tengernél; Hangtalan sellő; marasztaló; foltokban üzen

versek

Jelenleg a kolozsvári BBTE Bölcsészettudományi karán tanulok magyar–finn szakon. Már általános iskolában is írogattam verseket, és például a Cimbora verspályázatával nyertem Cimbora-tábort tizennégy évesen. (Zárójelben a reklám helye: nagyon megéri részt venni, szóval jelentkezzetek csak!) Jelenleg az aszem.info nevű internetes társadalmi, kritikai és irodalmi platformon szerkesztjük az irodalom rovatot Kulcsár Árpival. Egyébként az oldal szerkesztőinek nagy része a csoporttársam. Ebben a pillanatban épp egy kortárs finn regényről készítek szemináriumi bemutatót holnapra, és igen, a finn irodalom és kultúra a mindennapjaim nagyon meghatározó részévé vált. Voltam egy félévet Erasmus+ programmal Finnországban, és azóta is folyton hiányzik. Simogassatok macskákat és olvassatok Sofi Oksanent – ha valaki a sorozatokat kedvelné, akkor: Orange is the New Black.
tengernél; Hangtalan sellő; marasztaló; foltokban üzen

kép forrása: hirmondo.ro

tengernél

egy sirály ül a szamoson,

mindig ugyanott, nagyjából.

sosem hallani a hangját

és nem azért mert

legtöbbször a villamosból

nézem.

nem beszél a kacsákkal,

azok sokan vannak.

a barna lében úszó palack,

és a negyvenes szófukar

horgászok – akiknek sosincs

kapás, vagy csak én nem látom –

nem optimális társaság,

mármint egy madárnak.

azt hittem a sirályok

a tengernél élnek.

válság, ha csak

a szamosra futja.

nem repül, pedig neki

még ingyen van.

azt mondták,

a román opera tetején is

él egy család.

nem tudom, arra nem jár

a villamos.

ő sem.

elfelejtik,

milyen a hangjuk, ha

nincs kihez szólni

Hangtalan sellő

két hónapja írtam neked verset

sellővel és kisgyerekkel

aki a terasz alatt kutyázik

pedig akkor még nem tudtam

hogy mennyire szereted a kutyákat

néha féltékeny vagyok

amikor róluk beszélsz

én csak rólad

akarok beszélni

és ehelyett üres papírok

word dokumentumok

madárkölykök és hableányok

töltik be a teret

amiben te kellene legyél

te meg a tér

absztrakciók

a versírónak is

mondok inkább

kékfüggönyös szobát és

régi szegekkel televert falat

vagy játszóteret a konyhaablakba

kékpikkelyes néma lényeket

mert az én sellőim nem énekelnek

azt hiszed szörnyű a hangod

a te projekciód

ebben a valósággal megegyező

térkonstrukcióban

a képzelet által felhalmozott

ködképek raktárában

földön heverő sörösdobozok

chipses zacskók, netfl ix

popcorn, véget nem érő nappalok

mosómedvés ágynemű foltjai

és vér

meg a zuhanyzó ezüstös pikkelykéi

három heti mosatlan és

háromhetes penészes puncs

hullámzó kékfüggöny és

kék hajszálak a bugyimban

meg persze sellők és madarak

közt te a csend vagy

a több száz kilométerre tőlem

létező tárgyak képzeletben

fel nem emelhető képei alatt

levő némaság

amiről még hangtalan sellő

metaforában sem lehet beszélni

ezért halmozom köré a

különböző színű, szagú

és formájú emlékeket

beburkolom hogy leírhassam

a csomagolást

a te csendedben

ott van a raktáram minden egyes

darabjának lenyomata

de ez a hangtalan vagy néma

vagy csend

melyik szó jelölhetné pontosan?

kicsi és törékeny

ha kellékeim nélkül beszélnék róla

megszűnne önmaga lenni

marasztaló

magamban akarlak tartani,

a szív mögötti lyukba bekötözni,

mint zsákba a macskákat, mikor halni viszik őket.

keserű a levegő,

fürdés után a lehámló bőrt dobozba teszem,

távozásod ideje zuhanyslag, tekeredik nyakamon.

foltokban üzen

Pilinszky János: Itt és most

a havat nézem,

ahogy foltokban múlik ki a réten,

hópelyhek csapódnak be

kolozsvári háztetőkbe,

és nem tudnak eltemetni

vagy talán a földet nézem,

ahogy csupasz foltokban üzen az égnek,

apró repedésekben megnyílik

a lehulló fagyott víznek,

és nem tudnak életre kelteni

bennem