Fekete Vince: Palackposta

Csak 1 vers

belátom tévedtem uram tenger helyett sivatagi homokra
szálltam tudom innen már nincs kiút s ha van is
a tengerig nem vezet szárazföldi zátony ez
uram nagy a lék s a homok ömlik szüntelen
legénység nincs magam vagyok ezt az üveget
is csak azért dobom bele ha jönnétek ha egy
hajó véletlen erre vetődne az ÉSZ 43° 37’ 07” és
a 48° 15’ 06” valamint a KH 20° 15’ 44” és 29° 41’ 24”
között az árbóckosárban találtok rám a
falu közepén

Kép forrása: Litera

Ismerünk legendás első közléseket a magyar irodalomtörténetből, mindenki tudja például, hogy Petőfi (akkor még Petrovics) Sándor első, nyomtatásban megjelent verse A borozó című bordal volt (1842 májusában közölték az Athenaeumban, Petőfi akkor 19 éves volt). Aztán vannak olyan esetek, amikor az első közlést a szakma nem tekinti egyúttal igazi írói indulásnak is, például Móricz Zsigmond 29 éves kora előtt is közölt prózát, de íróvá érését az utókor csak a Hét krajcár megjelenésétől számítja (1908-ban jelent meg a Nyugatban).

Fekete Vince is közölt – a Palackposta előtt is – verseket, én mégis ezt a verset tekintem igazi költői indulásának. 1988-ban íródott a nagyváradi Ady Endre Irodalmi Kör Ars poetica című pályázatára, meg is nyerte azonnal az I. díjat! 1989-ben, 17 éves koromban olvastam először az Ifjúmunkásban, s nagyon határozottan emlékszem, hogy irigyeltem Fekete Vincétől a Palackpostát. De vajon miért tetszett nekem már akkor is, miért tetszik még ma is ez a vers?

Ha fellapozunk egy atlaszt, rögtön látni fogjuk, hogy Fekete Vince a vers végén nagyjából Románia (akkor még Románia Szocialista Köztársaság) földrajzi koordinátáit adta meg az üvegbe rejtett levélben-üzenetben. Aki nem élte át az 1980-as évek végét Nicolae Ceaușescu Romániájában, az nehezen tudja elképzelni, mennyire „sivatagi homokˮ volt akkor az ország. Mégis hiszem, hogy ha figyelmesen olvassa, egy mai fiatalt is meggyőz a vers, hogy tényleg „sivatagi homokonˮ éltünk akkoriban, ahonnét „nincs kiútˮ, vagy ha van is, „a tengerig nem vezet.ˮ Kijelentéseivel ugyanazt az értékminőséget ismételgeti mantraszerűen a költő, amikor újra és újra nekiszalad a helyzetmeghatározásnak: „szárazföldi zátony ezˮ,„nagy a lék, a homok ömlik szüntelenˮ, „legénysé nincsˮ, hajó is csak véletlenül vetődhet arra a versbéli vidékre, hogy rátaláljon a beszélőre az árbóckosárban, „a falu közepén.”

Ellenállt-e, rendszerellenes cselekedet hajtott-e végre a fiatal, akkor 23 éves Fekete Vince, amikor palackba (versbe) zárva megadta a boldog utókornak a romániai „létező szocializmusˮ hihetetlenül pontos leírását? Rosszulesik kimondani, de történelmi tapasztalatok hiányában ma már szinte értelmezhetetlen egy ilyen kérdés. Akkor viszont gondoljunk arra, hogy a nagy lázadó költők (egy Rimbaud, egy Ady...) szintén menekülni akartak a sivár jelenből, igaz, ők még „részeg hajón”, „új vizeken járva” tervezték a menekülést. Mennyivel kilátástalanabb-reménytelenebb a Palackposta beszélőjének helyzete, aki tenger helyett csak sivatagi homokra szállhat!

Kevéske öröm az ürömben, hogy Fekete Vince palackpostája mégiscsak megérkezett hozzánk a Csak 1 vers rovatba!

Megjelent a Cimbora 2023/1-es számában