Barangoló
A Parnasszus múzsái
A görög mitológia múzsái – Zeusz főistennek és Mnémoszünének, az emlékezés istennőjének leányai – a monda szerint a Helikon, majd a Parnasszosz hegyén éltek, ahol a költői ihlet forrása fakadt. A szellem és az értelem kilenc gyönyörű istenasszonya istentársaik (elsősorban Apollón) társaságában mulatták idejüket: zenéltek, táncoltak, énekeltek, és időnként leszálltak a földre, hogy az arra érdemes művészeket, tudós férfiakat halhatatlan művek megalkotására ihlessék. Kalliopé, Euterpé, Erató, Kleió és Polühümnia a költőket, Melpomené és Thália a drámaírókat „csókolta homlokon”, Terpszikhoré a tánc és a zene, Uránia a tudományok, elsősorban a csillagászat múzsája volt.
Halhatatlan földi múzsák
A művészetek történetében az égi múzsákénál fontosabb szerep jutott a költőket, festőket, zeneszerzőket szerelemre lobbantó, alkotásra ihlető földi múzsáknak. A szenvedélyes, vágyakozó vagy éppen kiábrándult költők évszázadokon át írták verseiket fiatal lányokhoz, férjes asszonyokhoz, akiket többnyire a képzeletük formált múzsává. Néha alig ismerték őket – Dante Alighieri állítólag mindössze kétszer találkozott gyermekkori szerelmével, Beatricével –, de nélkülük sok remekmű nem született volna meg.
A múzsák kilétét néha titok övezi – Beethoven életrajzíróinak például napjainkig nem sikerült eldönteniük, ki lehetett a „Halhatatlan Kedves- nek” írt levelek címzettje –, mások nevét versek, festmények, zeneművek mentették meg a feledéstől.
„Készítsd, múzsám, lantodat, zendítsd muzsikádat!” (névnapi köszöntő)
A magyar irodalom története is bővelkedik remekműveket ihlető múzsákban, titkolt vagy beteljesült szerelmekben, csalódásokban. A múzsák között egyaránt voltak művészek, nagyvilági hölgyek, családanyák. Több ünnepelt színésznő inspirálta szépíróinkat versek, színművek megírására Prielle Kornéliától (Petőfi Sándor) Jászai Mariig (Szomory Dezső) vagy Fedák Sáriig (Molnár Ferenc), és szép számmal találunk tehetséges költő- vagy írótársakat, mint: Tanner Ilona (Babits Mihály), Erdős Renée (Bródy Sán- dor), Kaffka Margit (Szabó Dezső), Szécsi Margit (Nagy László), Polcz Alaine (Mészöly Miklós), Hervay Gi- zella (Szilágyi Domokos) és mások.
A legelső ismert magyar múzsa a Balassi Bálint által hat éven át reménytelenül szeretett, verseiben Júliának nevezett Losonczi Anna volt, akinek emlékét a költő gyönyörű sorai idézik: Szerelmedben meggyúlt szívem, csak tégedet óhajt lelkem (Hogy Júliára talála...).
A szenvedélyes, viharos vagy éppen botrányos kapcsolatok emlékét őrző művek közt – irodalmunkban talán egyedülállóan – a nyugodt, boldog, beteljesült szerelmet, a házastársi boldogságot tükrözik Radnóti Miklós Gyarmati Fannihoz írt versei. Legmegrendítőbb vallomásait a munkatáborban, a halál árnyékában írta: Mikor láthatlak újra, nem tudom már, / ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, / s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, / s kihez vakon, némán is eltalálnék... (Levél a hitveshez).
Megjelent a Cimbora 2014/5-ös számában
A mennyek angyalai
Barangoló
Az istenek küldötteiként a Földre látogató természetfeletti lények alakja már a keresztény vallás megszületése előtt feltűnt az ókori európai és ázsiai kultúrák mítoszaiban, legendáiban.