Hogyan nézzünk filmet
Sőt, a legkiválóbbak közé tartozik. Saját, különbejáratú angolszász ötösfogatom tagja. Az esetleges kíváncsiságot kielégítendő, ideírom a többit is: Robert de Niro, Harvey Keitel, Tim Roth, Gary Oldman. Persze, mint minden csapatban, itt is vannak „szupermenek". Robert de Nirót és Harvey Kelteit még nem láttam halványan játszani. Úgy tűnik, számomra legalábbis, hogy képtelenek rá. Ők azok, akik minden katasztrófa ellenére (gyenge történet, csapnivaló rendező, amatőr dramaturg, satöbbi) képesek belelopni a legborzalmasabb filmbe is valamit, ami miatt az illető alkotás nézhetővé válik. A többiek – és, fájdalom, Nicolas Cage is közéjük tartozik – már, úgymond, a körülmények függvényei. Egy jó rendező irányítása alatt csodákra képesek. Ha viszont hiányzik a biztos kéz, valahogy nem találják meg helyüket a kamera előtt. Cage érzésem szerint filmtörténeti jelentőségű alakítása a Veszett a világban David Lynch nélkül nem jött volna létre. Hogy vegyészeti hasonlattal éljek: Cage volt a reagáló vegyület, Lynch pedig a katalizátor, ami felpörgette a reakciót.
A legújabb Cage-filmben (A nemzet aranya 2 – Titkok könyve) a színész ismét vállalta a vegyület szerepét – hogyne vállalta volna, hiszen kisebb lottónyereménynek megfelelő összeget vághatott zsebre. Csakhogy Jon Turteltaub rendező (aki egyébként A nemzet aranya első része fölött is bábáskodott) mindennek nevezhető, csak katalizátornak nem. Szemmel láthatólag nem tudott mit kezdeni a kamera elé álló színészekkel. Pedig egy kalandfilm esetében a rendezőnek nem kell túl sokat bíbelődnie olyan apróságokkal, mint kimunkált dialógusok, jellemfejlődés, bonyolult konfliktusháló felépítése és egyéb magasiskolás feladatok.
Az ember mindig is magáért a kalandért szerette a kalandot. És amint a történelem egyre inkább kizárta a mindennapi embert a valós kalandok világából, előbb szívdobogva, szárnyaló lélekkel olvasta, aztán nézte a mások által jobban-rosszabbul megálmodott kalandokat. A nemzet aranya eddig elkészült két epizódja rosszul megálmodott kalandokból áll. Hiszen nem kell filmőrültnek lenni, hogy az ember emlékezzen, látott már ilyet a Tomb Raiderben, az Indiana Jones-filmekben, az Allan Quatermain-filmekben, és folytathatnám a sort. Sőt, jobbat, jobban megcsinálva, és, noha az említett filmek sztárjai (Angelina Jolie, Harrison Ford, Richard Chamberlain) ritkán érik el a fent említett ötösfogat színvonalát, maguk a filmek mégis működnek – nagyon is.
(National Treasure: The Book of Secrets)
amerikai kalandfilm, 2007
Megjelent a Cimbora 2008/2-es számában
Fekete-fehér!
Hogyan nézzünk filmet
Nemrégiben történt, hogy valakinek kedveskedni s egyben a film iránti érdeklődését szítani akartam, ezért megkínáltam az Illetőt – akiről annyit azért tudni kell, hogy 19 éves és igen kíváncsi fajta – egy filmtörténeti alapművel, a Merian C. Cooper és Ernest B. Schoedsack rendezte, 1933-as, első King Kong-gal.
Pingvinfilm másképpen
Hogyan nézzünk filmet
Igaza lehet annak a mozizónak (dévédézőnek, divixezőnek, satöbbizőnek), aki Ash Brannon és Chris Buck új munkája, a Vigyázz, kész, szörf! című egész estés animáció láttán homlokát ráncolja, feldobván, mint halat, a költői kérdést, hogyaszongya: Már megint pingvin? Hát nem elég nagy az Isten állatkertje?
Az oroszlán diszkrét bája
Hogyan nézzünk filmet
Gyerekkoromban minden Metro Goldwyn Mayer filmet megnéztem. Na jó, ez így nem állja meg a helyét. Tehát: gyerekkoromban minden Metro Goldwyn Mayer film elejét megnéztem. Hogy miért? Látni akartam a híres oroszlánt.