A római kori gyöngyök rejtélye

Ebben a hónapban néhány gyöngyről mesélek nektek. Ez elsőre lehet, hogy nem tűnik érdekesnek, de ezek a gyöngyök körülbelül 1800 évesek, és így már mégiscsak megérdemlik a figyelmünket – főleg, hogy a saját dolgaink közül ezeknél sokkal nagyobb tárgyak is képesek időnként nyomtalanul eltűnni. Ezek az aprócska gyöngyök pedig annyi év után is megvannak! Jó, az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyszer ezek is eltűntek, és a földben, ásatások során találtak rájuk a régészek, most pedig egy Kolozs megyei múzeum állandó kiállításának a részei. Lehetséges, hogy a mi dolgaink sem tűnnek el örökre, és mondjuk, ezer-kétezer év múlva valaki megtalálja őket?

Previous Next

Római kori üveggyöngyök a Tordai Történeti Múzeum állandó kiállításában (a szerző fotója)

A kékes és zöldes színű, apró tárgyak római kori, üvegből készült gyöngyök. A mai Torda város területén találták, mivel ezen a helyen az időszámításunk szerinti (rövidítve i. sz. vagy másképp Kr. u., ami azt jelenti, hogy Krisztus születése után) 2. és 3. században, azaz a 100-as és a 200-as években egy Potaissa nevű település, illetve római légiós katonák tábora állt.

A Római Birodalom története visszanyúlik az időszámításunk előttig. Bár a rómaiak többször jártak ezen a vidéken – hol békés szándékkal, hol ellenségként –, a mai Erdély jelentős részét Olténiával és a Bánság keleti területével együtt végül i. sz. 106-ban, a dákok leigázásával hódította meg Traianus császár, és attól kezdve mindez együtt a Római Birodalom Dacia nevű provinciája, vagyis tartománya lett. A rómaiak mintegy 165 évvel később, az i. sz. 270-es évek elején adták fel Daciát, és vonultak ki fokozatosan ebből a térségből.

Dacia tartomány fővárosa Ulpia Traiana Sarmizegetusa (Várhely) volt, főbb települései pedig: Apulum (Gyulafehérvár), Ampelum (Zalatna), Napoca (Kolozsvár), Porolissum (Mojgrád), Drobeta (Szörényvár), Dierna (Orsova) és Tibiscum (Zsuppa). A mai Torda helyén elterülő Potaissa azt követően indult igazán fejlődésnek, hogy a Római Birodalom hadseregének egyik egységét, a Legio V Macedonicát (lefordítva: V. makedóniai légió, de ebben a formában kevésbé használjuk) ide helyezték.

Megépült a katonai tábor (castrum) – amelynek romjai a Tordai Történeti Múzeummal való előzetes egyeztetés alapján szintén látogathatóak –, további épületeket emeltek, illetve a környéken elkezdődött az úthálózat kiépülése, amely lehetővé tette a gördülékeny kapcsolattartást a birodalom központjával. A birodalmi politika, a gazdaság, a kultúra, a divat Dacia provinciában és Potaissában is éreztette a hatását az emberek életének minden területén.

Mindezekből minket most az öltözködési, ezen belül pedig az ékszerviselési szokások érdekelnek, hiszen ezek alapján tudjuk értelmezni a kis gyöngyöket. A római ékszerek között voltak olyanok, amelyek elsősorban gyakorlati célt szolgáltak, például az övcsatok, övveretek és a ruhák összetűzésére szolgáló fibulák. Ezeket a ruházat részét képező, nélkülözhetetlen darabokat a lehetőségeknek megfelelően természetesen díszítették is. Ezeken kívül voltak a közvetlenül a testen viselt ékszerek, amelyeknek ugyan nem volt gyakorlati hasznuk, mégis sok mindent elárulhattak viselőjükről: rangját, más emberekhez, csoportokhoz, esetleg egyes istenségekhez fűződő viszonyát. Az amulettek, fülbevalók, nyakláncok és karperecek azért elsősorban mégiscsak szépségükkel, ragyogásukkal, színeikkel tűntek fel.

Ami az ékszerek anyagát illeti, a legnépszerűbbek az aranyból készült darabok voltak – azok számára, akik meg is tudták fizetni. Emellett készültek ékszerek ezüstből, bronzból, sőt, még vasból is. Díszítésükre, kiegészítésükre használtak drágaköveket, állatcsontokat, igazgyöngyöket, ritkábban borostyánt, kagylókat, csigákat, korallokat. Ahogyan a cikkünk tárgyát képező gyöngyök is sejtetik, készültek ékszerek üvegből is – ezeket az anyagokat vagy drágakövek utánzására használták, vagy egyszerűen önmagukért.

Az üveg előállításával az emberek már jóval a Római Birodalom létrejötte előtt kísérleteztek, viszont a megmunkálását a rómaiak teljesen új szintre emelték. A Római Birodalom területén működtek olyan műhelyek, amelyek az üveg előállítására specializálódtak, sokkal több volt azonban az olyan, amelyben a nagyobb központokból érkezett üveg feldolgozásával foglalkoztak. A kutatók úgy gondolják, hogy ez utóbbi Dacia provinciában is majdnem minden nagyvárosban létezett, sőt, úgy tűnik, hogy Tibiscumban (a mai Karánsebes közelében, Krassó-Szörény megyében) egy olyan is volt, amelyben elsősorban üvegből készült gyöngyöket gyártottak.

Egyiptomi múmiaportré, i. sz. 110–130, Skót Nemzeti Múzeum

A végére hagytam – mintegy meglepetésnek, mert szerintem lenyűgöző –, hogy az i. sz. 2–3. századból maradtak fenn olyan portrék, amelyeknek köszönhetően részleteiben is láthatjuk: a Római Birodalom tartományaiban hogyan viselték ezeket az ékszereket, illetve ezek hogyan alkottak egységet a különböző ruhákkal, viseletekkel. Hozzáteszem, hogy a megörökített személyek a társadalom tehetősebb rétegeihez tartoztak, Daciában, így Potaissában is ezeknél egyszerűbb öltözetekre, ékszerekre kell azért gondolnunk. Az ábrázolások egyik csoportját a mai Egyiptom területén talált, úgynevezett fajjumi múmiaportrék alkotják, amelyek abban az időben készültek, amikor a térség szintén római uralom alatt állt. Egy ilyen múmiaportré fényképét a Tordai Történeti Múzeum is beemelte az állandó kiállításba, így én egy másikat mutatok példának. A múmiaportrékon kívül a mai Szíriában, Palmürában feltárt, aprólékosan kidolgozott sírszobrok őrzik nemcsak az elhunytak, de a római kori ékszerek emlékét is.

Te viselnél ilyen üveggyöngyökből fűzött nyakláncot?

Ismeretlen palmürai nő sírszobra, i. sz. 2–3. század, Isztambuli Régészeti Múzeum, (forrás: Wikimedia Commons)

A gyöngyöket itt tudod megnézni: Tordai Történeti Múzeum, állandó kiállítás (401154 Torda, B.P. Hașdeu utca 2., nyitva keddtől szombatig 9 és 17 óra között, további információk itt: https://muzeulturda.com/).