Egyszer egy rátóti artista
propellert szerelt a partvisra,
pörgette, hurbolta,
beszállt a tyúkólba,
ott, kérem, minden tyúk fajtiszta!

Volt egy úr, úgy hívták, Frederik,
azt mondta, leúszik Szegedig,
Szegeden kiszállva
száraz lesz a lába,
fogadok, a falra felkenik!

Volt egy úr, lakhelye Kászon,
kabátja három vég vászon,
haja, mint a láva,
kalaptolla páva,
félt, nehogy ósdinak látsszon.

Egyszer egy tehénke Széken
megállt a tér közepében,
háromszor felbőgött,
egy nénét feldőtött,
s továbbment, mint a mesében.

Volt egy hölgy, lakhelye Tapolca.
Összedőlt kamrája hat polca.
Mérgében kétrét állt,
felszabdalt két létrát
s mindet a plafonig halmozta. 

Egyszer egy bihari pásztorlány
kérdezte: mi az a bojtorján?
Válasz jött: hajban kóc,
szűrujjon szőrgombóc,
valami hasonló tákolmány. 

Volt egy legény Csíkországban,
cókmókja egy csíkos zsákban,
markában alma,
feje alatt szalma,
azt álmodta: Szomorfalván vígasság van.

Volt egy úr, úgy hívták: Aladár.
Nem tudta, hogy áll a kalap-ár.
Elment a vásárba,
egy kópé átrázta,
úgy hírlik, szerb volt vagy szakadár.

Volt egy leány Nekeresden,
megbotlott egy fakeresztben
s a keresztet hányva
„Csípje meg a kánya” –
így szólt – „Jézus, szinte-szinte neked estem!” 

Volt egy lány, úgy hívták Franciska,
hajában húszezer masnicska,
azt mondta vihogva:
Aki azt kibontja,
kösse föl magát a karnisra!

Megjelent a Cimbora 2005/7-es számában