(L)együnk együtt! – avagy miről szól napjaink karácsonya
Rövid ünneptörténet
Karácsony szavunkat a nyelvészek a latin incarnatio (’megtestesülés’) vagy pedig a szláv korcun (’átlép’) kifejezésből származtatják. Az első Jézus születésére, a második pedig a téli napfordulóra utal. Mindkét jelentésréteg hasonló jelképeket használ: egyre nagyobb lesz a sötétség kint is, bent is, majd a legzordabb óra után megszületik bennünk a fény, a remény.
forrás: unsplash.com
Ha a karácsonyra gondolunk, az arany, a zöld, a fehér, a piros szín, a kandallóban lobogó tűz előtt álló, feldíszített karácsonyfa, a masnis, nagy dobozok és az arcokról sugárzó öröm képei villannak fel mindannyiunkban. Ez a kép nagyban köszönhető az idén 101 éves Coca-Cola Mikulásnak, a csöpögős amerikai filmeknek, valamint a bevásárlóközpontokban évről évre egyre hamarabb elkezdődő karácsonyi őrületnek.
A bennünk élő álomkép és a valóság közötti kontraszt azonban néha igen nagy. Sok helyen nem engedhetik meg a szülők, hogy drága ajándékokkal halmozzák el a gyerekeket. A legtöbb nagyvállalat december végén zárja a projektjeit, ami elképzelhetetlen stresszt jelent mindenkire nézve, a magasabb pozíciók pedig még több felelősséggel járnak. A legjobb családban is előfordulnak ilyenkor veszélyes viták, veszekedések, a kimerüléstől minimálisra csökken a tűrőképesség, a bejgli megreped, a fa eldől...
Karácsonyológia, az új tudományág
Természetesen, mint ma már mindennek, ennek is létezik pszichológiája. A karácsony-szindrómát szorongásos-depresszív zavarnak tekintik, amelynek bevezető tünetei a következők: szorongás, fáradékonyság, ingerlékenység. Évről évre riasztóbbak a statisztikák, akkor is, ha a betegségeket tekintjük. Engem azonban jobban megrémítenek azok a felfoghatatlan számok, amelyeket ki sem tudok olvasni, nemhogy értelmezni. Ezek a számok a karácsony által termelt anyagi hasznot hivatottak leírni számunkra. Vicces zoknik utazzák át hajókon a fél világot, hogy aztán a fiók mélyén lapuljanak. Azokkal a hajókkal, amelyek a legnagyobb mértékben szennyezik az óceánok élővilágát.
Kinek kell ilyen áron az ünnep? – kérdezhetitek. Lehet, hogy nektek, a kamaszkor lázadóinak könnyebb lenne eltörölnötök mindent, ami egyszer szent volt bárki emberfiának. Vesszen a karácsony, bár a bejgli maradhat, nem? Létezik azonban egy új szemlélet, amelynek célja, hogy elviselhetőbbé tegye az ünnepet.
Slow karácsony
Ahogyan a nevéből is következtetni lehet, ez a mozgalom azt szeretné elérni, hogy képesek legyünk néha egy kicsit lassítani, netán megállni, csodálni a jégvirágokat az ablakon, egy kisgyerek örömét vele átélni lopva az utcán, amikor megpillantja a mikulásruhába öltözött bácsit. Némi előrelátással, tervezéssel ki lehet küszöbölni azokat a csapdákat, amelyek veszélyeztetik a karácsony nyugalmát.
Kezdd el időben az ünnepre hangolni a lelked! Öltöztesd díszbe, a szíved is, de ne hagyd ki a szobádat sem! A kutatások azt bizonyítják, hogy azok az emberek lényegesen boldogabbak, akik korán feldíszítik a lakásukat, mint azok, akik csak később vagy egyáltalán nem.
Ebben a hónapban az ajándékozás pszichológiájáról írtam, valamint a különféle szeretetnyelveket „beszélő” embertípusoknak szánt ajándéktippekkel kívánom könnyedebbé tenni számotokra az ünnepet.
