Érzelmi hullámvasút – pixelről pixelre

Ha egy szóban kéne összefoglalnom, miről is szól a kamaszkor, akkor kapásból azt válaszolnám, hogy a drámákról, és ez nem csupán munkahelyi ártalomból mondom. Természetesen a TiniDrámára járó diákjaimon annyira közelről figyelhetem meg ezeket a hatalmas érzelmi szélsőségeket, hogy sokszor nincs más eszközöm mindehhez, mint a humor.

Kép forrása: unsplash.com

A kutatók azzal magyarázzák a hullámzó érzelmeket, amelyek megkeserítik vagy éppen megszépítik az életeteket, hogy az az agyi terület, amely az érzelmekért és impulzusokért felelős, serdülőkorban egész egyszerűen túlpörög. Megnyugtató, ugye?

Az utóbbi néhány évtizedben ráadásul elfogadottá, sőt, néha kötelezővé vált az érzelmeinkről beszélni. Az interneten, mint minden, sokszor ez is túl van tolva. Ha a nyugati világot szemléljük, azt láthatjuk, hogy már nem ciki pszichológushoz járni, önsegítő könyveket olvasni, segítséget kérni, és a férfiaknak is lehetnek érzelmeik. Ez mindenképpen szuper dolog, hiszen az elfojtás sehová nem vezet, de kissé olyan érzésem van néha (nem csupán a kamaszcsoportjaimban), hogy manapság az emberek anélkül használják például a trauma, az autista, a depresszió, az ADHD és egyéb szakszavakat, hogy azok valós jelentésével tisztában lennének. Így előfordulhat, hogy úgy járunk, mint a kisfiú a mesében, aki farkast kiált, és kacag a falu népén, ahogy ijedten szaladgálnak össze-vissza. Amikor viszont valóban jön a farkas, már senki nem hisz neki.

Miért is tartom ezt problémának? Talán a Covid óta látom azt a tendenciát, hogy az öngyilkosság a kamaszok szókincsében kötőszóvá vált. Néhány éve még mindenkinek összerándult volna a szíve, ha egy tizenéves azt találja mondani, hogy foglalkoztatja őt az halál gondolata, manapság viszont arra használják sokan, hogy a frusztrációjukat, dühüket, kétségbeesésüket vagy egyszerűen egy rossz napjukat írják le vele. Komolyan el kell gondolkodnom, hogy mikor, melyik elejtett „öngyilkos leszek” „depressziós vagyok” félmondat mögött lapul valós veszély.

Megjegyzem, nem az a kérdés, hogy van-e mögötte valós érzelem! Persze, hogy van, hiszen a fent említett negatív érzelmekkel nem egyszerű megküzdeni, de az esetek nagy többségében ezek az érzelmek is túl vannak dramatizálva. Ez a trend, legalábbis a kamaszaim elmondása alapján, a TikTokról indult, majd az internetről és a közösségi média alkalmazásokból szivárgott át a mindennapjainkba. Épp ezért a következő lapszámokban sorra veszek néhány, az internet szókincsében agyonhasznált érzelmet, divatos szlengkifejezést, hogy együtt vizsgáljuk meg őket közelebbről!