Csak egy portré?

Manapság bármelyikünkről könnyen készíthető fénykép, sőt, gyakran saját magunkat fotózzuk úgy, ahogy nekünk tetszik. Ha egyik vagy másik felvétel nem sikerül, vagy rájövünk, hogy mégsem áll jól a szín, amit viselünk, nem nagy dolog: simán kitöröljük a képet, esetleg majd készítünk újat.

Ha egy kicsit visszamegyünk az időben, rájöhetünk: szüleink, nagyszüleink számára is fontos volt, hogy megörökítsék életük nagy eseményeit. Mivel azonban a fényképezés nem volt annyira elterjedt, mint manapság, az emberek jobban odafigyeltek, hogy miről készül kép, a megőrzött fotókat pedig mi is sokkal jobban értékeljük, mint a maiakat.

Hát még ha visszamegyünk egy olyan korba, amikor a fényképezés alig volt elérhető, így aki tehette, festményen örökíttette meg családját vagy saját magát. Erre azonban tényleg csak nagyon keveseknek volt lehetőségük, hiszen nem sokan engedhették meg maguknak, hogy megfizessenek egy festőt! Ha tehát valaki portrét rendelt magáról, semmit nem bízott a véletlenre: ez volt ugyanis az egyetlen lehetősége, hogy képileg kifejezze a családi és társadalmi szerepét, gazdagságát, műveltségét, ízlését, sikerét.

Ezek alapján mit mondhat el nekünk egy portré, ha fogalmunk sincs, hogy kit ábrázol?

Sevastia Mureșianu portréja a Casa Mureșenilor Múzeumban. Fotó: Ladó Ágota

A hölgy, akit ezen a festményen látunk, rendelkezett tehát olyan vagyonnal, amely lehetővé tette számára, hogy portrét festessen magáról. Gazdagságára azonban nemcsak ebből következtethetünk, hanem ékszereiből is: a különleges fülbevalók, gyöngysorok, az aranyból készült melltű és a karperecek mellett feltűnő, hogy bal kezének minden látható ujján gyűrűt visel, mintha kihasználta volna a helyzetet, hogy kollekcióját bemutassa. A gyűrűsujjon lévő gyűrű viszont eltér a többitől. Ennek alapján feltételezhetjük, hogy ez jegygyűrű, és viselője a kép készítésének idején férjnél volt. A ruha és a fátyol szintén drágának tűnő anyagból készült, finom díszítéssel. A fátyol alatt ráadásul valamiféle levélfüzér egészíti ki a frizurát. Ez minden bizonnyal divatos megoldás lehetett akkoriban, hiszen ha a festményen szereplő nő csak úgy kitalálta volna, hogy egy ágat tűz a hajába, ráadásul meg is festeti magát azzal, valószínűleg mindenki elég furcsán nézett volna rá. Szóval nemcsak ismerte, hanem követte is a divatot!

Azt már mondani sem kell, hogy nem mezei vagy más fizikai munkát végzett, ugyanis kezei sértetlenek, sőt ápoltak, és szinte puhának hatnak, akárcsak arcbőre és a haja is. Végül, mielőtt továbblépnénk, van még egy részlet, amelynél érdemes elidőzni: az ábrázolt hölgy nyakában, a gyöngysoron függő kereszt. Ez többnek tűnik egyszerű dísznél: a koronára utaló felső rész miatt sokkal inkább egy kitüntetésre emlékeztet. Miért kaphat valaki kitüntetést?

Alaposan megnézni egy képet és elgondolkodni, hogy az mi mindenről árulkodik, az egyik kedvenc tevékenységem, és szerencsém van, mert ezt szinte bármilyen képpel játszhatom.

