A Svájcban és Németországban élő alkotó gigantikus falfestményeket, installációkat, szobrokat, videókat készít. Nagy méretű, természetközeli szobrai interaktívak, esetenként kinetikusak, azaz mozognak, mozgathatóak, és a szabad ég alatt találhatók.

2020-ban jelent meg Rojik Tamás Szárazság című ifjúsági regénye, borítóján a betonkeménnyé szikkadt, feltöredezett talaj a kiszáradt, elöregedett emberi bőrre emlékeztet. A nappal szemben két fiatal egymás kezét fogja. Talán épp indulnak valahová.

Idegen országban, idegen város postahivatalában állunk sorban. Meglepően hosszú a sor, és még meglepőbben lassan halad. Rácsodálkozunk arra, hogy van az otthoni postai rendszernél is nehézkesebb, de egy idő után a fiam megunja a rácsodálkozást.

Föld körüli utazásra hívunk, körbejárjuk a bolygót: túl korán és kényszerűen felnőtt gyermekekkel találkozunk, álom és valóság határán. Olyan álmok ezek a szövegek, amelyek túlságosan is a valóságból nőnek ki. Vannak a világon gyermekek, akik roppant nehéz és veszélyes munkával próbálnak hozzájárulni családjuk vagy saját maguk mindennapi megélhetéséhez olyan mesterségekben, foglalkozásokban, amelyek létezését józan ésszel felfoghatatlannak tartjuk...

Ez az Elégia tipikus példa arra, hogy néha az indulat „mindent visz”, nincs idő olyan apróságokkal bíbelődni, mint rím vagy ritmus. Ritka szép vers. És egy szép versnek mindent megbocsát az olvasó.

Amint befejeztem a Mesteralvók hajnalát, máris megrendeltem a kötet második részét, amely a Mesteralvók viadala címmel látott nyomdafestéket.