François Bégaudeau
szerző
Szőcs Imre
fordító
Külső-benső falak között (6.)
François Bégaudeau kortárs francia író, kritikus, forgatókönyvíró, énekes, színész, producer. 1971-ben született egy nyugat-franciaországi kisvárosban, Luçon-ban. 2008-ban A falak között című regénye alapján forgatott, azonos című film, a szerzővel a főszerepben, elnyerte az Arany Pálmát a cannes-i filmfesztiválon. A regény önéletrajzi elemekre épül, a Collège Mozart elnevezésű párizsi általános iskola egy harmadik (a romániai oktatási rendszerben: nyolcadik) osztályáról szól.
François Bégaudeau • Forrás: sparse.fr
Az osztályértekezlet a francia tanügyi rendszerben általánosan az igazgató, az iskolapszichológus, a tanárok, a szülők és a diákok két-két képviselőjének a részvételével zajlik, évente legalább három alkalommal. Az értekezleten megbeszélik a felmerülő problémákat, értékelik a diákok és általában az osztály teljesítményét, viselkedését. Az alábbi részlet pillanatkép egy ilyen tanácskozásról. Nyilvánvaló, hogy a kötelező értekezlet valamelyikének kipipálásáról van szó, a tanárok nem túl lelkesek, igyekeznek minél rövidebben elintézni egy-egy, számukra nem túl rokonszenves osztály értékelését.
Osztályértekezlet
Chantal, Jean-Philippe, Luc, Rachel és Valérie az ovális asztal körül ültek, osztályértekezlet zajlott. A tanácskozást Chantal vezette, mint osztályfőnök.
– Sonia... Mit gondoltok róla?
– Hm.
– Sohasem mosolyog, ez furcsa.
– Szerintem csak gátlásos
– De a tavaly nem ilyen volt. Akkor mosolygott.
– Mit írjak be általános értékelésnek?
– Hm, hm.
– Legyen általánosan közepes?
– Ahha.
– Oké. Jusszuff?
– Ajjaj, Jusszuf.
– Nálad hogy viselkedik?
– Elmegy.
– És nálad?
– Éppen csak.
– Nem, nálam nincs gond.
– El kell különíteni, ennyi az egész.
– Az egyéni foglalkozásokon az ember idegeire megy.
– Úgy általában ki érzi úgy közülünk, hogy az idegeire megy?
– Én.
– Én.
– Igen, nagyon idegesít.
– Nem fér a bőrébe addig, amíg az ember erélyesebben rá nem szól.
– Igazából szétszórt, nem?
– Ahha, szétszórt.
– Rendben, szétszórt tanuló, változtatnia kell a viselkedésén. Lássuk Aghilest.
– Ajjaj, Aghiles.
– Hogy az milyen erőszakos!
– Tehát azt írom, hogy erőszakos?
– Talán kissé erős az, hogy erőszakos.
– És? Nem írhatjuk ezt? Ha egyszer erőszakos, azt kell beírni, hogy erőszakos, különben...
– Nem, esetleg azt lehet beírni, hogy „néha erőszakosan viselkedik”.
– Jó, rendben, akkor ezt írom. Oké, akkor lássuk Yannt.
– Ajjaj, Yann.
– Mintha egy idő óta kevesebbet zajongana.
– Ugyan már, csak amióta közeledik az osztályértekezlet időpontja.
– Gondolod?
– Hát persze.
– Akkor azt írom: túl sokat zajong az órán. És a munka?
– Milyen munka?
– Nem csinál az égvilágon semmit.
– Beírhatod, hogy éppen olyan keveset dolgozik, amilyen kicsi.
– Tudjátok, hogy szólítják a többiek?
– Nem, hogy?
– Mimi Mathy-nak.
– Ki az a Mimathy?
– Elég vicces, ami azt illeti.
– Nagyon találó.
– Ki az a Mimathy?
– Egy törpe színésznő.
– Á, értem.
– Lássuk Nassimot.
– Ajjaj, Nassim.
– Ő a legborzalmasabb az egész közül.
– Írjam azt, hogy szüntelenül zajong?
– Zajong és nyüzsög.
– De javult valamennyit, nem?
– Dehogy javult. Túl izgága.
– Nálam egyes.
– Írd azt, hogy sokat zajong és izgága, és semmi fejlődést nem mutat.
– Azt írhatom, hogy sokat zajong és izgága, de képes fejlődni.
– Nem, valami keményebbet kell ennél.
– Én úgy látom, hogy ez a fickó szétcseszi az egész osztályt.
– Pontosan, mit írjak az osztályról általában?
– Zajosak.
– Igen, erről van szó, zajosak.
– Tehát akkor egyetértetek abban, hogy az osztály túlságosan zajos és nem dolgozik eleget?
(François Bégaudeau: Entre les murs, Éditions Gallimard, 2006 – részlet)
Szőcs Imre fordítása
