Nagyon fáradt vagyok, az összes küllőm gyenge.
Hogy jutottam ide – nem fér a kerekembe.
Gazdám egy lépcsőházi fűtőtesthez kötött.
Megjött a tél, kuksolhatok a pincesor fölött.
Meleg van és sötét, én meg fölháborodtam.
Nem udvarol nekem, mint versenyző koromban.
Csak feltrappol a lépcsőn, dúdolva, rám se néz.
Ha tudná: helyben állni mily átkozott nehéz!
Fogalmam sincs, hogy bírom ép rúddal tavaszig.
Attól tartok, a külsőm a felniig kopik,
ülésem összelappad, a váltó beragad –
akkor majd, édes gazdám, csipkedheted magad!

Megjelent a Cimbora 2007/4-es számában