Nicolas Cage és a nemzet aranya

avagy: akció és izgalom nem egyenlő egymással

Az embernek – akár az iskolapadot koptatja még, akár éppen már hatodik műfogsorát – igen sok minden eszébe juthat, ha ezt a nevet hallja: Nicolas Cage. Talán nem túlzok, hogy a sokféle gondolat közös nevezője nagyjából az lehet, hogy az illető kiváló színész.

Nicolas Cage és a nemzet aranya

(kép forrása: Wikipédia)

Sőt, a legkiválóbbak közé tartozik. Saját, különbejáratú angolszász ötösfogatom tagja. Az esetleges kíváncsiságot kielégítendő, ideírom a többit is: Robert de Niro, Harvey Keitel, Tim Roth, Gary Oldman. Persze, mint minden csapatban, itt is vannak „szupermenek". Robert de Nirót és Harvey Kelteit még nem láttam halványan játszani. Úgy tűnik, számomra legalábbis, hogy képtelenek rá. Ők azok, akik minden katasztrófa ellenére (gyenge történet, csapnivaló rendező, amatőr dramaturg, satöbbi) képesek belelopni a legborzalmasabb filmbe is valamit, ami miatt az illető alkotás nézhetővé válik. A többiek – és, fájdalom, Nicolas Cage is közéjük tartozik – már, úgymond, a körülmények függvényei. Egy jó rendező irányítása alatt csodákra képesek. Ha viszont hiányzik a biztos kéz, valahogy nem találják meg helyüket a kamera előtt. Cage érzésem szerint filmtörténeti jelentőségű alakítása a Veszett a világ ban David Lynch nélkül nem jött volna létre. Hogy vegyészeti hasonlattal éljek: Cage volt a reagáló vegyület, Lynch pedig a katalizátor, ami felpörgette a reakciót.

A legújabb Cage-filmben ( A nemzet aranya 2 – Tit­kok könyve ) a színész ismét vállalta a vegyület szerepét – hogyne vállalta volna, hiszen kisebb lottónyere­ménynek megfelelő összeget vághatott zsebre. Csak­hogy Jon Turteltaub rendező (aki egyébként A nemzet aranya első része fölött is bábáskodott) mindennek nevezhető, csak katalizátornak nem. Szemmel látható­lag nem tudott mit kezdeni a kamera elé álló színé­szekkel. Pedig egy kalandfilm esetében a rendezőnek nem kell túl sokat bíbelődnie olyan apróságokkal, mint kimunkált dialógusok, jellemfejlődés, bonyolult konf­liktusháló felépítése és egyéb magasiskolás feladatok.

Az ember mindig is magáért a kalandért szerette a kalandot. És amint a történelem egyre inkább kizárta a mindennapi embert a valós kalandok világából, előbb szívdobogva, szárnyaló lélekkel olvasta, aztán nézte a mások által jobban-rosszabbul megálmodott kalandokat. A nemzet aranya eddig elkészült két epi­zódja rosszul megálmodott kalandokból áll. Hiszen nem kell filmőrültnek lenni, hogy az ember emlékez­zen, látott már ilyet a Tomb Raider ben, az Indiana Jones -filmekben, az Allan Quatermain-filmekben, és folytathatnám a sort. Sőt, jobbat, jobban megcsinálva, és, noha az említett filmek sztárjai (Angelina Jolie, Harrison Ford, Richard Chamberlain) ritkán érik el a fent említett ötösfogat színvonalát, maguk a filmek mégis működnek – nagyon is.

A nemzet aranya – Titkok könyve (National Treasure: The Book of Secrets)
amerikai kalandfilm, 2007
rendező: Jon Turteltau
Szereplők: Nicolas Cage (Ben Gates), Diane Kruger (Abigail Chase), Jon Voight (Patrick Gates), Harvey Keitel (Sadusky) Justin Bartha (Riley Poole), Helen Mirren (Emily Appleton), Ed Harris (Jeb Wilkinson), Bruce Greenwood (az elnök), Alicia Coppola (Spellman ügynök)b