A nagy csönd
Midőn a zaj saját magát
Túlkiabálja nálunk,
Az öt Elefánt, meg én
Nagy Csöndet csinálunk.
Apró-cseprő csöndeket
/mély zugokban szanaszét
pókhálóként lengenek/
Füleinkbe gyűjtünk.
Puha ködként nyer teret,
Összeáll a Csöndünk.
Mi magunk /ahogy a Nagy
ilyenkor mindig jelzi/
E Csönd határai vagyunk.
