Ugrás a tartalomhoz
Rólunk Impresszum Kapcsolat Támogatók

vers – címke – 2. oldal

Előző oldal

Az ünnep szépsége azt jelenti-e, hogy mellette rútak a hétköznapok

valamit sportolnia kell. Mi sajnos balett órán sportolunk. A húgom imádja, engem nem érdekel.

szerelmes vagyok. Mintha mindjárt felelni kellene, úgy izgulok. Legjobb, ha sétálni megyek és csak későn érek haza.

A sárgaság elég veszélyes betegség lehet, mert engem több hétre elzártak a világtól.

Az a baj, hogy magyarból semmit sem értek. Telnek az órák, bennem meg halomra gyűlnek a miértek. Például: miért szép, miért szerelmes, miért asszonánc.

A költemény a Kányádi Sándorra jellemző természetes vershelyzettel indul, és megőrzi mindvégig az első sorokban megismert sajátos versvilágot, megerősítve Székely János Kányádi természet- és valóság-közeliségéről tett megállapítását: „Ritmusából, lélegzetvételhez igazodó szólamtagolásából, talán ujja begyéből is természetesség árad.”

Konyhakertben s a kert körül című versében a költő a tájleíró hagyományt ötvözi a leány- és fiúcsúfoló műfajával, mintájukra növénycsúfolókat ír. Személyek helyett konyhakerti növények (saláta, vöröshagyma, ribizli, paprika, retek, sóska, kapor, tök) válnak céltáblává.

Növények nélkül szegényebb lenne a világ, veszélybe kerülne mindannyiunk közös élettere, a Föld. Vers és költészet nélkül pedig szegényebb lenne az emberi lélek, a jellem, az érzelmi intelligencia és a szépség iránti fogékonyság pedig eltompulna.

külön szobában alszunk. De egyedül még nem mehetünk sehova.

költözünk már megint, barnás papírzsákok gubbasztanak a házban

Tovább