Persze, van, amikor jobban szeretem, ha nem mindent nekem kell kitalálnom, hanem valaki elmeséli, hogy szerinte mit érdemes tudni, vagy elolvashatok egy leírást. A festmény, amit mostanáig nézegettünk, Brassóban található, a Casa Mureșenilor (Mureșanuék háza) múzeum állandó kiállításában. Egy múzeumban pedig ritkán fordul elő, hogy egy kiállított tárgy mellett ne szerepeljen valamiféle magyarázó szöveg. Így, ha Brassóban jársz, és élőben is megnézed ezt a portrét, rögtön mellette el is olvashatod, hogy az ábrázolt személy nem más, mint Sevastia Mureșianu, aki 1824-ben született, és 1879-ben halt meg. Édesapja Dimitrie S. Nicolau bolgárszegi (románul: Șcheii Brașovului, Brassó egyik történelmi városrésze, ami külön is megérne egy beszélgetést) gazdag kereskedő, édesanyja a szintén tehetős családból származó Maria Păuna volt. Sevastia alapító tagja volt a Román Nők Egyesülésének. 1840. február 19-én kötött házasságot Iacob Mureșianu tanárral. Házasságukból tíz gyermek született, közülük négyet azonban sajnos nagyon korán elvesztettek.

Korabeli fotográfia Sevastia Mureșianuról (a Casa Mureșenilor múzeum jóvoltából)

nyakékkel kapcsolatos feltételezéssel pedig nem fogtunk mellé, hiszen Sevastia egyike volt annak a tizenhárom erdélyi nőnek, akiket I. Károly román király Erzsébet-kereszttel tüntetett ki a román függetlenségi háborúban tanúsított magatartásukért, támogatásukért.

Ez egyszerre talán túl sok információ. Segíthet jobban érteni az egészet, ha hozzáteszem, hogy Brassó akkoriban Brassó vármegye székhelyeként Magyarországhoz tartozott, a városban viszont nagyjából egyenlő arányban laktak németek, románok és magyarok. A román közösség, különösen annak kiemelkedő szereplői – például a Mureșianu család tagjai – természetesen figyelemmel követték a közeli határ túloldalán zajló eseményeket, így az 1877–78-as orosz-török háborút, amelybe Románia is bekapcsolódott, és ennek eredményeként elnyerte függetlenségét az Oszmán Birodalommal szemben.

Bár egy másik országban élt, Sevastia nemcsak figyelte a történéseket, hanem támogatta is a Romániában harcolókat! Ezt bizonyítja egy újsághirdetés, amelyben a sebesültek megsegítésére szólította fel az együttérző brassói és erdélyi románokat. A felhívás szövegét te magad is elolvashatod itt. Milyennek tűnik az akkor használt román nyelv a maihoz képest? Mi változott azóta?

Sevastia Mureșianu felhívása a háborús sebesültek megsegítésére a Gazeta Transilvaniei 1877. május 8-i számában

Fontosnak tartom elmondani még azt, hogy abban a korban, amikor Sevastia élt, a nőknek elsősorban feleségeknek és anyáknak kellett lenniük, és jól meghatározott társadalmi elvárások szerint élték az életüket. Feleségként Sevastia is a férje mellett állt, társa volt mind a hétköznapokban, mind a munkában. Anyaként nagy odafigyeléssel nevelte, irányította gyermekeit, és később is lelkiismeretesen segítette a családon belüli kapcsolattartást. Mindezeken kívül azonban jelentős munkát végzett a közösségeiben is. Részt vett a nőegylet létrehozásában (eredeti nevén Reuniunea Femeilor Române – ugyanebben az időszakban természetesen az erdélyi magyar nők is igyekeztek egyletekbe szerveződve tevékenykedni). Segítette az árvákat, háborús sebesülteket, kulturális és jótékonysági eseményeket, bálokat szervezett. Van valami, amit követendő példának tartasz az életében, esetleg valami, amire ma is ugyanúgy szükség van?

Sevastia Mureșianu portréját itt tudod megnézni: Casa Mureșenilor múzeum, állandó kiállítás (Brassó, Piaţa Sfatului 25., nyitva keddtől szombatig 9 és 17, illetve hétfőn 11 és 17 óra között. Virtuálisan is bejárhatod a múzeumot: https://muzeulmuresenilor.ro/tur-virtual/