Archívum ARCHÍVUM Facebook Link Fej shape shape shape shape shape
Sánta Miriám

Sánta Miriám

Dal egy kisebb testről; Amilyen lehet; Színeket

Versek

Arcok az előőrsből

Sánta Miriám vagyok, 1993-ban születtem Kolozsváron, ugyanott élek. A János Zsigmond Unitárius Kollégiumba jártam iskolába, ahol irodalom- és zeneszeretetemet szabadjára engedhettem, tanulhattam. Kilencedikes koromtól írok verseket, akkor kezdtem el kórusban énekelni, de olyan családban nőttem fel, ahol meghatározó volt az éneklés és a zene hallgatása. Később a Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar-norvég szakán végeztem, és a mesterképzést továbbra is magyar nyelvvel és irodalommal folytattam. Az irodalmi élet sűrűjébe leginkább abban az időszakban kerültem, jelenleg a Bréda Ferenc Irodalmi kör alelnökeként szervezek irodalmi bemutatkozó és vitaesteket. A költészet számomra egyféle önmegismerési folyamat, amely által másokhoz is tudok kapcsolódni, így reményeim szerint az olvasóimban is elindít valami hasonlót. Azt nem gondolom, hogy a költészet csupán önmegismerés lenne, de az önmegismerés mindig költészet egy kicsit.

Dal egy kisebb testről; Amilyen lehet; Színeket
kép forrása: irodalmiszemle.sk

Dal egy kisebb testről

Egy kisebb testet szeretnék ölelni,
Melyben holdról jövő fény honol.
Borostyánszemébe tömörül az ősz,
Levelet tóba hullat, fuldokol. 

Feje fölött nedves sziporka ül,
Síkos bőre surran a mélyben,
Hol nincs víztükrön táncoló szikra,
S hínárok dalolnak az éjben. 

Egy kisebb testet szeretnék ölelni,
Mely sosem enged elég közel.
Várat épít lassan maga köré,
Felgyújtja, s engem is eltüzel.

Amilyen lehet

Itt van a tested.
Csinálj vele, amit akarsz.
Mutasd meg vagy rejtsd el,
mert a tested a tiéd, és nem az istené,
és nem az apádé, és nem az anyádé,
de még a gyerekedé sem.
Nem a szomszédé, a papé, az orvosé
vagy akár az edzőé,
hanem a tied.
És vághatsz bele réseket, és hadd folyjon a vér,
ha az téged felszabadít.
És szúrj bele fémeket,
ha az téged felszabadít.
És varrj rá mintát, színeket,
árnyékokat, fényeket,
ha az téged felszabadít.
Azt mondják, a test templom,
miért ne díszítenéd ki falait.
Vagy miért ne szenvedj benne. 

És lehet sötét, mélybarna,
krokodilbőr-hegekkel.
Lehet sárgás, sima és üde.
Lehet rezes, érdes és gyűrött.
És lehet olív és krém és fehér,
foltos, szeplős és erezett.
Égetett és rákos és beteg,
pattanásokkal teli, hámló és vastag.
Ha az téged felszabadít.

Itt van a tested.
Lomha húsnyaláb, mozgó izmok tömege.
Vérerek kévéje és idegek kötege,
öblös belek tárnái közt zakatol a gyomorsav,
reszket, pumpál a szív.
Ha nem pumpál –
a test templomrom, hervadó virágokkal.
S az agytekervények, a forgó szemek
és a századmásodpercnyi pontosságú
szempillahullás egy dörzsölés után,
elpattanó hajszálér a szemgolyóban,
az üvegtest homályos vizéből indul,
s a sejtekben halkul el a rezgés.

És lehet kövér,
lehet sovány, ezek keveréke,
és lehet kategória nélküli,
ha az téged felszabadít.
És lehet cédulán a méret,
árcédula valaki tekintetében.
Lehet vastag, lehet vékony,
lehet szőrös és csupasz,
és lehet százalékarány,
szavazókörzet, hajigáló huligán
és imaházi padok közt görnyedő.
Lehet hajlott és ráncos,
lehet friss és feszes.
Pont olyan, mint a tied.
Ami felszabadít.

