Ladó Ágota
szerző
Sulis élet háborúban: Mag Margit füzete
A Cimbora most induló, új rovatában múzeumaink világába, gyűjteményeibe és kiállításaiba fogunk bepillantani – nem szokványos módon. Hónapról hónapra egy kiemelt tárggyal vagy tárgycsoporttal jelentkezünk, és azon keresztül tekintünk rá arra a korszakra, amelynek az emlékét őrzi. Emellett azt is szeretnénk megmutatni, hogy egy múzeumi tárgy sosem csak egy tárgy: ott van benne a próbálkozás, az igyekezet, a hiba vagy éppen a kudarc, ott vannak az álmok, örömök és nehézségek. Mesélhet gyermekkorról, szerelemről, csalódásról, kitartásról, gyászról és számtalan más emberi tapasztalatról, érzésről és történetről, csak meg kell tanulnunk mindezt kiolvasni belőle.
Az egyes tárgyak kiválasztásánál meghatározó szempont, hogy azok állandó kiállítások részeiként bármikor megtekinthetők legyenek – persze, az adott múzeumok nyitvatartási idejében. Így, ha olvasol valamiről, azt később meg is tudod nézni, például Brassóban, Kolozsváron vagy Tordán járva. Reméljük, hogy a múzeumok közelebb kerülnek hozzád, és ha múzeumban jársz, otthonosabban fogod érezni magad ott.
Mag Margit füzete az Útkereszteződésben. Csíkszereda város története című kiállításon. Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Nézzük is meg az első tárgyat: így, hogy már belerázódtunk az új tanévbe, egy füzetet. Ebből kiderül, hogy a magyar helyesírás szabályai régen sem voltak mindenki számára maguktól értetődőek. 1943-ban a hetedik osztályos Mag Margit eléggé választékosan fogalmazott, használt olyan szavakat, mint a „lélekölő” vagy a „poetikus”, de gondot okozott neki az „együtt” szó helyesírása, hiszen elsőre két g-vel írta le, amelyek közül az egyiket utólag kihúzta. A rövid és a hosszú i, valamint a vesszők használatában sem volt még eléggé gyakorlott, de a fogalmazások írásának egyik célja éppen a helyesírás gyakorlása volt – ahogyan ma is.
Mag Margit Székelyföldön született, és bár nem tudjuk biztosan, hogy melyik környékbeli város iskolájába járt, az kétségtelen, hogy diáknak lenni az 1940-es évek elején sokkal több – vagy legalábbis másfajta – kihívással járt, mint ma. Egyrészt javában zajlott a második világháború (sajnos, ma sem nehéz elképzelni, hogy körülöttünk dúl a háború, míg mi éljük a többé-kevésbé nyugodt életünket…), emellett azonban az 1940 és 1944 közötti évek érdekes időszakot jelentettek a székelyföldi városok életében. A két világháború közötti évtizedek alatt a lakosság – noha erősen vágyakozott a régi, nagy Magyarország után – valamennyire mégiscsak hozzászokott ahhoz, hogy most már egy másik országban, Romániában él. 1940-ben a második bécsi döntés következtében azonban Észak-Erdély (benne a székelyföldi városokkal) visszakerült Magyarországhoz, és rövid idő alatt ismét minden megváltozott. Ünnepségek sora vette kezdetét, a településeket elárasztották a piros-fehér-zöld zászlók, a magyarsághoz és Magyarországhoz köthető jelképek. Az oktatási rendszert, iskolahálózatot szinte teljes mértékben átszervezték, és az úgynevezett anyaországból nemcsak hivatalnokok, hanem tanítók, tanárok is érkeztek. Nagy hangsúly esett az elvesztett évtizedek bepótlására, a visszacsatolt területek felzárkóztatására, egységesítésére (még akkor is, ha bőven voltak olyanok, akik ezt nem nézték jó szemmel), az önfeláldozó hazafiságra és a magyar nyelv elszánt védelmére (előfordult, hogy a tanuló magyartalan vagy idegenszerű kifejezéseit órák alatt nemcsak a tanár, hanem diáktársai is kijavíthatták).
