Csak 1 vers
A földön szörnyű sóhajt hord a szél –
A nyárfa csúcsa lustán földet ér,
Ahogy gumiként egyre bólogat.
Hallom, hogy holtan nyög a szerelem –
Hallom, s egy pontot nézek mereven
Kacagva, nyögve, sírva, bruhaha...
A világirodalom legmagányosabb költője, még Giacomo Leopardinál is magányosabb. S talán mondanom sem kell, hogy egyik kedvenc szerzőm: egyszerűen lenyűgöz, ahogyan ez a kültelki kocsmákban olcsó pálinkát iszogató, csontváz-sovány alkoholista alig pár száz szó variálásával, alig féltucatnyi költői téma ismételgetésével (magány, ősz, halál, alkony stb.) érvényes költészetet tudott művelni.
Hosszú élete során mindössze 185 verset írt, ebből százvalahány még mindig magyar fordításra vár (pedig fordította őt Jékely Zoltán is, Kányádi Sándor is, Kiss Jenő is). Egyidőben azzal áltattam magam, hogy én fogom lefordítani ezt a százvalahány verset – aztán, persze, ez a nemes tervem is abbamaradt. Ritmust-rímet még meg tudna ismételni a fordító, de nagyon nehéz kikeverni magyarul azokat a sötét tónusú színeket, amelyek az eredeti, román szöveget olvasva azonnal „elnyelik” az embert. Micsoda hátborzongató atmoszféra, uramisten!
Și-aud gemînd amorul meu defunct,
Ascult atent privind un singur punct
Și gem, și plîng, și rîd în hî, în ha...”
Aki tud valamennyire románul, a vers utolsó sorát olvasva rögtön érteni fogja, hogy miről beszéltem az imént. „Și gem, și plîng, și rîd în hî, în ha”: tíz darab egytagú szó az ötös jambusban! Hogy lehet ezt visszaadni magyarul? A magyar -va, -ve ragok („Kacagva, nyögve, sírva”) meg tudják-e képezni az eredeti sorban szereplő ismétlések monotonitását? A magyar „bruhaha” vissza tudja-e adni az eredeti „în hî, în ha” elcsukló sírva-kacagását? Ugye, hogy nem?! Hát ezért a világ legreménytelenebb (ugyanakkor egyik legszebb) vállalkozása a versfordítás. És ezért lenne jó minden verset eredetiben olvasni!
Végezetül még egyetlen, számomra rendkívül fontos apróság (ismételgetem is úton-útfélen, hogy egy jó versben minden „alkatrésznek” funkcionálisnak kell lennie). „Mély pusztaság... és itt az éjszaka” – mondja Bacovia. Tehát hogy ránk borul, eltemet az éj – én legalábbis így értelmezem ezt a sort. És milyen rímeket használ Bacovia a versben? Természetesen ölelkező rímeket, amelyek magukba zárnak költőt is, olvasót is. Vagy, „bacoviásan” fogalmazva: ránk zárulnak, mint megannyi koporsófedél.
Megjelent a Cimbora 2021/7-es számában
Alexandru Vakulovski: a bibliás hajléktalan
Csak 1 vers
Tizenöt éve figyelem a besszarábiai Alexandru Vakulovski pályájának alakulását. Egyik regényét Hányinger utca címmel lefordítottam magyarra (2016. szeptember 18-án Sepsiszentgyörgyön is bemutattuk), priveliști című verseskötetéből is több tucatnyi szöveget fordítottam le mostanáig. Ebből származik a bibliás hajléktalan című vers is (első közlésben a versumonline.hu portálon jelent meg, szeretettel ajánlom minden diák olvasónak a nemzetközi lírának ezt az online fórumát, akárcsak az idén útjára indult, szintén a kortárs világirodalmat fordító-népszerűsítő 1749.hu oldalt).