Külső-benső falak között (2.)

Éjszaka nem aludtam jól, ők aludtak a padokban. Nyílt az ajtó anélkül, hogy kopogtattak volna, Sandra megjelent és még a falak is remegtek.

– Jnapot.

Úgy hadarta a köszönést, mintha azt akarta volna értésemre adni, most nem ér rá magyarázkodni a késés miatt, már sietett is a terem hátsó felébe, sebesen maga mögött hagyva megszokott helyét Hinda mellett, aki nem igazán volt elemében ma, lehangoltnak látszott, szép fekete szeme most nem ragyogott. Sandra ledobta táskáját az asztalra, amelynél Soumaya addig egyedül ült a hátsó sorban, és lehuppant a Holidays in Ireland poszter alá.

– Miért nem a helyedre ültél?

– Azért mert, tnárúr.

– Meggyőző magyarázat.

– Nem mondhatom el, tnárúr.

– Szigorúan titkos stratégiai információ?

– Hogy értve, tnárúr?

– Vagyis államtitok?

– Mi az az államtitok, tnárúr?

– Hát egy nagyon titkos titok.

– Az.

Aforizmát kellett írniuk az általános igazságot kifejező jelen idő segítségével. Gibran arcát tenyerébe temetve heherészett, mintegy Arthur visszhangjaként, aki arcát tenyerébe temetve heherészett valamin.

– Hallgatlak, Gibran.

– Tessék, tnárúr?

– Hallgatom az aforizmádat.

– A micsodámat, tnárúr?

– Az aforizmádat.

– Nem tudom, mi az, tnárúr.

– Ez volt a feladatod mára.

Kopogtattak. Trendi 89 Playrgound póló, Mohammed Ali lépett be.

– Mondtam, hogy szabad?

– Nem, tnárúr.

– De azért bejöttél?

– Kimenjek, tnárúr?

– Nem, maradj bent.

– Miért késtél?

– A liftünk, tnárúr.

– Lassú a lift?

– Nem, tnárúr. De egyfolytában elakad.

– Borzalmas lehetett.

– Nem, nem, nyugi van.

Zirnebnek már vagy két perce fenn a keze. Rózsaszínű kendő, fülében rózsaszínű műanyag karikák.

– Felolvashatom az aforizmámat?

– Ki vele.

– Nem vagyok biztos benne, hogy jó.

– Csak bátran.

– Csak figyelmeztetni szeretném, hogy nem biztos, hogy jó.

– Hallgatunk.

– Ami nem öl meg, az megerősít.

– Nagyon jó.

Mohhamed Ali, Trendy 89 Playground, még jóformán le sem ült.

– Tnárúr, nem értek egyet. Például, ha eltöröd mind a két lábad, nem halsz meg, de nem leszel erősebb.

Huszonnégyből huszonkettő értette meg nagyjából, hogy mit jelent az „a lét értelme” kifejezés.

Frida. Love Me Twice fekete betűkkel a rózsaszín pólón.

– Azt akarja jelenteni, hogy mire való az ember.

– Jelentkezz, ha valamit mondani akarsz. Nos, mire való az ember?

A hátsó sorban a négy fiú nem figyelt.

– Kevin, téged nem érdekel a lét értelme?

– A micsoda?

– Így szoktunk kérdezni?

– Hogy?

– Látom, téged nem nagyon érdekel a lét értelme.

– De igen.

– Akkor hát mi volna az?

– Tudom is én.

– Akkor figyelj arra, amit a többiek mondanak, hátha megtudod. Frida, meg tudnád mondani, hogyan adhatnánk értelmet a létezésünknek?

Frida nem keres, de talál:

– Mittudom én, például, ha hiszünk Istenben. Ez is egy módja, hogy értelmet adjunk a létezésünknek.

– Nagyon helyes. Akik hisznek Istenben, ebben találhatják meg létük értelmét. És akik nem hisznek, velük mi a helyzet?

Négyen ott hátul továbbra sem figyelnek.

– Kevin, mit mondhatnánk egy olyan embernek, aki azt gondolja, hogy a legjobb az volna, ha az ember azzonnal egy golyót eresztene a fejébe?

– Fogalmam sincs.

– Hagyjuk, hogy megtegye?

Lydia jelentkezés nélkül válaszol:

– Annak van értelme, ha másokon segítünk.

Jelentkezz, ha beszélni akarsz. Hogyan segíthetünk másokon, Lydia?

– Mittudomén, ha enni adunk nekik.

– Igen, helyes, értelmet adhatunk az életünknek, ha humanitárius mozgalmakban, vagy hasonló dolgokban veszünk részt. És más módon:

– Dolgokat tanítunk nekik.

– Kiknek?

– A többi embernek.

– Tehát egy tanár életének van értelme?

– Persze, hisz neki küldetése meg minden.

– Úgy érted egyenesen ezért született a Földre?

– Nem tom, asszem.

Bal oldali sor, első pad, Dico, aki eddig távolságtartóan hallgatott, megszólal:

– Ez badarságokat beszél. Na most tanár úr, ön már születése pillanatában tudta, hogy tanár lesz?

– Nem. Csak úgy két-három éves koromtól.

Lydia felé fordul:

– Na ugye hogy ez itt badarságokat beszél.