afa Adamtól, a marhakereskedőtől és annak kellemetlen szagától követve a karám felé tartott, majd kinyitotta a zöldre festett léckaput. Mióta szeretett bátyja, Dafy kénytelen volt kivándorolni Dubajba, nagyon erős volt benne a felelősségtudat. Hiszen zsenge kora ellenére Dafy, mielőtt útnak indult volna, őt bízta meg, hogy a feleségére és annak négy gyermekére gondot viseljen.

Sietős történetek (5.)

Kora délután megivott egy üveggel a varázsszerből. Mivel nagyon keserű volt, a következő módszerhez folyamodott: egy pohár varázsital, egy kocka csoki, egy pohár varázsital, egy epres bonbon. És így tovább. Mire az utolsó pohár varázsitalt is felhajtotta, ismét fiatal és szép volt. Olyan szép, hogy mozicsillag is lehetett volna. Vagy akár tanítónő.

Sietős történetek (4.)

– 12447. október 18-án születtem, 6 óra 33 perckor. Lévén, hogy ma 13518. július 26-a van, és pontosan 13 óra 12 perc, könnyen kiszámíthatjátok percnyi pontossággal, mennyi idős vagyok. Belefáradtam az országlásba, és úgy döntöttem, visszavonulok. Az foglalhatja el a trónomat közületek, aki visszahozza nekem a Fekete Hegy varázslója által elrabolt zsebszámológépemet. Sok szerencsét, fiaim!

Azt hiszem, már mondtam, hogy apa franciatanár. Anya se sokkal jobb: ő mateket tanít. Ahogy suli után beteszem a lábam a házba, kezdődik: „Hányast kaptál a felmérőre? Mi a házi feladat? Remélem, jól ment a felelés a törtekből!”

A gyermek (2.)

A ház, amelyben lakunk, egy meredeken kapaszkodó, koszos utcában áll, amelynek tetejéről az egész vidéket belátni, de ahol nem járnak kocsik, csak fával rakott szekerek, a lovakat ösztökével biztatják a kocsisok. Előreszegett fejjel, meg-megcsúszó patával haladnak, nyelvük kilóg, bőrük párállik.

Vöröske (7.)

Lepic asszony néha megengedi Vöröskének, hogy meglátogassa a keresztapját, sőt, azt is, hogy nála aludjon. Magányos és mogorva öregember, aki minden idejét horgászással vagy a szőlőben tölti. Senkit sem szeret, egyedül Vöröskét hajlandó elfogadni.

Vöröske (5.)

Mivel hamarosan négyet üt az óra, Vöröske izgatottan felébreszti Lepic urat és a bátyját, Félixet, akik a kertben, a diófák árnyékában alusznak.

Vöröske (4.)

Vöröske és bátyja a vecsernyéről igyekeznek haza, és nagyon sietnek, mert közeleg a négyórai uzsonna ideje. Félix, a nagy testvér, vajjal vagy lekvárral kent kenyérre számíthat, Vöröske pedig semmivel kent kenyérre, mert elhamarkodottan próbálta játszani a nagy embert, és kijelentette, hogy ő nem torkos. Szereti viszont az egyszerű dolgokat, rendszerint odaadással majszolja az üres kenyeret, és ma este is gyorsabban szedi a lábát, mint bátyja, hogy első lehessen az asztalnál.

Vöröske (3.)

Mivel már nemegyszer járt pórul éjszaka, Vöröske vigyázni szokott arra, hogy minden este megtegye a szükséges óvintézkedést. Nyáron ez könnyen megy. Kilenc órakor, amikor Lepic asszony ágyba parancsolja, tesz egy kört odakint, és ezáltal csendes éjszakája lesz.

Vöröske (2.)

Lepic úr és Ernestine a lámpa alatt könyökölve olvasnak, előbbi az újságot, utóbbi a jutalomkönyvét. Lepic asszony kötöget, Félix a lábát melengeti a kandallónál, Vöröske a padlón üldögél, és elmúlt dolgokra gondol. Pyrámusz, aki gyékényen szunyókált, hirtelen morogni kezd.

Vöröske (1.)

Jules Renard a 19. század második és a 20. század első felének, a magyar közönség által kevésbé ismert írója. Egyik legismertebb műve