Kedvcsináló új sorozatunkhoz

Képzeletbeli botanikus kertbe hívjuk a versolvasókat és a növénybarátokat a Cimbora közbenjárásával. A botanika és a líra szövetkezik itt közös beszédre, felmutatni a növény- és a versvilág néhány értékes egyedét, illetve szövegét. Vállalkozásunkban a botanika képviseli a tudományt, kutatja, rendszerezi, leírja és elnevezi a növényeket. Kisebb-nagyobb megfigyelésre, megismerésre ösztönzi az olvasót, olyan tudás elsajátítását szorgalmazza, amely eligazíthat a színes növényvilágban. A költészet másfajta eszközökkel teszi ugyanezt: a megismerés helyett a megérzést (intuíciót) alkalmazza, a tárgyszerű leírás helyett a képi megjelenítést. A pontos fogalmak helyett ezzel az intuitív képi világgal kell azonosulnia az olvasónak, hogy megérteni és értelmezni tudja a versbeli valóságot. Mindkettő értékes és elfogadható megismerési formája a körülöttünk és bennünk létező világoknak. Ezt a felismerést Arany János így fogalmazta meg találóan egyik versében: „Tudós urak jobban tudják,/ A költő jobban érzi.”
A költők szívesen azonosulnak olyan világokkal, amelyekben otthonosak a csodák. Ilyen világuk van a verseknek és a növényeknek is: megszólítják és kölcsönösen elvarázsolják egymást. Különösen fontos ez napjainkban, amikor ellentmondásosan viszonyulunk mindenhez, növényhez és vershez egyaránt. Egyrészt a vegyszeres kezelés, az iparosítás, a települések terjeszkedése, utak és autópályák építése, a globális felmelegedés pusztulásra ítélt már néhány növényfajt. Másrészt soha nem volt ilyen szervezett és átgondolt a környezettel való törődésünk: természeti rezervátumok, botanikus kertek, nemzeti parkok jönnek létre, új tudományágak alakulnak (növénygenetika, növényterápia, növénypszichológia). Ennek ellenére továbbra is megmarad hiány- és veszélyérzetünk: növények nélkül szegényebb lesz a világ, veszélybe kerül mindannyiunk közös élettere, a Föld. Vers és költészet nélkül pedig szegényebb lesz az emberi jellem, az érzelmi intelligencia és a szépség iránti fogékonyság. Ennek a területnek is megvannak a maga veszélyforrásai: egyre fogy a versolvasásra szánt időnk, életformánk egyre inkább anyagiassá formál bennünket, az anyagi érték fokozatosan kiszorítja életünkből a szellemi és az esztétikai értéket.
Felelősségvállalásra, a felvetett kérdések alapos átgondolására szólítunk benneteket, a Cimbora olvasóit az elkövetkező másfél évben. Kedvcsinálónak javasoljuk Szabó Lőrinc Ima a gyermekekért című versét, amelyben a költő és a növények közötti viszony hajdani idillikus állapotokat idéz.