A fiatal férj (a Hold) ugyanis kíváncsian alászállt a földre, megnézni, hogyan élnek az emberek. Itt azonban egy gonosz lény támadt rá, s amikor a Hold menekülni próbált, az belecsimpaszkodott. A szerelmes feleség (a Nap) segí­teni akart kedvesén, megragadta, s így ketten kétfelé cibálták, amíg szétszakították. A feleség kezében a szív és lélek nélküli rész maradt.

Ebből az alaptörténetből aztán különböző értelme­zések születtek meg. Minthogy a Hold nem él, csupán éjszaka világíthat. Illetve szerető felesége időnként életre kelti, de a Hold ismételten haldokolni, fogyni kezd. Ez és az ehhez hasonló történetek a Napot és a Holdat összetartozó, s ezen belül egymást kiegészítő vagy egymással ellentétben álló lényekként jelenítik meg (dualisztikus mítoszok). A szibériai sámániz­musban a Hold az éjszakai, a Nap a nappali erőket és lényeket aktivizálja. Kínában a Hold a jin, azaz a nőiség, a passzivitás, a sötétség ereje, a Nap a jang, a fér­fiasság, az aktivitás, a fény. Ebben a felosztásban a Nap a győzedelmeskedő szereplőként jelenik meg, s a Hold egyre inkább a passzív, a legyőzött női szerepkört kez­di felölteni.

Miért fogy a Hold?

Európában, s ezen belül a magyar nyelvterületen nem rendelkezünk a Hold eredetével kapcsolatos tör­ténetekkel. Gazdag hiedelemanyag kapcsolódik viszont a Hold fogyásához. Általában valamilyen állat harap bele a Holdba (farkas, kutya, kakas). Róheim Géza kutatásaiból tudjuk, hogy a magyarokkal szomszédos né­pek (románok, szerbek, szlovákok) mitológiájában lé­teznek olyan vámpírtermészetű lények, amelyek a Hol­dat megkárosítják. Ezek a képzetek átszivárogtak egyes magyar régiókba. A mezőségi, az aranyosszéki és a kalotaszegi magyar néphit (feltételezhetően a román mi­tológia hatására) úgy tartja, hogy a Holdat a kereszteletlenül elhunyt, s ezért a nyugalmukat nem találó cse­csemők eszik meg. Egy kalotaszegi adat szerint a hold­fogyatkozást a sárkány okozza. A magyarországi paló­cok szerint (akárcsak a Napot) a markoláb, a máramarosi magyarok szerint a virkolák, a moldvai csángók szerint a varkalács eszi meg a Holdat. A Balkánon az ember- és far­kas-alakot váltogató emberfarkast (werwolf) okolják a holdfogyatkozásért.

Kapcáját szárító pásztor vagy táncoló pár

Ha nyári estéken, éjszakákon felnéztetek a Holdra, bizonyára ti is tapasztalhattátok, hogy a felszínén világosabb és sötétebb foltok, alakok (való­jában holdtengerek és holdkráterek) láthatók. Közép- Ázsiában, Észak-Amerikában kutyát vélnek felismer­ni a Hold felszínén, míg a magyar nyelvterületen he­lyenként fát vágó, szalmát, rozsét vivő embert, szántó parasztot, legeltető pásztort, egy szentet.

Zsigmond Győző februári lapszámunkban már em­lített könyvében a szakirodalom alapján gyűjtötte össze a holdfoltok eredetét magyarázó magyar története­ket. A nagy változatosságból két történet emelkedik ki. Erdélyben és Moldvában azt beszélik, hogy egy pásztor támaszkodik szomorúan a botjára, vagy kapcáját szá­rítja egy ágra terítve, körülötte a nyája legelészik az égi legelőn. A pásztor büntetésből (bizonyára meggondo­latlan káromkodás miatt) került fel a kopár Holdra. Magyarország területén egy másik történet terjedt el. Eszerint a Holdon Szent Dávid király és az éneklés vé­dőszentje, Cicelle hegedül, énekel és táncol. Miért és hogyan kerültek ők oda? Mert örökké táncolni-énekelni akartak, mert vasárnap délelőtt nem a templom­ba, hanem a fogadóba mentek mulatozni. Édesanyjuk mondott rájuk olyan átkot, hogy se föld, se ég ne fogadja be őket, minthogy az átokból a Holdat kife­lejtette, Dávid és Cicelle ott talált menedéket. Egy másik történet szerint az özön­víz előtt Dávid király is elrejtőzött Noé bárkájában, s onnan kapaszkodott fel a Holdra. Ezek a történetek bi­zonyára a középkori keresztény egyháznak a bűnök következményére vonatkozó tanításai hatására terjed­tek el Európában (Katalónia, Franciaország, Németország).

