Nádasdi Csilla Emese
szerző
Tükör mögött: testünk és mi
Múlt héten, a TiniDráma előtt csíptem el, hogy a gyönyörű kamaszlányaim arról beszélgetnek, vajon kövérek-e. Hirtelen olyan érzésem támadt, mintha időutazáson vennék részt. Megnyílt a tér–idő kontinuum, és ismét tizenegy éves lettem. Anyukám vett nekem új ruhákat, hiszen életem első külföldi nyaralására indultunk, és én nagyon izgatott voltam. Aztán az egész kirándulás alatt végig szorongtam, mert kövérnek éreztem magam a ruhákban.
A kép a szerző tulajdona.
Itt. (kép az olaszországi kirándulásról)
Emlékszem, volt egy modellalkatú barátnőm, hozzá mértem magam. Meg persze az akkori sztárokhoz, akiken a csípőfarmer egy deka felesleget sem dobott ki. Manapság újra divat a csípőfarmer, a kamaszkori testkép témaköre pedig terheltebb, mint valaha.
Amióta világ a világ, léteznek bizonyos trendek, amelyeknek a közösség tagjai meg szeretnének felelni. Gondoljunk csak az észak-thaiföldi kayan törzsre, ahol a lányok ötéves koruktól kezdve egyre több gyűrűt hordanak a nyakukon, vagy a gésák elkötött lábfejére, amikor is a kislányoknak, általában négyéves koruktól, a lábfejük négy-négy ujját, erősen a talp alá hátrahajtva, szorosan bekötötték, hogy a lábfej ne nőhessen tovább. A kötést gyakran cserélték, de folyamatosan szükség volt rá. A tortúra mintegy tíz évig tartott, de körülbelül egy éven belül már erősen deformálódott a lábfej, amely aztán körülbelül tíz centivel a normális alatt maradt. A gyakorlat néha halálos kimenetelű lábfertőzéssel vagy teljes bénulással járt.
Kép forrása: unsplash.com
Az állatvilágban a hímek színpompás tollazata, a virágok édes illata mind-mind ugyanazt a célt szolgálja, mint az interneten látható edzés- vagy épp sminkvideók. Hiszen valahol mindannyian meg akarunk felelni a közösségünk szépségről alkotott képének, de egyszerre talán ki is akarunk tűnni a tömegből, jelentse ez akár azt, hogy nekünk van a legkisebb lábfejünk, leghosszabb nyakunk, legszebb illatunk, vagy mi vagyunk a legizmosabbak, a legteltebb ajkúak.
Ha ma találkozhatnék azzal a tizenegy éves, „kövér” kislánnyal, aki voltam, ezt mondanám neki: teljesen normális, hogy kiakaszt, ahogy a tested változik, ráadásul sokszor nem egyenletes mértékben. Néha széltében nősz, néha hosszában, néha csak a lábaid lesznek hosszabbak. Az is normális, hogy ebben a korban különösen nagy hangsúly kerül arra, hogyan nézel ki, hogyan öltözködsz. Ez a kísérletezés kora, itt készül a jövőbeli éned. A probléma abból fakadhat, hogy mivel a kamaszok énképe nem elég erős (hogy is lenne az?!), sokkal sérülékenyebb vagy.
Azt hiszem, megegyezhetünk abban, hogy erre az alapból nehéz élethelyzetre az internet még rátesz egy lapáttal. Néhány, számokban kifejezhető, tudományos tényt jelzek erre vonatkozóan.
Marika Tiggermann ausztrál pszichológiaprofesszor évek óta kutatja az evészavarok és a média összefüggését a 8-15 éves lányok körében. Egy 2013-as tanulmányában arra a következtetésre jutott, hogy az interneten töltött idő egyenes arányban áll azzal, mennyire elégedetlen az illető a testével. Tegyük hozzá, hogy ez több mint tíz éve történt, körülbelül, amikor én voltam licis. És akkoriban még nem léteztek bjútifilterek… Találtam egy aktuálisabb kutatást is: egy 2019-es tanulmány szerint a 11–18 éves fiúk közel egyharmada elégedetlen a testével, azon belül is az izomzatával. Szóval, az a nagy harci helyzet, hogy minél többet görgeted az Instát, annál több tökéletesen izmos és szálkásan sovány emberrel találkozhatsz, annál több öltözködős, sminkelős videót láthatsz, annál rosszabbul fogod érezni magad. Habár nem feltétlenül tudatosul benned, de ez nagyon káros lehet arra nézve, hogy el tudd fogadni azt, aki vagy.
Kép forrása: unsplash.com
A szépség hajszolása tehát bizonyos mértékig normális lehet, viszont egy bizonyos határon túl káros, és adott ponton túl akár életveszélyessé is válhat. Hol húzódnak ezek a határok? Ez bizony kifejezetten személyfüggő kérdés, amelyet szakembernek kell megválaszolnia.
Hogyan válhat az egészséges életmód károssá? Egyszerűen: ha túlzásba viszed. A legtöbb függőség-meghatározás abból indul ki, hogy az adott tevékenység mennyire van negatív hatással az egyén életére, szociális kapcsolataira, valamint: ha ez a negatív hatás tudatosul benne, képes-e visszavenni vagy változtatni rajta.
Nem tudom, elhiszitek-e nekem, hogy nagyjából az összes, veletek egykorú tinédzser hadilábon áll önmaga elfogadásával és szeretésével. Az, hogy meg tudod-e szeretni azt a fizikai konstrukciót, amelyben létezned kell életed hátralevő részében, egyáltalán nem múlik azon, mennyire sikerül beleilleszkedned abba az áramlatba, amely mostanában az Instán, TikTokon normálisnak számít.
Nagyon-nagyon szeretném elmondani annak a tizenegy éves kislánynak, aki amiatt nem tudott gondtalanul sétálni a kis olasz hegyi falvakban, mert a „kövérségével” volt elfoglalva, hogy minden rendben lesz. Meg fogod egyszer szeretni magad, megelégszel a testeddel. Vagy nem... és eltöltesz egy életet azzal, hogy megváltoztasd, amit nem lehet.
