Vöröske Lepic úrnak

Saint Marc Intézet

Kedves apa!

A vakáció alatt tett horgászkiruccanásaim beindították a keringésemet. A combomból nagy méretű szögek jönnek ki. Az ágyat nyomom. A hátamon fekszem, és az ápolónő borogatást tesz rám. Amíg a szög ki nem bújik, fáj. Utána már meg sem érzem. De úgy szaporodnak, mint a csibék. Egytől megszabadulok, három lesz helyette. Remélem, nem fordul súlyosra.

A te szerető fiad

Lepic úr válasza

Drága fiam!

Mivel elsőáldozásra készülsz, és jársz hittanórára, tud-hatod, hogy az emberiség történetében nem te vagy az első, akinek meggyűlik a baja a szögekkel. Jézus Krisztusnak szög volt a lábában és a kezében is. De ezért nem siránkozott, pedig az övéi igaziak voltak.
Fel a fejjel!

A te szerető apád

Vöröske Lepic úrnak

Kedves apa!

Örömmel értesítelek, hogy nőtt egy új fogam. Bár még túl fiatal vagyok, azt hiszem, ez egy korán jött bölcsességfog. Remélem, nem az utolsó, és hogy ezután sem foglak kiábrándítani viselkedésemmel és szorgalmammal.

Szerető fiad

Lepic úr válasza

Drága fiam!

Éppen amikor neked új fogad nőtt, nekem mozogni kezdett az egyik. Végül tegnap reggel méltóztatott kiesni. Tehát míg neked most egyel több fogad van, apádnak egyel kevesebb. Következésképpen nem változott semmi, és a fogak száma a családon belül ugyanannyi maradt.

Szerető apád

Vöröske Lepic úrnak

Kedves apa!

Képzeld, tegnap volt Jacques úrnak, a latintanárunknak a születésnapja. A diákok engem bíztak meg, hogy köszöntsem őt az egész osztály nevében. Megtiszteltetve érzeve magam e felkéréstől, alaposan előkészítettem a beszédemet, amelybe imitt-amott latin szólásokat helyeztem el. Szerénytelenség nélkül állíthatom, nagyszerűen sikerült. Letisztáztam egy fehér lapra, és amikor eljött a nagy nap, társaim biztatásától felbuzdulva, kihasználva azt a pillanatot, amikor Jacques úr nem figyel ránk, elindultam a katedra felé. De alig tudtam kihajtogatni a lapot, és annyit mondani jó hangosan, hogy Igen tisztelt Mester, Jacques úr felugrott, és rámripakodott.
– Takarodsz azonnal a helyedre!

El tudod képzelni, hogy iszkoltam vissza, és hogy próbáltak a többiek láthatatlanná válni a könyvük mögé bújva, miközben Jacques úr rámparancsolt, hogy fordítsam a leckét.

Kedves apa, mit szólsz ehhez?

Lepic úr válasza

Drága fiam!

Mikor majd képviselő leszel, ennél cifrább helyzetekkel is fogsz találkozni. Mindenkinek megvan a maga szerepe. Úgy tűnik, a tanárodat nem azért helyezték a katedrára, hogy mások előadásait hallgassa, hanem hogy ő tartson előadást másoknak.

Vöröske Lepic úrnak

Átadtam az általad küldött nyulat Legris úrnak, a földrajz- és történelemtanárunknak. Úgy láttam, nagyon örül az ajándéknak. Nagyon köszöni. Mivel vizes esernyővel léptem be, saját maga vette el tőlem, és vitte ki az előszobába. Aztán elbeszélgetett velem egyről s másról. Azt mondta, megszerezhetem, ha megvan bennem az akarat, az év végi történelem és földrajz díjat. De ha hiszed, ha nem, egész végig állva maradtam a beszélgetésünk alatt, és Legris úr, aki, ismétlem, azon kívül nagyon udvarias volt velem, nem kínált hellyel.

Vajon udvariatlanságból vagy feledékenységből tette? Szeretném tudni, mi a te véleményed erről.

Lepic úr válasza

Drága fiam!

Mindig elégedetlenkedsz. Elégedetlen vagy, amiért Jacques tanár úr leültet, elégedetlen vagy, mert Legris tanár úr nem ültet le. Talán még túl fiatal vagy, hogy ilyen elvárásaid legyenek a felnőttekkel szemben. És nézd el Legris tanár úrnak, hogy nem ültetett le; mivel olyan kicsi vagy, nyilván végig azt hitte, hogy tulajdonképpen ülsz.

Lepic úr Vöröskének.

Drága fiam!

A ma reggel kapott leveled nagyon furcsának találtam. Hiába olvastam el még egyszer. Nem a rád jellemző stílusban írtad, és olyan dolgokról írsz, amelyeket sem neked, sem nekem nem tisztem megítélni.

Általában kisebb történésekről számolsz be, tanulmányi eredményeidről, a tanáraid jó és rossz tulajdonságairól, az új osztálytársaidról, arról, hogy milyen állapotban vannak a ruháid, vagy hogy jól alszol, jól eszel-e.

Hát ezek érdekelnek engem. De most nem értem. Mire fel áradozol a tavaszról, mikor tél van? Mit akarsz ezzel mondani? Sálra van szükséged? Még meg sem címezted, azt sem lehet tudni, hozzám intézted-e vagy egy kutyához. Még az írásod is megváltozott, a rövid sorok és a rengeteg nagy betű teljesen összezavart. Egyszóval az az érzésem, hogy a bolondját járatod valakivel. Gondolom, saját magaddal, és nem szemrehányásként mondom ezt, csak megállapítom.

Vöröske válasza

Kedves apa!

Csak néhány szót írok sebtében, hogy megmagyarázzam a múltkori levelem. Nem vetted észre, hogy versben írtam.

Szőcs Imre fordítása

Megjelent a Cimbora 2016/3-as számában