Archívum ARCHÍVUM Facebook Link Fej shape shape shape shape shape
Alexandru Mușina

Alexandru Mușina

Alexandru Muşina prózaversei

Dáktör Niku különvilágában

Cimbirodalom

1954-ben született Nagyszebenben, és nem egészen hatvanévesen, 2013-ban hunyt el Brassóban gyógyíthatatlan betegség következtében: Alexandru Muşinát leggyakrabban úgy emlegetik, mint a román irodalom ún. nyolcvanas nemzedékének meghatározó alakját. Ez a generáció ma is nagy hatással van induló, fiatal alkotókra, legismertebb alakja Mircea Cărtărescu.

Alexandru Muşina prózaversei
Alexandru Mușina prózaversei magyarul 2020-ban jelentek meg Szonda Szabolcs fordításában

Muşina szépíróként és elméleti szakemberként, irodalomszervezőként is alapvető jelentőségű. Költő, próza- és esszéíró, a brassói Transilvania Egyetem bölcsészkarának tanára volt, ahol kreatív írást is tanított. Több fontos szerzőt indított útjára, gondozta műveiket, a brassói Aula Könyvkiadó tulajdonosaként is. Fontos versantológiák összeállítója, főként a nyolcvanas nemzedék költészetéből, amelynek értő elemzője is elméleti munkáiban.

Az alábbi szövegek a szerző utolsó, dactăr nicu & his skyzoid band (Tracus Arte Kiadó, Bukarest, 2013) című kötetéből származnak, amelyben különleges, egyszerre ismerős, lakótelepi, mindennapi történésekből építkező, ugyanakkor lebegtetett, groteszk humorú, fantasztikus világot hoz létre sajátos, az utca- és tolvajnyelvet bőségesen alkalmazó prózaversekből.

Dudu

Dudu a P4-es tömbház melletti kukában látta meg a napvilágot, egy műanyag tasakban. Azóta is a kukában alszik, onnan étkezik, ruházkodik és így tovább.

Ő a legboldogabb ember a környéken, arcán mindig ott a mosoly. Mindenkinek köszön, folyton bólint azzal a nagy fejével, és azt mondja: „Sze-sze-szevasz! N-na mi-mi jó-jót csi-csi-nálsz??” „Semmi különöset, feleljük erre, hát te?” „Há-hát é-é-én, i-itt né... ver-ver-se-se-ket í-í-í-rok!” Senki sem olvasott még ezekből semmit, mondjuk, nehéz is lenne, be kéne mászni értük a szerző nyomán a kukába, ott üres üvegek, halcsontok, banánhéjak, Pampersek és o.b.-k között kotorászni. Dudu ugyanis a kuka legalján őrzi a kéziratait, senki nem kaparinthatja meg azokat.

Dudu viszont nagyon elégedett. Ha van időd végighallgatni, elmeséli neked, hogyan fogja elnyerni a Nobel-díjat, hogyan adják elő majd a színdarabjait New Yorkban, ő maga pedig hogyan kerül el forgatókönyvírónak Hollywoodba.

Igaz, fél napig tart a története, de utána az élet sokkal szebbnek tűnik, mint korábban. Dudu a legvagányabb pszichoterapeuta. És tök ingyen csinálja.

A mobil

A mobilt azért találták fel, hogy éjjel 2-kor kiugrasszon egy barom az ágyból, és azt bőgje füledbe: „Te vagy az, Vaszi?! Hö-hö-hö... öö... ööö... elnézést, rossz számot hívtam.”

A mobilt azért találták fel, hogy tárcsázd a csajod, és egy kristálytiszta hang válaszoljon: „Sajnáljuk, a hívott szám egyelőre nem kapcsolható.”

A mobilt azért találták fel, hogy lemerüljön, amikor épp nyaralni mentél, és a töltőt otthon felejtetted. Hogy mindenféle lökött dallamot hallj, és egyre-másra fotókat készíts, amik a kutyának se kellenek... ja, és hogy beszélgess. Beszélgess, beszélgess, beszélgess... amíg érzed, hogy elkezd csörögni az agyad is a koponyádban.

A mobilt azért találták fel, hogy legyen neked all in one: videokamera, diktafon, ébresztőóra, teletext, játékok, elektronikus határidőnapló, mp3-lejátszó, e-mail, internet... Hogy minden problémádat megoldd. Hogy többé ne függj senkitől.

Hogy végül a lehető legmagányosabban és legrohadtabbul érezd magad.

Szonda Szabolcs fordításai 

Megjelent a Cimbora 2018/8-as számában

Vedlések

Simona Popescu

Vedlések

A szerelemről

Cimbirodalom

Rettegve szálltunk az ég felé, majd szédítő iramban ereszkedtünk alá, aztán ismét lendületet vettünk, bele­fúrtuk tekintetünket az éjszakába, és csillagok szálltak fel, majd zuhantak le velünk együtt. Ez volt a... szere­lem – részlet Simona Popescu Vedlések című regényéből Szonda Szabolcs fordítsában. 

Read More
Vedlések

Simona Popescu

Vedlések

Az élet színháza

Cimbirodalom

És ebben a majdnem teljesen üres világ­ban mégis éreztem egy különös vonzal­mat valaki iránt (egyfajta én-ke gyanánt), aki visszanézett rám a kútból, ahová hosszan belebámultam, s akivel el-elbeszélgettem, arra várva, hogy – visszhangként – saját szavaimmal válaszoljon nekem – részlet Simona Popescu Vedlések című regényéből Szonda Szabolcs fordításában.

Read More
Vedlések

Simona Popescu

Vedlések

részletek

Cimbirodalom

A hazafelé tartó úton nem is lépkedtem, hanem lebeg­tem, és az volt az érzésem (ma úgy mondanám: az tuda­tosult bennem), hogy az élet az a rendkívüli erő, ame­lyet a teljes környezeteddel, az alkony halvány sötétjével, a lábaid előtt kékesen csillogó hóval, a fölötted lüktető csillagos magassággal való rokonulásod ad – részletek Simona Popescu Vedlések című regényéből Szonda Szabolcs fordításában.

Read More