Damian és a csillagok tánca (13.)

Búzási Gyopár illusztrációja

Rajtaütés

Órákig gyalogolnak Grande Dio City kanálisrendszerén keresztül. Mercédes kimerültsége miatt folyamatosan meg kell állniuk pihenni. A Káldeus ilyenkor vizet, gyümölcsöt, diót és proteinkockákat vesz elő a nagy hátizsákból, és odaadja útitársának.

– Nincs sok hátra, Mirri. Kitartás – mondogatja a Káldeus szelíden nagy szakálla alól. Mercédesnek nincs ereje megszólalni, de eszik, iszik, és hálásan mosolyog.

Az ipari külvárosban másznak ki a kanálisból, egy elhagyott útkereszteződésnél. Balra a nyomornegyed, jobbra a végtelen gyártelepek, hátrébb a kereskedelmi dokkok.

– Fel kell készítenünk az útra, Mirri drágám – motyogja a Káldeus, és a nyomornegyed felé tereli bajtársát. Putrik és összekalapált viskók között botladoznak, földúton. Kíváncsi szempárok villannak az aprócska ablakokban. – Ne félj, itt mindenki a barátom – mondja a Káldeus.

Megállnak egy bordó vasajtónál, hajóalkatrészekből, kidobott vas-, beton- és műanyag-darabokból összetákolt házacska előtt. A ház előtti kiskertet valaki szemmel láthatóan gondozza, menta-, citromfű- és levendulaillat üdvözli őket. A Káldeus bekopog. Egy vénséges vén anyóka nyit ajtót, és szó nélkül segít bevinni a végleg kimerült Mercédest.

Egy matracra fektetik, és rögtön elveszti az eszméletét. Aléltságában egy kisfiú látogatja meg, akit először saját fiának néz. Meg akarja szólítani, de nem jön ki hang a torkán. A fiú vizet ad neki. Aztán egy másik álomban szkafander nélkül, meztelenül lebeg, nem, nem is lebeg, repül, nyílegyenesen száguld át a semmin, mint egy kozmikus pisztolyból kilőtt golyó. Dolores hangja. Mi mindent túlélünk, Mirri. Mindent. Megátkozott minket a Szerencse. Aztán megint a kisfiú, mögötte az anyóka, valamit tart a kezében. Az anyóka közelebb jön, távolról hallani véli a hangját, mintha erős szélben: – Idd meg ezt, leányom. – Anyóka mögött a kisfiú lesi kíváncsian. Valaki keserű, csípős folyadékot erőltet le a torkán. Aztán megint anyóka hangja, még távolabbról:

– Nem mehet így sehova, Ohanzee. Még legalább két nap kell.

Mercédes mondani akarja, hogy készen áll, mehetnek, ha menni kell, de nem tud megszólalni továbbra sem. Újra elragadják a lázálmok. Megátkozott minket a Szerencse. Száguldás. Damian. Kisfiú nagy szemekkel pislog. Száguldás. Anyóka csóválja a fejét. Káldeus felkarolja. Száguldás. Aztán viszik, többen vannak, viszik át egy alagúton. Mindent túlélünk, Mirri. Száguldás megint. Csillagos ég, egy hajó, oldalán nagy, sárga betűk: Mononoke. Anyóka mosolyog, szemében aggodalom, ismeretlen nyelven mormol valamit. Vigyázz rá, Dombi Gidó.

Megátkozott minket a Szerencse.

– Damian! – riad fel a saját hangjára Mercédes. Mellette ott a kisfiú az álmaiból, nagy szemekkel figyeli. Megdörzsöli a szemét, körülnéz. Egy hajó gyengélkedőjében fekszik. Megnézi a kijelzőt az orvosi ágyán. Felépülőben van, állapota stabil, de még gyenge. Ki akarja húzni magából a perfúziót, hogy felkeljen az ágyból, de a kisfiú megállítja.

– Hol vagyok? – kérdi. A kisfiú mosolyog, de nem válaszol. Helyette elővesz egy kis fémkockát a zsebéből, és leteszi az ágyra. A fémkocka életre kel, fél másodperc alatt kibontja magát egy kis mechanikus kecskegidává, és felugrik a fiú vállára.

– Heló – mondja Mercédes.

– Heló – mondja a kecskegida –, Áron vagyok. Ez itt pedig Dombi Gidó, a barátom – a fiú szélesen mosolyog. – Én szoktam beszélni helyette, mert ő nem beszél – Mercédes kinyújtja a kezét, és megsimogatja Dombi Gidót.

– Szia Gidó, köszönöm, hogy vigyáztatok rám – mondja, aztán szünetet tart, nehezére esik beszélni.

– Át kell adnom neked Ohanzee bácsi üzenetét – mondja Áron, a mechanikus kecskegida.

– Ohanzee?

– Dombi Gidó nevelőapukája, a Káldeus – Mercédes már több évtizede ismeri a Káldeust, és tudatosul benne, hogy most hallja először az igazi nevét a ravasz öregnek. – Prana néni, Gidó nevelőanyukája nem akarta engedni, hogy elinduljunk, de Ohanzee bácsi azt mondta, hogy nem lehet többet várni.

– Prana néni az anyóka, aki meggyógyított?

