címtelen
„Gyulakután születtem 1987-ben, itt volt életem első fele, a második Kolozsváron, ahol tanultam: vallást, irodalmat, filozófiát. Gyerekkorom óta költőnek készültem, s lám, még mindig nem készültem el teljesen.”

kép forrása: art7.hu
címtelen
Csiki Réka Orsolyának meg Paul Celannak
1. (tél)
elveszett állatok erdeje
tört sugarakkal
és a hó wécéfehér
a tüdő kohója éppen most találja ki
a térhatárokat
valamikor egy tenger volt itt mondod
s árbocok emlékeztek a talajra
a kéreg alatt semmi nem lakik
s tested sosem volt még ily izzó perem
kis jégszilánkok oldódnak
a csarnokterem sötét vizében
2. (nyár)
képzeletében kövek laknak
hideg szuszogásúak
néha félig kilátszanak
néha paták érzik őket
falura költözöl
s az ég előbb a kerteket nyomja le
majd a tetőre hág
szétpattannak a cserepek
a vakolat fejedre hull
remegsz nyirkos ágyadban
3. (ősz)
egy nemlétező szín mögé
búvik a búvópatak
ha felkiáltasz gyönge szálak szakadnak el
puhulnak kint s bent a szövetek
mint almák egy ház pincéjében
ahonnan kihaltak a lakók
s a szín is ugyanez
4. (tavasz)
megmondom mit láss:
peték bomlanak a levelek alján
megannyi dohogó
kivetett anyaméh
fölötted a méregzöldben
madarak
őket nem láthatod
a világ legfehérebb köveit tetette ide
a városvezetés
míg el nem fogy
egy darázs támadja a méhtetemet
megmondom mit hallj:
madarakat méregzöldben
a hangomat
a buszok mindennapi
és megismételhetetlen indulását
kriptahűvös a levegő
beszívod képzelt dohát
kitalálom ki vagy
hiszen úgy vagyok itt
városban versben
mint megfeszült rugó.
címtelen
1.
az első nap, hogy nem gondoltam rád,
ma van.
ennek azért csak van dokumentumértéke
nem?
2.
Mondtam anyámnak
ha este tíz után hív
azt fogom hinni, hogy halott és
nem veszem fel a telefont
ha kitart éjfélig
akkor persze felveszem
jöjjön, aminek jönnie
anyám egyébként méregzöld paprikába
csomagolja a nyár utolsó leheletét
azt küldözgeti fel a távolsági busszal
és minden este tízkor meghal
most is jön felém a távolsági busz
összekoccannak a paprikák.
3.
a test ma olyan
mint a sötét bársony
bomlik s betölti
csillagokat fenő éjszakát
és megjelennek az eltitkolt falak
kapuja kiengedi a kertet
ahová belépsz hogy
puha kövek záporozzák szemhéjadat
2 halott
két halott bolygó
csillag-veszítettek és
jégtektonikájúak.
mozgásukat egy majdani távcső
az elnyelt fényből fogja látni
e tekintet hozza el az időt
és elnevezik őket
s az elhalt csillagot is elnevezik
két sötét felükből az egyik
a központ helye felé fordul
a mag mely egykor fényt adott
most a semmi sugárzása
fodraik belehullanak
kiepedt szelek barázdáiba
az utolsó rög visszhangja is kiszáll
a gravitáció emléke bágyadtan körbeleng
és lelassítja őket,
hogy a mindenségnél lassabban távolodjanak
a határok felé
e lassúbb mozgás lesz a történetük.