyv később több európai nyelvre lefordítva vált népszerűvé. A versben vagy prózában írt, gazdagon illusztrált középkori bestiáriumokból nemcsak a kevés, olvasni tudó gyerek és felnőtt ismerhette meg a madarakat, a házi- és a vadállatokat – fogukat fenő, fenekedő, vérszomjas, támadásra kész fenevadakat (bestiákat) – és a fantázialényeket. Néhány, jelképpé vált növény, illetve drágakő leírása is szerepelt bennük, az állatok jellemzése mellett pedig azok szimbolikus jelentése is fontos helyet kapott. Az állatok viselkedésének az emberekéhez való hasonlóságát, illetve a hozzájuk fűződő erkölcsi és vallási tanításokat a szerzők gyakran állatmesékkel is szemléltették.
Bestiák nyomában
A középkorban és az újkor első századaiban igen kedvelt bestiáriumok, illetve az állatábrázolásokkal díszített imádságos és zsoltáros könyvek (pszaltériumok) lapozgatói nemcsak az Európában honos állatokat ismerhették meg, hanem a távoli földrészeken élő, a világutazók beszámolói alapján leírt, egzotikusakat is. A kódexekben az állatok valós vagy vélt tulajdonságainak és viselkedésének (gyakran téves) leírását színes miniatúrák tették szemléletesebbé.
Hrabanus Maurus német szerzetes a 9. században még latin nyelven írta a középkor első enciklopédiáját, a 11-12. századtól viszont már francia, angol, német nyelven írt művek vonzottak szélesebb olvasótábort. Az 1200-as évek elejének egyik legnépszerűbb állattan-könyve Normandiai Guillaume le Clerc teológus, költő tudományos és teológiai tanokat népszerűsítő, 90 állatot leíró Isteni bestiáriuma volt.
A fennmaradt kéziratok közül talán a legszebben illusztrált az 1200 körül keletkezett Aberdeen bestiárium, amelyből a létező és képzeletbeli állatok mellett a későgótika korának gondolkodásmódja és szokásai is megismerhetők.
A középkori állattan-könyvek történetében egyedülálló Richard de Fournival francia orvos, költő erkölcsi értékekről elmélkedő kézirata, A szerelem bestiáriuma, amelyben a boldog és a boldogtalan szerelmet, a reményt és a kétségbeesést mutatta be elsősorban nők számára megálmodott „állatkertje” által.
Madarak és mitikus madárlények
A bestiáriumokban a természetben élő, az emberi lélek és a szabadság jelképeivé vált madarak mellett képzeletbeli, ám a középkorban valóságosnak hitt madárlények leírása is megtalálható.
A vörös-arany tollazatú, önmagát ötszáz évente elégető, majd poraiból feltámadó főnix a régi állattan-könyvek szerint az újjászületés, a feltámadás és az örök élet szimbóluma, a teremtés, a gyógyítás és a tudás megtestesítője.
Sokáig hittek a repülő sárkányok és az oroszlántestű, kampós csőrű, sasszárnyú – az oroszlán és a sas erejét egyesítő –, mesebeli griffmadárlétezésében is. Az állatok urának, az aranybányák őrzőjének tartott fantázialényt Kézai Simon Szittyaország hegyei közt élő, drágaköveket őrző, hatalmas madárként említi 13. századi krónikájában.
A fiait saját vérével tápláló – a bestiáriumokban leírt változat szerint életre keltő – pelikán az önfeláldozás jelképe, a királyok házaiban élő, betegeket gyógyító, jóstehetséggel megáldott, hófehér caladrius madár pedig a bűntelen Krisztus szimbóluma lett.
Előfordult, hogy létező állatokat véltek félelmetes szörnyeknek: a Dél-Amerika esőerdőiben honos, hatalmas ragadozó madarat, a hárpiát például emberarcú, madártestű lényként ábrázolták, a gyíkok Közép- Amerikában élő egyik faja, a baziliszkusz pedig idős kakas kígyó által kiköltött tojásából született, kakas, sárkány, gyík keverékeként tűnt fel a bestiáriumokban.
