A különböző mitológiákban a hegyek összekötik a földi világot az éggel, ezért mediálnak (közvetítenek) a halandó emberek és az égben lakozó istenek között. A hegyek a világ tengelyét, az axis mundit képezik, tetejükön laknak vagy pihennek meg az istenek. A he­gyek lábához, oldalára kolostorokat, templomokat, áldozati helyeket építettek. A hegy gyomrában, barlangjaiban mitikus lények kincseket őriznek, alattuk pedig gonosz lények (szellemek, torz alakok, titánok, sárkányok, szörnyek) rejtőzködnek. Elcsábítják az ár­tatlan fiatalokat, árvizet, tüzet, lávaömlést idéznek elő. A hegy lába általában az alvilág bejárata.

Az indiai mitológia szerint valahol a Himaláján túl nyúlik az égbe a világmindenség középpontja, az óriási aranyhegy, a Meru. Körülötte kering a Nap és a Hold, minden csillag. Rajta lakik a négy nagy isten, Brahma, Visnu, Siva és Indra, a kisebb istenek a hegy lábánál trónolnak, s a szent emberek ugyanoda vonulnak el a világtól. Ganga, az égi folyó erre a hegyre ömlik, s in­nen patakzik szét a vidéken. Négy oldalán négy hegy emelkedik, mindegyiken egy-egy óriási fával. Ez a négy hegy jelzi a négy égtájat. A Meru-hegyet Indiában, Kí­nában, Japánban, a Bali-szigeten szintén megtaláljuk.

A kínaiak a Taj-san hegyet tisztelték az istenek la­kóhelyeként. Az isteneknek szánt ajándékaikat ide vitték fel, például a szülő asszonyokat és a csecsemő­ket, gyermekeket védelmező istennőnek. Ügy tudták, hogy ezen a hegyen található a túlvilág bejárata. Kína háromszáz hegyének megalkotását és elhelyezését a Jü vagy Ta Jü (Nagy Jü) nevű kultúrhérosznak tulajdoní­tották. Édesapja, Kun azt a feladatot kapta, hogy fékezze meg a vizek

pusztító erejét. Azonban minden próbálkozása ered­ménytelen maradt. Munkáját fia folytatta és fejezte be. Jü egy sárkánykígyó segítségével csatornákat épí­tett, szabályozta a folyómedreket, hegyeket állított, s így az özönvizet megzabolázta.

A japán mitológia első emberi alakot viselő (antropomorf) istenpárja Idzanagi (a férj, a fivér) és Idzanami (a feleség, a nővér). Az istenek őket bízták meg a teremtés befejezésével, a medúzaformájú világ ugyanis a világóceánon hányódott. A két isten lán­dzsáját a tengerbe szúrta, felkavarták az iszapot, majd a fegyverükről lecsöpögő iszap megszilárdult, s így keletkezett a 4223 sziget, a sok sziklával. Ezt követően a két isten is a sziklákra költözött.

A görög mitológia szent hegye az Olümposz. Héphaisztosz, az istenek kovácsa ide építette a főisten, Zeusz és más istenek palotáit. A hegyre nyíló kapukat kis mitikus lények, a hórák vigyázták. A másik nagy hegy a Parnasszus, ahol Apollón és a múzsák, bar­langjaiban pedig a nimfák laktak. Lábainál terült el Delphoi, a híres Apollón-templommal, ahol a jövőt lehetett megtudakolni.

A zsidó vallásban is több hegy játszik szerepet. A tízparancsolatot Jahve a Sínai hegyen adta át Mózes­nek, a bölcs Dávid király a Sión, Salamon király pedig a Mórija hegyén lakott, maga Jahve a háromcsúcsú Olivet hegyen tartózkodott. Az özönvízben hányódó Noé hajója az Ararat csúcsán állapodott meg. Az Új-testamentum történetében kiemelt helye van a Jeru­zsálem határában elterülő dombnak, a Golgotának, ahol Krisztust kegyetlenül megfeszítették.

Sziklatömb, hegynyútvány, hasadék

A magyar szájhagyomány szintén sok, heggyel kapcsolatos történetet, köztük eredettörténetet tart számon. Ezeket nagy mesélőink (Benedek Elek, Gaál Mózes, Kővári László) újra és újra feldolgozták.

A szlovákiai város, Szepsi közelében egy virágos ré­ten hatalmas sziklatömb található. Tíz méter hosszú, hét méter széles, három méter magas. A környéken úgy tudják, az ördög megirigyelte a város szép temp­lomát, s megfogadta, hogy a hatalmas sziklát rádobja, így szétrombolja. Azonban nehéz volt a szikla, s az ör­dög a réten megállt megszusszanni. Ám pihenés köz­ben megszólaltak a kakasok, az ördög ideje lejárt, már nem árthatott a város templomának. A szikla máig ott maradt a város határában.

