Történetek a palackból
Azt már tudjátok, hogy a világ teremtésének részét képezte az ég és a föld, majd a szárazföld és a vizek különválasztása. A folyóvizek medrének kijelölésére azonban a teremtés történetében később került sor. Ez részben a teremtő istenek, részben a kultúrhéroszok feladata volt. Hiszen amennyire szüksége volt a folyóvízre, az ember épp annyira félt a meg-megáradó folyóktól.
A Gangesz az egyik hindu főisten, Visnu ujjából eredt, s eredetileg az égben élt. Később a folyó a földi király kérésére a földre költözött. Előbb Siva isten fejéről ömlött a földre, hét sugárban. Minthogy égi, isteni eredetű, hatása csodálatos. Az indiai meggyőződés szerint az embereket megtisztítja a bűnöktől, a betegek meggyógyulnak, ha megfürödnek benne vagy fogyasztottak vizéből.
Az egyiptomi fogságból való szabadulás után a zsidó nép a pusztában vándorolt. Vizük elfogyott, s már napok óta szomjaztak. A nép zúgolódni kezdett, Mózesre neheztelt:
– Azért hoztál ki Egyiptomból, hogy a pusztában haljunk meg a szomjúságtól? Mózes az Úrhoz fordult segítségért. Az Úr azt tanácsolta, hogy Izráel öregjeinek jelenlétében pálcájával sújtson a sziklára. Mózes úgy tett, s a sziklából éltető víz fakadt.
A víz a forró Afrikában is nélkülözhetetlen. A bambára nép öregjei szerint Faro isten volt az, aki a kontinenst lakhatóvá tette. Az afrikai pusztaságban forrásokat fakasztott, megszabta a vizek folyásának irányvonalát, hajnali harmatot küldött a földre. Nigériában lakik az ekoi nevű nép. Ők az ég és a villámlás istenének, Obaszi-Osza istennek hálásak a vizekért. Az embereket ez az isten költöztette az égből a földre. Azonban a földön még nem volt víz, s ezért az első ember pár hét napon keresztül csak esővizet ihatott. Ekkor Obaszi-Osza egy tökhéjban hét darab követ küldött a földre. Az emberek ezeket szerteszét szórták, s így, ezekből keletkeztek a tengerek, a folyóvizek és a tavak.
A kínai mitológiában a vizeket több isten teremtette. Most közülük nem mindegyikre térünk ki. Ta Jü-nek hívták azt a kultúrhéroszt, aki a Sárga folyó, a Jangce vidékén az áradásokat megszelídítette. Apját Kun-nak hívták, s mielőtt meghalt volna, háromlábú teknős alakját öltötte. Ta Jü kétszarvú sárkányként bújt elő apja testéből. Az apának, Kunnak nem sikerült megfékezni az áradásokat, s halála után feladatát a fia örökölte. Egy sárkány segített neki. Nehézkes testével végigkúszott a földön, s ezzel meghúzta a folyóvizek és a csatornák medrét. Ta Jü ezekbe terelte a vizeket, megerősítette a folyók és a tavak töltéseit. Hozzá hasonló Hszü Csen-Csün szerepe. A mítoszok szerint Kína területén egy sárkány okozta az áradásokat. Hszü Csen-Csün felismerte a gonosz démont, aki sárga bikává változott át. Üldözője fekete bikává alakult, s így küzdöttek meg egymással. A küzdelmet Hszü Csen-Csün nyerte meg. Azóta Kínát nem sújtják az áradások.
A türkmén mitológiában a viharfelhőknek van egy ura, Burkut-Baba a neve. Korbáccsal űzi maga előtt a felhőket. Amikor a földön szárazság van, az emberek egy mekegő kecskét pányváznak ki a domboldalra, s ilyenkor Burkut-Baba esővel árasztja el a földet.
A magyar szájhagyomány is megőrizte néhány forrás emlékét.
Géza és a Csodaszarvas kútja
Géza király a 11. században élt és uralkodott. Egy alkalommal katonáival vadászni ment, s ekkor egy szarvast sebzett meg, ám az állat eltűnt szeme elől. A vércseppeket követve a katonák egy forráshoz jutottak, s ott végleg elveszítették a vad nyomát. A víz fel üdítette a fáradt vadászokat, s amint kiderült, gyógyító ereje volt. A forrás közelében többször megjelent Szűz Mária. A környékbeliek azt tartják, ha bűnös asszony megy el a forrás mellett, a víz kiapad, s ha egy ártatlan kislány megy a közelébe, a csodás erejű víz újra buzogni kezd. A forrást áldozókútnak, a csodaszarvas kútjának, Szent- kútnak nevezték el. A hely zarándokhellyé változott, közelében épült fel a máriagyűdi (Baranya megye) kegytemplom.
Szent László vize
Mátraverebély Nógrád megyében található település. A hagyomány szerint az ellenség elől menekülő Szent László király egy szakadékot ugratott át a lovával. Mikor a ló földet ért, patája nyomán forrás fakadt. Nem sokkal ezután a forrás közelében, egy hársfa lombjai közt megjelent Szűz Mária, csecsemőjével a karján. Egy néma pásztorfiú állatait legeltette a közelben. Szűz Mária arra bíztatta őt, hogy igyék a Szent László által fakasztott vízből. A hírre sokan látogatták a forrást, a Szentkút zarándokhellyé változott. 1200 táján már ki kellett bővíteni a templomot, hogy az összegyűlő tömeget be tudja fogadni.
Új hold, új király
Történetek a palackból
Amint azt említettük már, a világ különböző tájain a Napot és a Holdat házastársakként tartják számon. Hol epekednek egymásért, hol viszályban állnak egymással. Ebből kiindulva Szibériában (szölkup, két népek) találtak magyarázatot a Hold sarlószerű alakjára.
Honnan erednek a növények
Történetek a palackból
Bizonyára emlékeztek még, hogy nemrég olvashattatok itt a növényekhez kapcsolódó hiedelmekről. Most a növények keletkezését elmesélő apokrif történeteket tekintjük át. A mitológia szerint ugyanis a növények létezése és tulajdonságaik mitológiai lényekkel való kapcsolatukkal magyarázhatóak. Mózes első könyve a világ teremtését mondja el. A keresztény Isten a második napon népesítette be növényekkel a szárazföldet. S miután az embert is megalkotta, a növényeket neki rendelte alá.
Az állatok mítosza
Történetek a palackból
A finn eposz, a Kalevala mondja el, hogy a búvárkacsa tojja a meg azt a tojást, amelyből a világ (az ég, a csillagok, a nap és a hold, a föld és az óceán) létrejön. A Csendes-óceán partjain élő indiánok úgy tudják, a holló elrabolta a Szürke Sastól a napot, a holdat, a csillagokat, a tüzet és a vizet, s azokat az embereknek ajándékozta. A Jeges-tenger közelében élő szamojéd nép tagjai, a nyenyecek úgy tudják, a tűz használatát a jegesmedvétől tanulták el.