Fantáziaszörnyek, keveréklények
A bestiáriumok szerzői nem tettek különbséget a valóban létező és a képzeletbeli állatok között. Részletes leírások születtek mitológiai és bibliai fantázialényekről, valamint olyan teremtményekről, amelyeket a világutazók a bennszülöttek elbeszéléseiből ismertek meg, esetleg – beszámolóik szerint – látni, hallani véltek, nyomon követtek. Valóban élő állatként jelent meg az emberevő mantikór, az antilopszerű yale, az emberi hangot utánozni képes, oroszlán, ló, szarvas keverék leucrota vagy a legkülönösebb módon védekező, menekülés közben több száz méteren át tűzforró, bűzös gázokat és ürüléket kibocsátó bonnacon.
A 16-17. században a borzongani vágyók Sebastian Münster, Ulisse Aldrovandi vagy Gaspar Schott műveit lapozva emberekhez hasonló szörnyek sokaságától ijedezhettek kedvükre. Természettan-könyveik lapjain maradt fenn a hajósok által az 1500-as években állítólag látott (sőt, a lengyel király színe elé vitt!), pikkelyes testű tengeri püspök és szerzetes, valamint az egyetlen lábukat napernyőként használó vagy a hideg éjszakákon hosszú fülükkel takarózó torzszülöttek képe.
Több fantázialényt még a 18. században is létezőnek hittek. Miskolczi Gáspár 1700 körül megjelent művében (Egy jeles vadkert) olvasható:
a Szentírás sok helyeken jeles hasonlatosságokat vészen az Unikornisnak természetitől (...) szükségesképpen vagyon tehát a természetben Unikornis.
Zenélő hölgyek a tisztaságot jelképező, éneklő hattyúkkal (Richard de Fournival bestiáriuma) • Kép forrása: Flickr.com
Állatábrázolások bestiáriumokban és imakönyvekben
A tavasz első visszatérő vándormadara, a reményt és újjászületést jelképező fecske (A szerelem bestiáriuma) • Kép forrása: Flickr.com
Kőszáli kecske ábrázolása egy reneszánsz kori műben (Anne Walshe bestiáriuma, 15. század) • Kép forrása: bestiary.ca
Az éberséget és hűséget szimbolizáló darvak, köztük a karmai közt követ tartó vezérdaru (Aberdeen bestiárium, 1200 körül) • Kép forrása: solomonsblondes.blogspot.com
Bibliai jelenet: Ádám nevet ad az állatoknak (angol bestiárium, 1230 körül) • Kép forrása: mad.hypotheses.org
Az Ószövetségben a tisztátalan állatok közé sorolt, emberarcú lényként ábrázolt denevér (Aberdeen bestiárium) • Kép forrása: wunderkammer.blog.hu
A képzeletbeli bonnacon az 1240-es években írt és illusztrált Bodley kéziratban • Kép forrása: viciodapoesia.com
Lófejű, őzlábú unikornis (egyszarvú), amelyet a legenda szerint csak akkor győzhettek le, amikor szüzek ölébe hajtotta fejét (Ormesby pszaltérium) • Kép forrása: martelyman.blogspot.com
Az ókori hajósok által gyakran látni vélt, csábítást és hiúságot megtestesítő sellők (Northumberland bestiárium, 1250 körül) • Kép forrása: blogs.getty.edu
Óriási fülét karjára tekerő csodalény egy 11. századi, valószínűleg Canterburyben készült kódexben (Kelet csodái, 1040 körül) • Kép forrása: dailymail.co.uk
A galamboknak menedéket adó, árnyékával a sárkányokat elriasztó, mitológiai peridens fa (Aberdeen bestiárium) • Kép forrása: wunderkammer.blog.hu
A madarak királya, a sas, egy reneszánsz kori francia imakönyvben (1460) • Kép forrása: ica.themorgan.org