A legnagyobb lelkesedés ellenére megtörtént, hogy a háborús körülmények késleltették a tanév rendes megkezdését: 1940 októberének végén például a csíkszeredai polgári leányiskola több mint kétszáz beiratkozott növendéke és a teljes tanári kar készenlétben várta, hogy kezdetét vegye a tanítás, de az épületet meghatározatlan időre lefoglalta a katonakórház.
Visszatérve Mag Margit füzetére, az abban olvasható fogalmazások között találunk olyant, amely a háborús veszteségekről, illetve a reményről szól. „Azért nem csüggedünk, hanem reméljük, hogy visszaadja Isten az egész országunkat. Nagy Magyarországot” – írta a kislány. Ebben a kijelentésben erősen érződik a korabeli nevelés hatása, hiszen fiatal tizenévesként Margit már Romániában született, és ő maga nem élte át személyesen az impériumváltást, vagyis Erdély Romániához csatolását.
Mag Margit füzete az Útkereszteződésben. Csíkszereda város története című kiállításon. Fotó: Gegő Imre / Csíki Székely Múzeum
Emellett egy Milyen gyakorlati munkával óhajtanám megkeresni a kenyeremet? című fogalmazást is olvashatunk a füzetben. 1943. május 5-én a hetedik osztályos Mag Margit a következőket jegyezte le: „Sok nő jár-kel a világban, aki nem tudja, hogy mihez fogjon. Aki valami oknál fogva elesett a maga hivatásától. Ezek nehezítik meg a női kérdést. Sokan azt mondják, hogy a nőnek csakis a szellemi munka való. Az a sok lélekölő babramunka. Ma már sokan tudják, hogy a nőnek nem a szellemi munka ad biztos kenyeret. A gyakorlati munka könnyebb és biztosabb megélhetést ad. Milyen kedves gyakorlati munka a kertészet. Élő virágokkal foglalkozni. Ez sokkal poetikusabb, mint élettelen virágokat festeni dobozokra, papírokra és levelezőlapokra. Mindig nagyon szerettem a kedves kis virágocskákat. Olyan kedvesen mosolyognak az emberre. Jó illatot árasztanak és gyönyörködtetnek. Én a kertészettel szeretném megkeresni a kenyeremet. Milyen kedves foglalkozás a kis virágokat ültetni, öntözni, ápolgatni. Mindig a virágok közt járni. Szépségükben gyönyörködni, jó illatukat élvezni és velük egészen együtt élni. Nincs is talán szebb foglalkozás a kertészetnél. Sok szépre és jóra tanítják meg a nőt a kedves virágok. Megtanítják szeretni azt, akinek egy kis érzése és finom lelke van. Ezzel szembe nagyon kell őket szeretni. Ez a foglalkozás biztos megélhetést ad a nőnek. (…)”
Ezek a sorok már tájékozott, határozott személyiségről árulkodnak olyan körülmények között, hogy a korszellem, valamint a korszak népszerű lapja, a fiatalok gondolkodását tükröző és alakító Magyar Lányok is a hagyományos női szerepeket, az önfeláldozó hazaszeretetet, a katonákról való odaadó gondoskodást idealizálta. (Honnan tudhatjuk biztosra, hogy a Magyar Lányok a székelyföldi városokba is eljutott és ott is fontos szerepet játszott a közművelésben, a véleményformálásban és a kapcsolattartásban? A szerkesztőségbe érkezett olvasói levelek bizonyítják ezt – lásd a képen.)
Mindenesetre nekem tizenévesen nem fordult meg a fejemben a kertészet mint lehetséges szakma. Te gondoltál rá?
Hirdetés a Magyar Lányok 1943. május 8-ai számában
A füzetet itt tudod megnézni: Csíki Székely Múzeum, Útkereszteződésben. Csíkszereda város története – állandó kiállítás (Csíkszereda, Vár tér 2., nyitva keddtől vasárnapig 9 és 17 óra között. További információ itt: www.csikimuzeum.ro).
