Barangoló
A számolás múltjából
A mennyiségekkel kapcsolatos emlékeink korát több tízezer évre becsülik. Feltételezhetően – valamikor az őskorban – először az egy, a kettő, illetve a sok fogalma jelenhetett meg, és az ősember a tíz ujján számlálta meg állatait, elkészített eszközeit stb. Később edényekbe helyezett kavicsokat, magvakat, kagylókat, majd csontokra, pálcákra vésett rovásokat, kötelekre kötött csomókat használtak a mennyiségek észben tartására. A számfeljegyzés legrégebbi ismert emléke egy Csehországban feltárt farkas-lábszárcsont, amelyre 55 rovást vésett egy feltehetőleg harmincezer éve élt ősünk. Ennek az eljárásnak kései utódai a magyar pásztorok és a középkori adószedők által egyaránt használt – két egymáshoz illeszkedő darabból álló – rovásbotok. (A középkorban a rovás adót, a rovó adó- szedőt jelentett, a megrovás pedig adószedést, illetve az adósok figyelmeztetését, megintését.)
Az ókorban – a betűkkel egyidőben – megszülettek a számokat jelképező ábrák, a számjegyek, amelyek alakja a különböző korokban és földrészeken eltérő volt. Európában a középkortól a hindu, illetve arab számjegyek egyszerűsített változatait használjuk.
Három a magyar igazság
A régi időkben a számoknak mágikus jelentőséget tulajdonítottak. Az egyes az egységet, a kettes a megosztottságot (élet-halál, férfi-nő stb.) jelképezte, a hármas az isteni rend szimbóluma lett.
Az ókori mítoszok többségében (görög, római, kelta, germán stb.) három főisten uralkodott, és a legtöbb keresztény felekezet tanítása szerint a Szentháromság három isteni lény (Atya, Fiú, Szentlélek) egy személyben. Az Ószövetség három pátriárkát említ (Ábrahám, Izsák, Jákob), az Újszövetségben Jézust háromszor kísértette meg a Sátán a pusztában, majd háromszor tagadta meg tanítványa, Péter apostol stb.
Népmeséink hőseinek három próbát kell kiállniuk vagy három kívánságuk teljesülhet. A szólás szerint három napig tart minden csoda, három lépés távolságot tartunk azoktól, akikkel kerüljük a bizalmasságot, a „három a tánc mindhalálig” kifejezéssel buzdítjuk a táncolókat, és a babonások háromszor kopognak fán (alulról felfelé) vagy háromszor csókolják meg a nyakláncon függő keresztet, hogy el ne szalasszák szerencséjüket.
A "három a magyar igazság" szólás eredete nem tisztázott, de feltehetőleg az ókori római „Omne trium perfectum” (szabadon fordítva: Három a tökéletes szám) megállapítást elevenítette fel ebben egy, az 1800-as években élt nemzettársunk.
Nekem nyolc!
A máig élő néphagyomány szerint a különböző korokban és vidékeken más-más számokat tartottak szerencsésnek, illetve balszerencsésnek. Kelet-Ázsiában például a balszerencsésnek tekintett négyes még a rendszámtáblákon, telefonszámokban is ritkán tűnik fel, és az épületekben gyakran nincs negyediknek nevezett emelet.
Az ötös az örökkévalóságot és a harmóniát jelképezi, egyes népek szerint az ajtóra függesztett ötágú csillag megvéd a betegségektől, az ártó szellemektől.
A hatost a buddhisták és az indiánok szent számként tisztelték, a középkori Európában viszont a 666 az Antikrisztust hatalomra segítő Fenevad, a Sátán szimbóluma lett.
A nyolcas az egyensúlyt jelképezi. Az általunk „teljesen mindegy” értelemben használt „Nekem nyolc!” szófordulat valószínűleg a számjegy alakjából ered: a nyolcas megfordítva is nyolcas.
A kilenc számos kultúrában a varázslás száma. Kilenc múzsa ihlette a művészeket a görög mitológiában, kilenc valkűr védelmezte a skandináv mítoszok hőseit, és kilenc bíró ítélkezett a germán törvényhozásban.
A tíz és a tizenkettő a teljesség, a tökéletesség számai.
A balszerencsés számok sorában a bajnok a pusztulás számának tartott tizenhármas. Ma is él az Utolsó vacsorára emlékeztető babona, miszerint nem szerencsés tizenhárom embernek egy asztalhoz ülnie.
Heten, mint a gonoszok
A hetes – a hét napjainak, a zenei hangsor hangjainak, a szivárvány színeinek, az ókori világ csodáinak száma – kiemelt helyet foglal el népmeséink, mondáink világában.
Hét ördögtől se félő mesehőseink hétmérföldes csizmáikban hetedhét országot bejárva győzik le a hétfejű sárkányt, hogy jutalmul elnyerjék a legszebb királykisasszony kezét, és hetedhét országra szóló lakodalmat csaphassanak.
A bibliai József történetében hét szűk (ínséges) esztendő követi a hét bő esztendőt, a Jelenések könyvében hét angyal jelenlétében törik fel a hét pecsétet. A római jog szerint a végrendeleteket hét tanú látta el pecsétjével (hétpecsétes titok), a középkori írások hét szentséget, hét szabad művészetet, hét fő erényt és hét fő bűnt említenek.
A hetes szám szófordulatainkban is gyakori. Hétalvó az álomszuszék, hétrét görnyed a megalázkodó, hét élete van a mindig szerencsésen megmenekülőnek, hétpróbás gazember a megátalkodottan gonosz, hétszilvafás az elszegényedett nemes és a hetedik mennyországban érzi magát, aki nagyon boldog.
A „heten, mint a gonoszok” szólás feltehetőleg egy ősi akkád eposzból ered, amelyben a háború istenének seregét hét gonosz démon alkotja: a Sárkány, a Párduc, az Oroszlán, a Kígyó, a Déli Szél, a Vad Orkán és a Déli Vihar.
A mennyek angyalai
Barangoló
Az istenek küldötteiként a Földre látogató természetfeletti lények alakja már a keresztény vallás megszületése előtt feltűnt az ókori európai és ázsiai kultúrák mítoszaiban, legendáiban.
