Otthon lenni egy barátságban
A nyári, kolozsvári TiniDráMa tábor témája a barátság volt. Úgy gondoltam, a magányos, online oktatásban töltött év után érdemes megvizsgálni a kérdést. Hatalmas élmény volt, sok mély felismeréssel. Ebben az írásomban három nézőpontból vizsgálom a barátság témáját.
Kép: Unsplash
Ahogy a gyermekkorból kilépünk, már nem anya és apa értékrendje, világnézete válik mérvadóvá, hanem az ismeretségi köré, haveroké, barátoké. Órákon keresztül lófrálunk velük, és semmiségekről beszélgetünk, de az igazán komoly történéseket is velük osztjuk meg.
„A barátság az egyetlen olyan kapcsolat, amely kölcsönös, szabad választással jön létre. Nem velünk születik, mi teremtjük. Nem fertőzi meg semmilyen testi kapcsolat vagy érdek. Nem akarunk egymástól semmit – egyszerűen csak jó együtt lenni. A barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Hogy ismerem őt! Ez persze sejtelem, nem biztos, hogy így van. Sosem tudhatjuk, mitől vagyunk otthon egymásban. De ha a barátomhoz megyek: hazamegyek.” (Müller Péter)
Nem tudtam ellenállni, hogy az interneten fellelhető megannyi közhelyes / idealista / szép / igaz / giccses / mély idézet közül ki ne ragadjam ezt. Szerintem nagyon szép hasonlattal él, és a kamaszbarátság egyik legfontosabb aspektusát emeli ki: mindenki arra vágyik, hogy tartozzon valahová. Otthon lenni egy kapcsolatban, félelem nélkül önmagunkat adni, kitárulkozni, komfortosan, elfogadva, szeretve és megértve érezni magunkat – elég idealisztikusan hangzik, nem gondolod? A valóságban sok kamasz számára a baráti kapcsolatai a folytonos bizonytalanság forrása: elég jó vagyok-e? elég izgalmas vagyok-e? vajon mit fognak rólam gondolni, ha ezt megteszem / kimondom?
Talán túlságosan felnőttesnek hangzik, ha azt tanácsolom, nem érdemes megjátszani magad egy kapcsolat érdekében. Hidd el, a tapasztalat valóban ezt mutatja! Rengeteg energiát felemészt a hamis látszat fenntartása, hiszen bekapcsol a drámapedagógia egyik legérdekesebb szabálya: ha ez „igaz”, mi igaz még? Vagyis: ahogy elhangzott a hazugság, onnantól kezdve minden kijelentést hozzá kell igazítani
Kutatások bizonyítják, hogy a népszerű fiatalok többet szoronganak. Joseph Allen pszichológus és csapata évtizedek óta vizsgálja a serdülők társas kapcsolatainak fejlődését a Virginia Egyetemen. Azt figyelték meg, hogy a menőnek tartott, általánosan felnőttszerepekben tetszelgő, egészségkárosító magatartásokat produkáló kamaszok, akik 15 éves korukban a népszerűségre törekszenek, a húszas éveikben sokkal magasabb számban élnek meg társas szorongást (a beteg úgy érzi, mindenki őt figyeli, retteg, hogy kínos helyzetbe kerül, a történteket pedig fantáziája segítségével sokkal sötétebbre színezi). Azok a kamaszok, akik a közeli barátaikat tartják fontosabbnak, fiatal felnőtté válva sokkal több önbizalommal és magasabb önértékeléssel rendelkeznek.
A baráti kapcsolataidat vizsgálva, a pszichológusok szerint, érdemes átgondolni néhány kérdést:
- Ha bajban vagyok, tanácsra vagy segítségre van szükségem, számíthatok rá?
- Hogyan érzem magam a közös programok után?
- Kiegyensúlyozott a kapcsolatunk? Ugyanannyi energiát, figyelmet fektetünk bele mindketten?
- Milyen hatással van rám? Inspirál, bátorít, támogat, ha szükségem van rá?
- Mennyire őszinte a kapcsolatunk? Milyen mélységű titkokat bír el?
- Fontos, hogy nagyobb időintervallumot szemlélj, hiszen lehet, azért nem keres és nem érdeklődik rólad, mert épp neki van szüksége támogatásra.
A Cimbora online felületén olvashattok további érdekességekről a témával kapcsolatban, mint például a barátság négy körének elméletéről, valamint a baráti kapcsolataink ápolásának fontosságáról. Én pedig, ahogyan azt már megszokhattátok, várom benyomásaitokat, panaszaitokat, véleményeteket, a csilla.e.nadasdi@gmail.com e-mail-címen.
