Lövétei Lázár László fordítása

Diák olvasóim nagy része bizonyára 2007. január 1-je, vagyis Románia Európai Unióhoz való csatlakozása után született, így tehát bajosan tudják elképzelni, hogy az ezrefordulón mennyi tinta folyt fölöslegesen nálunkfelé is „jogharmonizáció” stb. témakörökben. Mint a sivatagban vándorló bibliai zsidók az Ígéret Földjére, úgy vágyakoztunk mi is az Európai Unió után, mert utazgatni óhajtván kellett volna nekünk is a Maastrichti Szerződés óta az uniós polgárokat megillető, szabad mozgáshoz való jog.

Egyesek, mint például Dinescu, verset is írtak ez ügyben. No de hogy lehet verset írni ilyen „száraz” témáról? Hogy lehet megcsinálni a verset úgy, hogy ne publicisztika, hanem tényleg vers legyen? Néhány dologra mindenképp fel szeretném hívni a figyelmeteket:

1. Ha már Európa után vágyakozunk, amikor nyilván illik megemlíteni a görög mitológiát (mint tudjuk, Zeusz hófehér bika képében rabolta el Európét);

2. Illik megemlíteni minden idők legnagyobb európai költőjét, William Shakespeare-t (aki látta-olvasta az Othello, a velencei mór című darabját, az tudja, milyen fontos szerepet játszik Desdemona kendője a cselekmény bonyolításában);

3. Illik megemlíteni legalább egy világhírű európai „néphagyományt” (Dinescu a spanyol bikaviadalokat idézi fel);

4. Illik megemlíteni a keresztény örökséget is (igaz, esetünkben csontig le van butítva ez az örökség: Jézus mint egy érdekházasság gyümölcse);

5. Mivel Dinescu írja a verset, természetesen az önkritika se maradhat ki belőle, jelesül a Kelet-Európára olyannyira jellemző „trükközés” (feleségül venni egy nyugati hölgyet, akinek a segítségével aztán mi is kincseket érő állampolgársághoz juthatunk).

Hát valahogy így. S mindezt sziporkázóan szellemesen vagy gyilkos iróniával, ahogyan csak Dinescu tud verset írni!

Biztos vagyok benne, hogy A szabad mozgáshoz való jog nemcsak a román költő életművének egyik legreprezentatívabb darabja, hanem remekül jellemzi mindannyiunk kelet-európai nyomorúságát is. Engem legalábbis szó szerint visszaröpített az ezredforduló környékére, 20–25 évvel ezelőttre.

Lám, egy vers milyen lazán tudja (a szabad mozgáshoz való jog nélkül is) ide-oda utaztatni az olvasót!

Megjelent a Cimbora 2021/3-as számában