Baranya megyében, Mohács, Siklós és Pécs városok közelében van egy furcsa hegynyúlvány, a Harsányi-hegy. Furcsasága abban áll, hogy az alját borozdák tar­kítják. Hogy miért? Valamikor egy öregasszony lakott itt, gyönyörűszép leányával. Mikor az ördög arra járt, a lány szépsége annyira elkápráztatta, hogy az édesanyjá­tól megkérte a kezét. Az anya, aki az ördögöt felismer­te, nem merte elutasítani a félelmetes leánykérőt. A le­ánya kezét azonban szokatlan feltételhez kötötte. Az ördögnek cserébe első kakasszóig fel kellett szántania a hegyet. Neki is fogott sebtében a munkának, s gyorsan is haladt vele. Az anya verejtéket izzadva töprengett, mi módon menthetné meg leányát a házasságtól. Végül megszületett a megváltó ötlet. Lámpavilágot gyújtott a tyúkólban, amit a kakas a fel­kelő nap fényének vélt, s kukorékolni kezdett. Ezt hall­va az ördög eldobta az ekéjét, s hanyatt-homlok mene­kült a virradat elől. A hegy oldalán ott maradtak a fel­szántott borozdák, s ahol az eke a földre ért, ott kénes víz kezdett el buzogni, a harkányi gyógyvíz.

Hasonló történeteket ti is bizonyára ismertek a vidéketekről, olvasmányaitokból. Ha kíváncsiak vagytok és időtök is van rá, érdemes „fellapoznotok" Kakas Zoltán Beszélő kövek című internetes könyvét (itt találjátok meg)

A Tordai-hasadék

Bizonyára tudjátok, hogy Torda városától néhány ki­lométerre fekszik a Tordai-hasadék. Egyik történetünk szerint Szent László király a vidéken bolyongott, amikor kunok támadtak rá. A király lóra pattant, és sebesen vágtatott üldözői előtt. Ám látta, hogy menthetetlenül üldözői kezére kerül. Ekkor Istenhez fohászkodott. Nyo­mában a sziklás talaj azonnal kétfelé vált, s a sebesen vágtató üldözők egytől egyig a hasadékba zuhantak. A hegy azóta is létezik, a keresztény isten erejének, segí­tőkészségének bizonyítékaként. A Hasadékon átfolyó Hesdát patakjának medrében és partjain apró, kerek, pénzérméhez hasonló kövületek találhatók. Ezeket Szent László pénzének nevezik. Eredetüket a következő törté­net mondja el. Szent László seregével üldözőbe vette a vidéken garázdálkodó kunokat. A menekülő kun vezér cselhez folyamodott. Elszórta az elrabolt kieseket, hogy amíg a magyar katonák azokat felkapkodják, seregével elillanjon. László király tehetetlenül tapasztalta, hogy katonái valóban megtorpantak az aranypénzek láttán. Újra Istenhez fordult, aki a pénzeket értéktelen kődarab­okká változtatta át. Aki a Hasadékban kirándul, sok he­lyen hús forrásvízzel csillapíthatja szomját és fáradtsá­gát. A források keletkezése szintén Szent Lászlóhoz kötő­dik. Amikor a fejedelem seregével a kopár sziklák vidé­kén bolyongott, s mindenkit szomjúság gyötört, kardját a sziklába vágta, ahonnan bővizű forrás fakadt.

A Tordai-hasadék bejáratánál sziklanyúlvány fogad­ja a látogatókat. Vágott-kőnek nevezik ezt a sziklát. A szájhagyomány szerint a sziklában tündérlányok őr­zik a kincset. A rejtekhely ajtaja hétévente egyszer nyílik meg amikor a tündérek vizet meríteni mennek le a Hesdát patakjához. Ilyenkor a sok kincs őrizetlenül ma­rad. Egyszer egy pásztorfiú a közelben tartózkodott, amikor a barlang megnyílt. Mohón szaladt be az üreg­be, s dugig töltötte a tarisznyáját. Ám amikor elhagyta a barlangot, telhetetlenségén nem tudott erőt venni. A kincseket a földre ürítette, s visszatért újabb zsákmá­nyért a barlangba. Az ajtó azonban ebben a pillanatban bezárult mögötte, s ő hét évig a szikla foglya maradt. Hét év múlva aggastyánként szabadult, s mikor haza­tért közeli falujába, senki nem ismert rá.

Megjelent a Cimbora 2009/4-es számában