Archívum ARCHÍVUM Facebook Link Fej shape shape shape shape shape
Keszeg Vilmos

Keszeg Vilmos

Hogyan lett a világ

Történetek a palackból

Számunkra, keresztény emberek számára Mózes I. könyve mondja el, hogyan született a világ. S habár bizonyára emlékeztek rá, idézzük fel együtt a történetet. A teremtő legelőször különválasz­totta az eget és a földet, a világosságot és a sötétséget, az égi vizeket a földi vizektől. Ezután az égen megteremtette a napot és a holdat, a földön különválasztotta a szárazföldet és a vizeket, majd az eget, a földet és a vizeket élőlényekkel népesítette be, a szárazföldre növényeket teremtett. Utoljára megteremtette az embert.

Hogyan lett a világ
Keszeg Ágnes illusztrációi

Melyek a keresztény teremtéstörténet sajá­tosságai?

Mózes könyve szerint a világot egyetlen teremtő hozza létre. Több vallás mitológiájában a teremtés ki­egészül egy gonosz teremtő ténykedésével. Ő az, aki a világon létező rosszat (betegségek, halál, kártékony rovarok) megalkotja és fenntartja. A 10. században a Balkán-félsziget északi részén, Bulgáriában egy Bogomil nevű pap terjesztette el azt a képzetet, hogy az ördög, a sátán maga is részt vett a világ megterem­tésében. A japánok nemzeti vallása, a sintoizmus sze­rint a világ megteremtése után a két testvér, a férfi Idzanagi és a nő Idzanami lándzsájával beletúrt a föl­det képező masszába. A lándzsa végéről lecsepegő és szétszóródó anyagból születtek a japán szigetek. A testvérpár két szigetre költözött le.

A világot vagy annak egyes részeit nem csupán az istenek alkothatják meg (kultúrhérosz, holló).

A keresztény vallás szerint a teremtő isten szóval te­remt. A szent könyvet magyarra fordító Károlyi Gáspár így fogalmazott: És monda Isten: Legyen világosság, és lőn világosság. A világ különböző népeinek mítoszaiban azonban a teremtők leleményes formákban alkotják meg a világot. Olykor az istennő házaséletet él, teherbe esik, vajúdik és megszüli a világot. Máskor az isten a maga testéből húzza elő a világ egyes darabjait, vagy magát feláldozva a különböző testrészei átalakulnak a világ részeivé. Ehhez állnak közel azok a mítoszok, amelyekben a teremtő isten egy meglévő élőlényt (lo­vat, embert) vagy tárgyat darabol fel, s így hozza létre a

világ különböző darabjait. Olykor egy élőlény, egy tárgy valami mássá alakul át. A teremtés további formája az átköltöztetés, valaminek a végső állapotba juttatása. S bár aligha merítettük ki a teremtés lehetőségeit, utoljára a megalkotást, a megformálást említjük Ebben az eset­ben az isten mesteremberként, valamilyen alapanyagot és eszközöket használva munkálkodik a teremtésen.

Ha összefoglalni akarjuk a teremtés típusait, akkor a teremtéstörténeteket két nagy csoportba sorolhatjuk be. Az első csoportba tartoznak azok a történetek, amelyekben a teremtő rádöbben valaminek a hiányá­ra, s ilyenkor megalkot, megteremt, megszül nemlétező elemeket. A teremtés másik formája az átalakítás: vagy nyersanyagból, vagy már létező dolgokból megformá­lással vagy átalakítással, esetleg egy meggondolatlan cselekvés következményeként létrejönnek, átköltözte­téssel végső helyükre kerülnek a világ részei.

A keresztények istene először megteremtette az eget és a földet. Ezek azonban ősállapotban találtat­tak, rendezetlenek voltak. Ezt az állapotot káosznak nevezzük. Ebben az állapotban az anyag alaktalan, a dolgok formája tökéletlen. A káosz állapotában min­dent víz vagy erdő borít, az emberek óriások vagy tör­pék, az élőnyények mértéktelenül táplálkoznak, csu­pán magányos férfiak léteznek. Ezután került sor a rend, a kozmosz megteremtésére. Sorra különválik a sötétség és a világosság, megszületik a nappali és az éjszakai égitest, elkülönül a szárazföld és víz, a folyó­víz és az óceán, s a világ különböző részei benépesül­nek élőlényekkel. Az élőlények végső formát kapnak, bizonyos rend szerint kezdenek élni, táplálkozni. A teremtés részeként a kozmosz egyes elemei nevet kap­nak. A névadás szintén a teremtés részét képezi.

