Külső-benső falak között (6.)

François Bégaudeau kortárs francia író, kritikus, forgatókönyvíró, énekes, színész, producer. 1971-ben született egy nyugat-franciaországi kisvárosban, Luçon-ban. 2008-ban A falak között című regénye alapján forgatott, azonos című film, a szerzővel a főszerepben, elnyerte az Arany Pálmát a cannes-i filmfesztiválon. A regény önéletrajzi elemekre épül, a Collège Mozart elnevezésű párizsi általános iskola egy harmadik (a romániai oktatási rendszerben: nyolcadik) osztályáról szól.

Külső-benső falak között (6.)

François Bégaudeau • Forrás: sparse.fr

Az osztályértekezlet a francia tanügyi rendszerben általánosan az igazgató, az iskolapszichológus, a tanárok, a szülők és a diákok két-két képviselőjének a részvételével zajlik, évente legalább három alkalommal. Az értekezleten megbeszélik a felmerülő problémákat, értékelik a diákok és általában az osztály teljesítményét, viselkedését. Az alábbi részlet pillanatkép egy ilyen tanácskozásról. Nyilvánvaló, hogy a kötelező értekezlet valamelyikének kipipálásáról van szó, a tanárok nem túl lelkesek, igyekeznek minél rövidebben elintézni egy-egy, számukra nem túl rokonszenves osztály értékelését.

 

Osztályértekezlet

 

Chantal, Jean-Philippe, Luc, Rachel és Valérie az ovális asztal körül ültek, osztályértekezlet zajlott. A tanácskozást Chantal vezette, mint osztályfőnök.

– Sonia... Mit gondoltok róla?

– Hm.

– Sohasem mosolyog, ez furcsa.

– Szerintem csak gátlásos

– De a tavaly nem ilyen volt. Akkor mosolygott.

– Mit írjak be általános értékelésnek?

– Hm, hm.

– Legyen általánosan közepes?

– Ahha.

– Oké. Jusszuff?

– Ajjaj, Jusszuf.

– Nálad hogy viselkedik?

– Elmegy.

– És nálad?

– Éppen csak.

– Nem, nálam nincs gond.

– El kell különíteni, ennyi az egész.

– Az egyéni foglalkozásokon az ember idegeire megy.

– Úgy általában ki érzi úgy közülünk, hogy az idegeire megy?

– Én.

– Én.

– Igen, nagyon idegesít.

– Nem fér a bőrébe addig, amíg az ember erélyesebben rá nem szól.

– Igazából szétszórt, nem?

– Ahha, szétszórt.

– Rendben, szétszórt tanuló, változtatnia kell a viselkedésén. Lássuk Aghilest.

– Ajjaj, Aghiles.

– Hogy az milyen erőszakos!

– Tehát azt írom, hogy erőszakos?    

– Talán kissé erős az, hogy erőszakos.

– És? Nem írhatjuk ezt? Ha egyszer erőszakos, azt kell beírni, hogy erőszakos, különben...

– Nem, esetleg azt lehet beírni, hogy „néha erőszakosan viselkedik”.

– Jó, rendben, akkor ezt írom. Oké, akkor lássuk Yannt.

– Ajjaj, Yann.

– Mintha egy idő óta kevesebbet zajongana.

– Ugyan már, csak amióta közeledik az osztályértekezlet időpontja.

– Gondolod?

– Hát persze.

– Akkor azt írom: túl sokat zajong az órán. És a munka?

– Milyen munka?

– Nem csinál az égvilágon semmit.

– Beírhatod, hogy éppen olyan keveset dolgozik, amilyen kicsi.

– Tudjátok, hogy szólítják a többiek?

– Nem, hogy?

– Mimi Mathy-nak.

– Ki az a Mimathy?   

– Elég vicces, ami azt illeti.

– Nagyon találó.

– Ki az a Mimathy?

– Egy törpe színésznő.

– Á, értem.

– Lássuk Nassimot.

– Ajjaj, Nassim.

– Ő a legborzalmasabb az egész közül.

– Írjam azt, hogy szüntelenül zajong?

– Zajong és nyüzsög.

– De javult valamennyit, nem?

– Dehogy javult. Túl izgága.

– Nálam egyes.

– Írd azt, hogy sokat zajong és izgága, és semmi fejlődést nem mutat.

– Azt írhatom, hogy sokat zajong és izgága, de képes fejlődni.

– Nem, valami keményebbet kell ennél.

– Én úgy látom, hogy ez a fickó szétcseszi az egész osztályt.

– Pontosan, mit írjak az osztályról általában?

– Zajosak.

– Igen, erről van szó, zajosak.

– Tehát akkor egyetértetek abban, hogy az osztály túlságosan zajos és nem dolgozik eleget?

(François Bégaudeau: Entre les murs, Éditions Gallimard, 2006 – részlet)

 

Szőcs Imre fordítása