– Ő az, igen.

– Majd meg kell neki köszönnöm. Mit üzent az öreg Ohanzee?

Áron hátsó lábaira ereszkedik Dombi Gidó vállán, és kitátja száját, mintha fújna. Hologram jelenik meg előttük, a Káldeus nagy, szürke szakálla és kopasz feje. Kis bogárszeme huncutul felvillan, és beszélni kezd:

– Mirrikém, te aztán jól megkavartad nekem itt a dolgokat, szokás szerint. Szeretlek én nagyon, de remélem, tudod, hogy mindennek ára van.

– Hát persze, hogy van, te vén uzsorás – morogja magában Mercédes, és elmosolyodik.

– Remélem, hamar felépülsz, nincs sok időnk. Prana hagyott neked egy csodaszirupot Gidónál, a lelkemre kötötte, hogy szóljak: napi két pohárkával kell meginnod, amíg elfogy az üveg, lehetőleg étkezés előtt vagy után fél órával. Gíta elintézte a rumiaiakat, emiatt most nem kell aggódnod, ha minden jól megy, most már a szeretteid is tudják, mi a helyzet. A kis Gidó a legjobb pilóta, akit ismerek, jó kezekben vagy. A Mononokét annak idején Dolli testvéred turbózta fel szépen, különleges kis csillagközi hajócska, nem egy szokványos kereskedelmi sikló. Kalotára kell mennetek; amint magadhoz térsz, váltsatok kvantumra. Ahogy Kalotára értek, Sztánán szálljatok le. A kalotai Ellenállást jelenleg Katalin Varga és az unokatestvérem, Kai Howahkan vezeti, tudtommal már ismeritek egymást. Azonnal add át nekik az üzenetemet, és szólj, hogy hívjanak össze egy gyűlést. És most jól figyelj: világossá vált számunkra, hogy Rumia-Salomé és azari szövetségeseik feltett szándéka, hogy galaktikus birodalmat hozzanak létre, és visszaállítsák a régi, kolonialista családok uralmát a galaxisban. Komoly támogatóik vannak a régi földön, Terrán, és mindenfelé a régi kolónia-bolygókon. Serenitas lerohanása csak az első lépés volt, a terv az, hogy minden nagyobb és szervezettebb világot a föderáció gyarmatává tegyenek egy éven belül. Megtudtuk, hogy Kalota a következő célpont, és arról is tudomást szereztünk, hogy kémeket helyeztek el a kalotai Ellenálláson belül. Napok kérdése, hogy lerohanják Kalotát, és nem lesz nehéz dolguk. Nincs más választásunk: újra kell szerveznünk az Ellenállást. Ezzel az erővel szemben jelenleg nincs mit tennünk. Kalotát már nem tudjuk megvédeni, és attól félek, Hyát is el fogjuk veszíteni hamarosan. Az azariak azt hiszik, fenn tudják tartani a hatalmi szövetségükben az egyensúlyt, de már megkezdődtek az intézkedések Rumia-Salomé részéről, hogy átvegyék a bolygó fölött az irányítást. Ha Azar már az övék, csak egy mozdulat választja el őket Arborától. Ismétlem: mindenki vonuljon vissza a titkos kis barlangjába, ideiglenesen fel kell oszlatnunk az Ellenállást. Katalint és Kait vegyétek fel a Mononokéra, és azonnal induljatok el velük a tieidhez. Ott fogok találkozni veletek hét napon belül, és megbeszéljük a következő lépéseket. Ha valaki üldözőbe vesz, Gidó tudja, mit kell tenni, bízzatok benne és a Mononokéban. Találkozunk egy hét múlva. A Kozmosz összes istensége legyen veletek!

*

Amikor Mercédes Katalin Varga és Kai Howahkan társaságában átadja a sztánai gyűlésen a Káldeus üzenetét, az Ellenállás összegyűlt tagjainak alig van idejük levegőt venni, és feldolgozni az információkat. A következő percekben minden nagyon gyorsan történik.

Dombi Gidó oldalba böki Mercédest, és a terem bal sarkába mutat: fegyver villan, lövés dördül, és Kai az oldalához kap. Az emberek egy része egymást taposva menekül az ajtók felé, mások fegyvert rántanak, de először senki nem biztos benne, ki a barát és ki az ellenség. Katalin felkarolja Kait, és int Mercédeséknek, hogy kövessék. Egy magas, szőke, kék szemű férfi és egy kedves arcú, fekete hajú nő azonnal melléjük áll, hogy fedezzék őket. Hátsó ajtókon és sikátorokon át, folyamatos tűz alatt menekülnek a szárazdokkok irányába, ahol a Mononoke vár rájuk. A dokkoknál tucatnyi rumiai katona őrködik. A szőke férfi, akit Katalin Johannak szólított az imént, elővesz egy ősrégi walkie-talkie-t, és beleszól.

– Hao, mennünk kell, az Ellenállás feloszlik, itt veszélyben vagyunk. Kéne egy kis segítség. A Mononokéra kellene felszállnunk. A főkapunál vagyunk, a Keleti utca sarkánál.

Statikus recsegés, aztán egy kamaszfiú hangja:

– Vettem, apa. Egy perc, és ott vagyunk.

(folytatjuk)