Barangoló
A virágos reneszánsz erdélyi emlékei
Az egyszerűséget, tisztaságot hirdető reformáció korában a román kori és gótikus templomok falait hófehérre meszelték, és a szenteket ábrázoló falfestményeket – az új tanokhoz igazodva – eltüntették. Később, a 17–18. században – az erdélyi virágos reneszánsz korában – a templomokat festett fatáblákkal borított mennyezetekkel tették szebbé, díszesebbé. A táblákra elsősorban a reneszánsz stílus motívumait festették: koszorút, korsót, tulipánt, rózsát, szegfűt, liliomot, akantuszvirágot.
A történelmi Magyarország templomaiban több kazettás mennyezet maradt meg, mint földrészünk többi részén összesen. Készítőik festőasztalos mesterek voltak, akiknek neve – néhány kivétellel – ismeretlen. Emléküket gyönyörű alkotásaik őrzik, Erdélyben elsősorban Székelyföldön, Mezőségen, Szilágyságban és Kalotaszegen.
Bibliai jelenetek és jelképek
Parajdi Illyés János 1676-ban a mezőségi Tancs templomának mennyezetére festette bibliai történetek szereplőit: Ádámot és Évát a kígyóval, Noét a bárkájával és az olajágat hozó galambbal, Jónást a cethallal. Feltűnnek bibliai jelenetek az elsősorban szilágysági és partiumi templomok (Szilágysomlyó, 1724; Kraszna, 1736) számára dolgozó Pataki Asztalos János mennyezetkazettáin is.
Szilágylompért református templomában, a Kárpát-medence egyik legszebbnek tartott kazettás mennyezetére Budai Sámuel és András festette 1778–79-ben az Ószövetség alakjait, eseményeit.
A kereszténység Krisztus-szimbólumai közül mennyezetkazettákra került az egyik legősibb, a hal (pl.: Szentgerice, 1670; Oklánd, 1771), a lábával zászlót tartó bárány (pl.: Gelence, 1628) és a fiait vérével tápláló pelikán (pl.: Felsőboldogfalva, 1620; Farcád, 1629; Homoródkarácsonyfalva, 1752; Magyarvista, 1765). A mennyezetkazettákon megjelenő galamb a békességet, illetve a Szentlelket, az életfa Krisztust és a megújulást jelképezi.
Állatábrázolások a mennyezetkazettákon
A Kárpát-medencében a legtöbb állatalakos kazetta Parajdi Illyés János egyetlen megmaradt munkáján, a tancsi templom mennyezetén látható. Az 1700-as években, az erdélyi barokk virágzásának korában Umling Lőrinc és fiai: Lőrinc és János, illetve Gyalui Asztalos János Kalotaszeg református templomainak (Bánffyhunyad, Kalotadámos, Ketesd, Magyarbikal, Magyarlóna, Magyarvalkó, Magyarvista) mennyezeteire festették a bölcsességet jelképező baglyot, az igazság vizére szomjazó szarvast stb.
Az oroszlán a bátorság, a hatalom, a sas a fényes Nap és a világosság, a daru az éberség és a hűség, a róka a ravaszság, a medve a falánkság jelképeként jelenik meg a mennyezeteken. Gyakori a népi hiedelem szerint természetfeletti tulajdonságokkal rendelkező kígyó, illetve a fejét jobbra-balra ingató, múltba és jövőbe tekintő kétfejű sas ábrázolása (Székelydálya, Tancs, Zabola stb.). A krasznai, szilágylompérti és bánffyhunyadi mennyezetekre még – feltehetőleg általuk sohasem látott – tevét, elefántot, „krokodilust”, „strutz madarat” is festettek a 18. században élt mesterek.
Fantázialények, mesebeli szörnyek
A görög mitológia keveréklényei közül több erdélyi templom mennyezetét díszítik a gyanútlan hajósokat a tenger mélyére csábító szirének, amelyeket néha női, máskor férfi felsőtesttel és hol egy, hol két halfarokkal festettek a fatáblákra (Tancs, Szilágylompért, Kraszna stb.). A krasznai mennyezeten a görög mitológia (és magyar népmeséink) oroszlántestű, madárfejű, szárnyas griffmadara is helyet kapott, míg az ókori mitológiák madártestű, emberfejű hárpiáinak kései utóda, az „emberevő madár” a szilágylompérti templom mennyezetén.
Kraszna, Tancs, Szilágylompért, Szilágyballa templomkazettáin a mesék tüzet okádó, gonosz hétfejű sárkányai ijesztgetik a belépőt, a szilágylompérti kazettákon a reneszánsz kori legenda titokzatos, ártatlanságot és szűziességet jelképező egyszarvúja, illetve az önmagát 500 évenként elégető, majd poraiból megelevenedő főnix is megjelenik.
Megjelent a Cimbora 2015/5-ös számában
A mennyek angyalai
Barangoló
Az istenek küldötteiként a Földre látogató természetfeletti lények alakja már a keresztény vallás megszületése előtt feltűnt az ókori európai és ázsiai kultúrák mítoszaiban, legendáiban.
Lapok a gyógyítás történetéből
Mágiából orvostudomány
Barangoló
A 16–17. században megengedetté vált a boncolás, és lehetőség nyílt az emberi test felépítésének, működésének megismerésére. Az őskori mágiából az ókor és a középkor gyógyítóinak útkeresése után – az újkor hírneves orvosainak köszönhetően – igazi orvostudomány lett.