Színeket

ha megkérdezed
hogy miért nem ismerek más színeket
azt fogom válaszolni hogy
a fekete ismeri a színeket
a fekete bekebelezi őket és feloldja
a fekete csak egy bagolyszárny villanása
a Palocsay-kert vén fáin
a fekete az minden madár szárnya alatti csend
a fekete az unalom hiánya
a fekete egy édes sztereotípia
a fekete az a feltáruló világosság
ami akkor jelenik meg
ha elfordítod a fejed

Megjelent a Cimbora 2020/2-es számában 

frekvenciák; a szomjúságról; klausztro; torz

Gál Hunor

frekvenciák; a szomjúságról; klausztro; torz

Versek

Arcok az előőrsből

1995-ben születtem Gyergyószentmiklóson. A kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem magyar és komparatisztika szakos hallgatója voltam. Ex-bölcsészkaros költő, tehát. 2014 óta rendszeresen publikálok különböző irodalmi folyóiratokban, portálokon. Egyaránt foglalkozom zenével és festészettel is.Egy szöveg mindig nehezen kezdődik. Soha nem tud megvalósulni, ha nem foglalkozom vele eleget, és éppen ezért, amíg formát ölt, addig a legjobb dolgozni vele. Miután elkészül, megkeresi a saját barátait, olvasóit, így a folytonos elengedés az egyetlen dolog írás közben, ami összeköt a sorokkal. Ezért lehetőleg teljes csendben dolgozom, egy távolságtartó macskát simogatva.

Read More
címtelen

Kulcsár Árpád

címtelen

Arcok az előőrsből

„Gyulakután születtem 1987-ben, itt volt életem első fele, a második Kolozsváron, ahol tanultam: vallást, irodalmat, filozófiát. Gyerekkorom óta költőnek készültem, s lám, még mindig nem készültem el teljesen.” 

Read More
zeneiskola brassóban

Székely Örs

zeneiskola brassóban

Arcok az előőrsből

„Amikor arra kérnek, hogy meghatározzam, hová valósi is vagyok, eléggé nagy bajban érzem magam. Inkább úgy válaszolnék, hogy Kolozsvár, Budapest és néha Tatrang (Brassó megye) között tudom, melyik körforgalom után ajánlatos kiállni stoppolni. Jelenleg épp az esztétika szakot fejezem be az ELTE-n, de sütöttem kürtőskalácsot, voltam kántor, némettanár és service desk agent is. Ha ezek mellett írni is tudok, annak nagyon szoktam örülni.” 

Read More
Arcok az előőrsből

Jakab Villő Hanga

Arcok az előőrsből

Arcok az előőrsből

Sorozatunkban olyan fiatal szerzőkkel ismerkedhettek meg, akik bizonyos értelemben mind pályájuk elején állnak, és akikkel véletlenszerűen akár ti is összefuthattok, ha Kolozsváron vagy éppen Budapesten jártok. Nevükkel, írásaikkal azonban különböző irodalmi folyóiratokban is találkozhattok. 

Read More
Éles

Potozky László

Éles

regényrészlet

Arcok az előőrsből

„1988-ban születtem Csíkszeredában, egyetemre Kolozsváron és Marosvásárhelyen jártam, újságírást, kommunikációt és drámaírást tanultam, jelenleg Budapesten élek. Két novelláskötet után (Áradás, 2011; Nappá lett lámpafény, 2013) a tavalyi Könyvhétre megjelent az Éles című regényem a Magvető Kiadó gondozásában. Jelenleg egy újabb regényen agyalok, kutatok és ötleteket gyűjtök hozzá, emellett külsős szerkesztőként is dolgozom mindenféle kiadóknak. Több mint egy évig voltam a Várad szépirodalmi lap, valamint az Ambroozia prózaszerkesztője. 2015 decemberétől tárcákat írok a hvg.hu számára. Szeretem a gyrost meg az olcsó pizzaszeletet, és az esti levegő illatát a bérház belső udvarában.” 

Read More