Arcok az előőrsből
szünet
a homokban medúzák párolognak
úgy fekszem mint kiborított jégkockák
itt más ember a jég hátán is megél
nekem kinyílik a szemem újra lélegzek
ahogy szívószálat dugsz le torkomon
mintha lábamon az idő kereke gurulna át
sajnálom a kificamodott heteket de tudod
nem hiányzik az amit sosem tapasztaltam
hány milliót vert egy kolibri szíve mióta
összecsaptak fejünk fölött a hullámok
kerüld el a teknősöket ők emlékeznek
a hajókra amiket egytől egyig lekéstem
ez a sziklás kikötő tehet mindenről
ne varrd nyakamba a bocsánatkéréseket
ismét kövekkel párnázom ki a tarkóm
monszunok lélegeztetnek szájon át
gondolj a tengeri csillagok végtagjaira
visszanövesztik elvesztett testüket
helyettem egy hajótörött falábát keresd
olyan földön ültesd el ahol nem hallod
hogy a part szikláit hány hullám bünteti meg
következő
PG-nek
aggodalomra semmi ok de mégis
ne engedjétek felszínre törni a jég alatti
üres szemmel és szájjal tátogó halakat
egy északi vidéken erdő és tűz vagyok
ágaim befagyott tó fölé hajolnak
várakozásban ficánkol a következmény
azt mondjátok megúszhatjuk mindezt
hogy egy cinkos mosoly megfélemlíti
a melegre és fényre érkező vadakat
nekem nyugtalanság ül ki az arcomra
lábát lógatja a következő hidegfrontig
hiába neveltek a szellőkből szeleket
azzal segítek ha nem teszek semmit
vékony jégen mutatjátok hogyan kell
elterülni mint a legjobb zsákmány
azt mondjátok a világ a gátlástalanoké
magabiztosan kell továbbállni félrelépni
a kitaposott ösvényeken akkor is
ha nem látunk semmit a nyakig érő hóban
torkolattűz
amíg a lövészárkokat vízzel tölti fel az eső
kitisztítod ibolyás gumicsizmád megbocsát
a természet hogyne bocsátana
dédapád mondása jár a fejedben
ágyúval lőni verébre
a túlélési ösztönökben rejlenek
béke és háború metszéspontjai
ezzel veszed hátadra a puskát
a madaraknak eggyel kevesebb
szívüregük van mint az embereknek
pitvarremegésük himnuszok dallamát
és fegyverek ropogását utánozza
a madaraknak fülkagylójuk sincs
benőtte a fű az évtizedes söréteket
trónfosztott hangyakirálynők uralják
ilyen a körforgás
vadkacsák szállnak le a lövészárkok vizeire
Megjelent a Cimbora 2021/3-as számában
Tyúkanyó, Az Apátok
Arcok az előőrsből
György Alida vagyok, 1995-ben születtem Zetelakán. Tanulmányaimat Kolozsváron végeztem magyar irodalom és komparatisztika szakon, valamint tanultam film- és fotóművészetet, jelenleg pedig Marosvásárhelyen végzem a drámaírás-mesterképzést. Prózát és verset is írok, első kötetem idén jelent meg Hármasszabály címmel. Már egészen kis korom óta írogatok mindenfélét, komolyabban viszont az egyetemi évek alatt kezdtem el foglalkozni ezzel, mert akkor jöttem rá, hogy ez nem csak hobbi lehet.
frekvenciák; a szomjúságról; klausztro; torz
Versek
Arcok az előőrsből
1995-ben születtem Gyergyószentmiklóson. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar és komparatisztika szakos hallgatója voltam. Ex-bölcsészkaros költő, tehát. 2014 óta rendszeresen publikálok különböző irodalmi folyóiratokban, portálokon. Egyaránt foglalkozom zenével és festészettel is.Egy szöveg mindig nehezen kezdődik. Soha nem tud megvalósulni, ha nem foglalkozom vele eleget, és éppen ezért, amíg formát ölt, addig a legjobb dolgozni vele. Miután elkészül, megkeresi a saját barátait, olvasóit, így a folytonos elengedés az egyetlen dolog írás közben, ami összeköt a sorokkal. Ezért lehetőleg teljes csendben dolgozom, egy távolságtartó macskát simogatva.
El
Arcok az előőrsből
1997-ben születtem Székelyudvarhelyen, érettségi után a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarára felvételiztem, ahol 2019-ben diplomáztam magyar-orosz szakon. Kiskorom óta írok mindenféle szöveget a novellától kezdve a blogbejegyzésen át a szépnek gondolt mondatokig. Az utóbbi években prózát írok, 2018 óta publikálok különböző folyóiratokban. Amikor nem irodalommal foglalkozom, leggyakrabban főzök vagy futok. Újabban pedig egyre gyakrabban társasjátékozom.