Pincegyomorban

hortyog a csend és

szunnyad a fény is – 

zsákban a krumpli.

Odalent lakni

vaksi homályban

hej, biza mondom,

kell a kurázsi.

Lakik ott mégis

egy fura szerzet,

neve is volna:

Pincebi bácsi.

Ott ül a dohban,

szíve se dobban,

úgy lesi-várja,

jő-e utána

szőke királylány,

pásztora nyájnak,

vagy a nyáj, nem baj

az se, ha sárkány.

Drága batáron,

pincebogáron,

csak vigye túl a

pincehatáron.

Senki se jő már,

jaj, csak a visszhang

lépdel a padlón,

árnya a víznek.

Ott ül a mélyben

Pincebi bácsi,

benne a csend csak:

zsákban a krumpli.

Megjelent a Cimbora 2007/6-os számában