Azzal kezdődik, hogy elhúzzuk
az ágyat, a fotelt, a szekrényt,
a könyvespolcot, találunk tavalyi
almacsutkát, nem egyet, hármat,
és mindenki vasvilla szemmel
szemlél – kicsi barátom, almát, itt,
csak te ettél – hogyne, az alma bűn,
bezzeg a villamosjegy, parafa dugó,
porcelán csészefül, pénzérme, zokni elmegy,
eltesszük, nem gond, az ember fáradt,
de almacsutkát, mégis, mit gondolsz,
egyenesen hármat! – ez elképesztő,
közben falhoz kerül a szőnyeg,
és apa lehalkítja a tévét, mert a
híradóban lőnek, vonulnak, ünnepelnek,
nézzük, mert van, és fontos, megtudjuk,
mi történt, és anya és apa nyugodtan
indul dolgozni, hogy legyen itthon alma,
mert kisfiam, te még nem is tudod,
de borzasztó a pénz hatalma.

Megjelent a Cimbora 2009/3-as számában