Azt már tudjátok, hogy a világ teremtésének részét képezte az ég és a föld, majd a szárazföld és a vizek különválasztása. A folyóvizek medrének kijelölésére azonban a teremtés történetében később került sor. Ez részben a teremtő istenek, részben a kultúrhéroszok feladata volt. Hiszen amennyire szüksége volt a folyó­vízre, az ember épp annyira félt a meg-megáradó folyóktól.

A Gangesz az egyik hindu főisten, Visnu ujjából eredt, s eredetileg az égben élt. Később a folyó a földi király kérésére a földre költözött. Előbb Siva isten fe­jéről ömlött a földre, hét sugárban. Minthogy égi, is­teni eredetű, hatása csodálatos. Az indiai meggyőző­dés szerint az embereket megtisztítja a bűnöktől, a betegek meggyógyulnak, ha megfürödnek benne vagy fogyasztottak vizéből.

Az egyiptomi fogságból való szabadulás után a zsidó nép a pusztában vándorolt. Vi­zük elfogyott, s már napok óta szomjaztak. A nép zúgolódni kezdett, Mózesre neheztelt:

– Azért hoztál ki Egyiptomból, hogy a pusztá­ban haljunk meg a szomjúságtól? Mózes az Úrhoz fordult segítségért. Az Úr azt tanácsolta, hogy Izráel öregjeinek jelenlétében pálcájával sújtson a sziklára. Mózes úgy tett, s a sziklából éltető víz fakadt.

A víz a forró Afrikában is nélkülözhetetlen. A bam­bára nép öregjei szerint Faro isten volt az, aki a konti­nenst lakhatóvá tette. Az afrikai pusztaságban forrá­sokat fakasztott, megszabta a vizek folyásának irány­vonalát, hajnali harmatot küldött a földre. Nigériában lakik az ekoi nevű nép. Ők az ég és a villámlás istené­nek, Obaszi-Osza istennek hálásak a vizekért. Az em­bereket ez az isten költöztette az égből a földre. Azonban a földön még nem volt víz, s ezért az első ember­ pár hét napon keresztül csak esővizet ihatott. Ekkor Obaszi-Osza egy tökhéjban hét darab követ küldött a földre. Az emberek ezeket szerteszét szórták, s így, ezekből keletkeztek a tengerek, a folyóvizek és a tavak.

A kínai mitológiában a vizeket több isten teremtette. Most közülük nem mindegyikre térünk ki. Ta Jü-nek hívták azt a kultúrhéroszt, aki a Sárga folyó, a Jangce vidékén az áradásokat megszelídítette. Apját Kun-nak hívták, s mielőtt meghalt volna, háromlábú teknős alakját öltötte. Ta Jü kétszarvú sárkányként bújt elő apja testéből. Az apának, Kunnak nem sike­rült megfékezni az áradásokat, s halála után feladatát a fia örökölte. Egy sárkány segített neki. Nehézkes tes­tével végigkúszott a földön, s ezzel meghúzta a folyó­vizek és a csatornák medrét. Ta Jü ezekbe terelte a vize­ket, megerősítette a folyók és a tavak töltéseit. Hozzá hasonló Hszü Csen-Csün szerepe. A mítoszok szerint Kína területén egy sárkány okozta az áradásokat. Hszü Csen-Csün felismerte a gonosz démont, aki sár­ga bikává változott át. Üldözője fekete bikává alakult, s így küzdöttek meg egymással. A küzdelmet Hszü Csen-Csün nyerte meg. Azóta Kínát nem sújtják az áradások.

A türkmén mitológiában a viharfelhőknek van egy ura, Burkut-Baba a neve. Korbáccsal űzi maga előtt a felhőket. Amikor a földön szárazság van, az em­berek egy mekegő kecskét pányváznak ki a domboldalra, s ilyenkor Burkut-Baba esővel árasztja el a földet.

A magyar szájhagyomány is megőrizte néhány forrás emlékét.

Géza és a Csodaszarvas kútja

Géza király a 11. században élt és uralkodott. Egy alkalommal katonáival vadászni ment, s ekkor egy szarvast sebzett meg, ám az állat eltűnt szeme elől. A vércseppeket követve a katonák egy forráshoz jutot­tak, s ott végleg elveszítették a vad nyomát. A víz fel­ üdítette a fáradt vadászokat, s amint ki­derült, gyógyító ereje volt. A forrás közelé­ben többször megjelent Szűz Mária. A környék­beliek azt tartják, ha bűnös asszony megy el a forrás mellett, a víz kiapad, s ha egy ártatlan kislány megy a közelébe, a csodás erejű víz újra buzogni kezd. A for­rást áldozókútnak, a csodaszarvas kútjának, Szent- kútnak nevezték el. A hely zarándokhellyé változott, közelében épült fel a máriagyűdi (Baranya megye) kegytemplom.

 Szent László vize

Mátraverebély Nógrád megyében található település. A hagyomány szerint az el­lenség elől menekülő Szent László ki­rály egy szakadékot ugratott át a lovával. Mikor a ló föl­det ért, patája nyo­mán forrás fakadt. Nem sokkal ezután a forrás közelében, egy hársfa lombjai közt megjelent Szűz Mária, csecsemőjével a karján. Egy néma pásztorfiú állatait legeltette a közelben. Szűz Mária arra bíztatta őt, hogy igyék a Szent László által fakasztott vízből. A hírre sokan látogatták a forrást, a Szentkút zarándokhellyé változott. 1200 táján már ki kellett bővíteni a templomot, hogy az összegyűlő tömeget be tudja fogadni.