Az energiavámpír
Félsz megosztani vele az ötleteidet, mert a negativitása mindenre és mindenkire átragad? A vele folytatott beszélgetés után úgy érzed magad, mint egy mosogatórongy? Görcsbe rándul a gyomrod, ha meglátod a nevét a telefonod kijelzőjén? Pislogni is nehezedre esik mellette, olyan, mint a fekete lyuk, amely magába szívja a fényt is?
Ismét egy klisé, már ami a kifejezést jelenti. Szerintem a történelem során mindig is léteztek „energiavámpírok”, csak szavunk nem volt megnevezni őket. Lehet, hogy ismeritek a vámpírok életét dokumentumfilm-stílusban bemutató What We Do in the Shadows című sorozatot. Lényeg a lényeg: a 18. századi göncökbe bújt, tradicionális vámpírok között él egy unott arcú, unalmas ruhákat viselő, teljesen hétköznapinak kinéző fickó, aki az emberek artériáinak megcsapolása helyett az sapiensek életenergiájával táplálkozik. Mondanom sem kell ugye, hogy a hegyes fogú vérszívók is nagy ívben kerülik…

Ahol felborul az egyensúly: a kéregető
A barátod csak akkor keres, ha valamire szüksége van? Úgy tesz, mintha ez kijárna neki? Úgy érzed, fikarcnyi esély sincs, hogy bármikor viszonozza a kedvességed? Ezek elég erős figyelmeztetések lehetnek.
Természetesen a barátságokban az adok-kapok egyensúly nem úgy működik, mint a matematikai képletek között, ahol az egyenlőség két oldalán mindig (!) ugyanabba a mértékegységbe kell váltani a mennyiségeket. Léteznek olyan barátságok, ahol az egyensúly úgy alakul ki, hogy míg az egyikőtöket jobban eleresztenek zsebpénz-téren, a másiknak a lelki egyensúlya kikezdhetetlen, képes téged bármikor megvigasztalni, vagyis hogy mindketten azt adjátok a kapcsolatba, amit tudtok. Habár ez szintén egy összetett kérdés, mégis azt tanácsolom, érdemes lehet figyelni az egyensúlyra a barátságokban. Nem képes mindenki ugyanannyit adni, ezért ha úgy érzed, te teszel többet a barátságotokért, fontold meg, hogy kicsit türelmesebb leszel és kivárod, míg a másik viszonozza a kapcsolatba fektetett energiát (aha, jól olvastad, nem őt kell piszkálni, hogy adjon gyorsabban és gyakrabban, hanem neked visszavenni!).

Aki csak magáról beszél
Képes akkor is magára terelni a szót, ha éppen te kerested meg, neked lenne szükséged támogatásra? Előfordult már olyan, hogy belekezdtél egy történetbe, és azon kaptad magad, hogy két mondattal később már ő folytatta, természetesen a saját sztoriját? Esetleg rendszeresen azon kapod magad, hogy a barátod lelki szemetesládának használ?
Mindenki életében lehetnek időszakok, amikor annyira eltéved a sűrű, sötét erdőben, hogy egyszerűen nem látja a kiutat, a fényt. Ilyenkor az igaz barátságokban elvárható, hogy a másik fél kissé háttérbe helyezze magát, és figyelmével, szeretetével támogassa kétségbeesett barátot. Probléma akkor lehet, ha ez egy állandósult dinamika közöttetek. Próbáltad már finoman (vagy kevésbé finoman) jelezni a barátodnak, hogyan érint az téged, amikor a sztorid közepén magára tereli a figyelmet?

A barát, aki lenyomja a fejed, hogy föléd kerekedhessen
Az az érzésed, hazudik neked néhány dologban? A füledbe jutott, hogy a hátad mögött kibeszélt? Kétszer is meggondolod, mit mondj a jelenlétében, mert egy fél mondattal képes földig alázni? Kritizál téged, azt, ahogy beszélsz, vagy az ízlésed, igazából, ha olyan kedve van, bármibe képes belekötni?
Talán fájdalmas lehet a felismerés, ha a fenti kérdésekből néhányra igent súgott a belső hangod. Sajnos vannak olyan emberek, akik saját kisebbrendűség-érzetüket azzal próbálják kompenzálni, hogy a körülöttük lévő embereket bántják. A másik cikkben kifejtettem, hogy minden kapcsolatnak van valami szerepe az életedben, ennek a bántalmazó kapcsolatnak is. Gondold át, megéri-e benne maradni ebben a barátságban, az, amit nyerhetsz vele, kárpótol-e azért, amivel kevesebb leszel. Mert ne hidd el, hogy bárkinél is kevesebb vagy.