A teremtés egyes mozzanatai egymást követik. Ilyenképpen válik lehetővé az idő tagolása (éjszaka és nappal, munkanapok és pihenőnap, a hét napjai).

 

Mi ösztönzi a teremtőket arra, hogy létre­hozzák, megváltoztassák a világot?

A keresztény vallás istene saját elhatározása és aka­rata alapján kezdi el a teremtést. Más istenek felkérés­re alkotják meg a világ egy-egy részét, figyelmetlen­ségből, véletlenül, játékos kedvből hozzák létre.

A balkáni vallás, a bogumilizmus a 13. században Magyarországot is megérintette. Az emlékezet számontart egy olyan teremtéstörténetet, amelyben isten és az ördög együtt teremtették a világot. A következő törté­netet a moldvai és a bukovinai magyarok emlékezete őrizte meg, Bosnyák Sándor jegyezte le. A történetben az isten az ördög együtt viszik véghez a teremtést. A jó az isten, a rossz, a tökéletlen az ördög munkájának eredménye.

Az isten őszentsége és az ördög ketten dolgoztak. Akkor az ördögöt leküldte az isten őszentsége a tenger fenekire, hogy hozzon fel fődet. Hát fődet markolt ő lent a tenger fenekin, de míg felért a víz színire, addig kimosta a víz a markából.
Hát nem tudott hozni.
Akkor megint leküldte, megint leszál­lott a víz fenekire és markolt fődet, de nem tudott akkor se hozni.
Akkor es kérdezte az Isten őszentsége az ördögöt:
–    Hát hoztál-e fődet?
Azt mondja:
–    Nem tudtam hozni, mert kimosta a víz a mar­komból.
–   Jól van – azt mondja –, méges hoztál, piszkáld ki a körmeidet, mer ott a főd.
Akkor kipiszkálta a körmeit szépen, valamennyi főd a körmei közi beragadott, akkor azt szépen kipiszkálta. Hát addig gyúrták, Isten őszentsége addig csinálta, amíg hat nap alatt akkorát csinált, hogy egyik lábával rálépett. Hát akkor, mikor rálépett egyik lábával, akkor azt mondta, hogy megpihennek.
Lepihentek. S amikor lepihentek, újból hat nap alatt az a főd nőtt, megnőtt akkorára, hogy ők le tudtak mind a ketten feküdni. S amikor lefeküdtek este, hát akkor az ördög elkezdte lökdösni az isten őszentségit, hogy essék bé a vízbe, hogy merítse el a víz. Akkor ő nem tudta le­lökni a földről, hanem amennyit lökte Isten őszentségit, annyit nőtt a főd arrafelé. Nagyon nagyot nőtt azon az éjen a főd. Reggel mondta az Isten őszentsége:
–    Hát mit csináltál – azt mondja –, egész éjjel lökdöstél – azt mondja.
–    Hát – azt mondja – nem bírtam pihenni, hát olyan rosszul feküdtem, nem bírtam pihenni.
–  Na jól van, ládd-e, most már nagy a főd.
Nagy vót a főd, hát most kell valamit teremteni erre a fődre. Azt mondja:
– Teremtsünk.
– Hát teremtsél – azt mondta az ördögnek Isten őszentsége.
Hát akkor megrúgott az ördög egy gallyat, lett belőle egy béka. Hát a béka elkezdett ugrálni.
– Na látod, hogy én tudok teremteni.
– Jól van – azt mondja –, de embert es kell teremteni.
Hát akkor az Isten őszentsége megrúgott egy gallyat, akkor lett egy ember belőle. Az az ember elkezdett be­szélni, és így lett ember a fődre.
Így mondták a régiek.

 

Tudtad-e?
A világ teremtését kozmogenézisnek nevezik. Az erre vonatkozó mítoszt kozmogonikus mítosznak híjuk.
A káosz a rendetlenség állapota, formája.
Az orgia a rend felfüggesztése, a kaotikus állapotok ideiglenes visszaállása.
 
Megjelent a Cimbora 2008/7-es számában