 Babba Mária az égen

A Holdra vonatkozó hiedelmek összegyűjtését és értelmezését Kálmány Lajos kezdeményezte. A legarchaikusabb képzetet a gyimesi csángók őrizték meg, s ezt Daczó Árpád ferences szerzetes az 1980-as évek­ben írta le a néprajztudomány számára. Eszerint a Hold a Babba Mária néven ismert szép Szűz Mária. Idézzük a szerző néhány értékes feljegyzését. 

Ne feledjétek tehát, hogy mi nem rendelkezünk a Hold eredetére vonatkozó mitológiával. A hold növe­kedéséhez és fogyásához azonban a paraszti világban Európa-szerte, s így nálunk is számtalan előírás kap­csolódott. Újhold vagy a növő hold idején volt ajánla­tos vetni és növényeket ültetni, oltani, gyógynövényt gyűjteni, kotlót ültetni, házasságot kötni, nyiratkozni, takarítani, tisztálkodni. A hold növekedése kedvező­en befolyásolta a növények növekedését és termését, az állatok növekedését és szaporodását, a haj növeke­dését, a házaséletet. Viszont telihold és holdfogyatko­zás idején kellett elküldeni a parazitákat (bolhák, pat­kányok), nem volt szabad lakodalmat ülni. A fogyó holdkor született gyermek például beteges természe­tű lesz.

A Holdnak az életre, termékenységre való hatásá­val magyarázható, hogy szerte a magyar nyelvterüle­ten Holdkirályt köszöntő imák és ráolvasások is­mertek. 

Tudtad?

A személytelen varázserőt aktivizáló cselekvések összefoglaló neve a mágia. Formái a megelőzés és az elhárítás (prevenció), a tiltás (tabu), a serkentés és a rontás. A mágia alkalmazásának területei az egészség biztosítása, a gyógyítás, a kozmetika és a tisztálkodás, a szerelmi és a családi élet, a szerencse biztosítása, a háztartás, a gazdálkodás (növénytermesztés, állattenyésztés, mesterségek, vásár), a transzcendens lényekkel való kapcsolattartás, a vallási élet.

Nó, áldott hód, megjöttél!
Én köszöntlek tégedet.
Dicsírtessék, tiszteltessék,
áldoztassék új hód király.
Adjon Isten jó hónapot,
jó hónapba jó heteket,
jó hetekbe jó napokat,
jó napokba jó órákat,
jó órákba jó perceket,
jó percekbe jó szentpillanatokat.
Dicsírtessék, tiszteltessék,
áldoztassék az úr Jézus Krisztus neve. Ámen.
(Csíki ráolvasás)

Új hód, új király,
neked legyen fényesség,
nekem öröm s egészség!
(Klézse, Moldva)

Gyimesi csángók: A Csíki-havasokból a Moldvába átfolyó Tatros völgyét benépesítő lakosság. A mostoha természeti adottságokkal rendelkező, többnyire az állattenyésztésre és a fakitermelésre alkalmas vidéket a 17. századtól kezdve népesítették be a csíki székelyek, a moldvai magyarok és a románok. Elzártsága miatt a gyimesi csángók archaikus kultúrát őriztek meg.

Palócok: A Mátra és a Bükk hegység északi részén fekvő medencében, az Ipoly folyó mentén, Észak-Magyarországon és Szlovákiában mintegy 50 településen élnek. Nevük a kunokat megnevező orosz polovec szóból származik, s a kun letelepülők azonosítására szolgál.