Nádasdi Csilla Emese
szerző
Változtasd a félelmedet hálává!
Napjainkban az internet tele van érzelmekkel. Úgy látszik, azonos hatás eléréséhez egyre nagyobb és nagyobb tettek, érzelmek, szavak kellenek. Talán ezért is figyelhető meg az a tendencia, hogy a közösségi médiafelületeken anélkül dobálózunk pszichológiai szakszavakkal, hogy a valós értelmükkel tisztában lennénk. Ezért úgy gondoltam, hasznos utánajárni néhány olyan témának, amellyel nap mint nap találkozhatunk az online és offline világban egyaránt.
A csoportjaimban az utóbbi időben észrevettem, hogy néhányan képesek túlpörgetni magukat a végtelenségig. Egyik programról, versenyről a másikra futnak, önkénteskednek, megannyi hobbival rendelkeznek, különórákra járnak, és még a tanulásra is igyekeznek odafigyelni. A véreres szem, szürkés arcbőr alapjellemzője ezeknek a gyerekeknek, de most nem a kiégésről szeretnék mesélni, hanem arról az érzésről, amely az egyik ide vezető út lehet.
forrás: unsplash.com
A FOMO mozaikszó, amely egy angol kifejezés első betűiből alakult ki. Fear of missing out – avagy a lemaradástól/kimaradástól való félelem, amelyet szerintem senkinek sem kell különösebben bemutatni. Nem újkeletű dologról van szó! Elemezzük egy kicsit a kifejezést: mi történik akkor, ha a tudomásunkra jut, hogy a közösség, amelynek részei vagyunk, olyan élményt élt át, amelyben mi nem vettünk részt? Felütheti a fejét a féltékenység, elhanyagoltság gondolata, és veszélyben érezhetjük akár a közösségben elfoglalt helyünket is.
Nem hívtak meg a buliba? Vagy esetleg rajtad kívül álló okok miatt nem tudtál elmenni? Esetleg két program is lenne délutánra, de mivel nem tudsz se teleportálni, se osztódni, az egyiket mindenképp le kell mondanod. Voltaképp ezt nevezzük FOMO-nak, és szerintem ez a para velünk van, amióta a fáról lemásztunk. A különbség csupán annyi, hogy amióta a tömegkommunikációs eszközök miatt karnyújtásnyira van a világ túlsó fele is, azóta sokkal, de sokkal több olyan eseményről értesülünk, amelyben éppen nem vagyunk benne.
Mi történik velünk ilyenkor?
A problémának több összetevője van, de a legnyilvánvalóbbal és egyben a legfontosabbal kezdem: ilyenkor nem vagyunk jelen. Képzeld el, hogy felkelsz, hétvége van, kialudtad magad, a nap is süt, minden szuper. Ahelyett, hogy valamivel megkoronáznád ezt az ígéretes napkezdést, előveszed a telefonod, és gyorsan végiggörgeted a sztorikat. Beléptem az előbb a TiniDráma Instájára, hogy valós posztokat hozhassak fel példának, és ezeket láttam kb. három perc alatt: megannyi szerelmes tartalmat (Valentin-nap után írom a cikket), edzős videókat, utazós posztokat, csoportképeket, ahol mindenki mosolyog.
Akármennyire is azt gondolod ezen az elképzelt reggelen, hogy minden okés, ezek után a képek után szinte borítékolható, hogy (maradjunk a felsorolt példáknál) magányosnak, elhanyagoltnak, lustának és szerencsétlennek fogod magad érezni. Lényegtelen, hogy tegnapelőtt te is edzettél, csak nem töltötted fel, hogy szuperül érezted magad tegnap a barátaiddal, csak nem töltötted fel, hogy nemsokára te is utazol, csak nem töltöd fel. Az emberi elme nem egy racionálisan működő „szerkezet” (vagyis lehet az is – erre hamarosan visszatérünk).
Becsekkol: a kiégés
A FOMO oda vezethet, hogy minden percünket optimalizálni akarjuk, programról programra rohanunk, túlhajszoljuk és kizsákmányoljuk magunkat. Valamint, ez szintén megfigyelhető, a rengeteg inger miatt már azt sem tudjuk megélni, amiben éppen benne vagyunk, legyen bármilyen szuper. Sokszor még ezen élmények közepette is rápillantanak a telefonjukra a FOMO-tól szenvedők, hogy megnézzék, más éppen miben van.
forrás: unsplash.com
Mit tehetünk ellene?
Amint azt fentebb mondtam, az elme nem racionális, sokkal inkább érzelmi alapon működünk. Másrészt viszont szintén fontos elmondani, hogy az agy úgy viselkedik, mint egy számítógép. Parancsokat futtat le, és minél többször csinálunk egy azonos dolgot, az annál könnyebbé válik. Igaz ez a féltékenykedésre és önsajnáltatásra, de szerencsére ugyanígy igaz a pozitív gondolatokra és cselekedetekre is! Vegyük tehát végig, melyek azok a dolgok, amelyeket alkalmazhatunk, hogy kezeljük vagy épp megelőzzük a FOMO-t.
- Fontos tudatosítanunk, hogy a posztok, amelyeket nap mint nap látunk, nem a valóságot tükrözik. Ezek a legszebb képek, a legeladhatóbb pillanatok, valószínűleg készült még mellé negyven, és hosszú szerkesztés következménye a kiválasztott, kiposztolt darab.
- Mérlegeljük, mi az, amit kihagyunk és miért hagyjuk ki? Például épp felmérőid lesznek, ezért nem mész ki a haverokkal a cukrászdába. Ettől természetesen te vagy a földkerekség legszerencsétlenebb gyereke, és érthető is, hogy így érzed magad, hiszen egy nagyon kellemetlen helyzetben vagy egy nagyon kellemes helyett. Felfoghatod azonban így is: azért tanulok most, hogy sikeres legyek az életben, és ne csak a cukrászdába, hanem mondjuk Hawaiira is eljuthassak egyszer.
- Kövesd ki azt, akinek a posztjaitól állandóan rossz érzésed van. Semmi értelme, hogy olyan emberek életének követésével töltsd a napjaidat, akik rossz érzéssel töltenek el.
- Légy jelen és lásd meg a pillanatban rejlő szépet. Ti játszottatok olyat, hogy ha sárga kocsit (zöld Trabantot, azonos óra/percet) láttok, szerencsétek lesz? Megcsíped magad, és működik a varázslat. Ha benne vagy a játék sűrűjében, automatikusan kiszúrod a sárga kocsit száz méterről is. Agyunk tehát programozható, és képes keresni azokat a mintázatokat, amelyeket az éppen futó program kér tőle. Ráállíthatod a szemed arra, hogy a szépet, vicceset, frenetikusat és utánozhatatlant keresse. Ebben segítségedre lehet, ha bevezeted az esti naplózást, amikor is összegyűjtöd azokat a dolgokat, amelyek a nap során jó érzéssel töltöttek el. Ez lehet írásos és képzeletbeli is, mindkettő segíthet abban, hogy hálás legyél a dolgokért, amelyek az életedben vannak. Voltaképp ez a kulcs, hiszen a sikeres és gazdag emberek egyáltalán nem boldogabbak, sőt. A hála érzése kelt boldogságot, a boldog emberre pedig még a nap is szebben ragyog, de ha esik, ő lesz az, aki táncolni kezd a pocsolyában.
A képek forrása: unsplash.com
