Ciceró, Budapest, 2016 A Lúna gyermekei legendateremtő regény, amely a gólyákról szóló ismereteinket fogalmazza át egy mitikus mesevilágba. A történetben emberi tulajdonságú gólyák tartanak Afrika felé, de kiderül az is, hogyan fűződik hozzájuk a gyermekhozás mítosza, vagy az, hogy miért repülik át évente kétszer a világot.

Tilos az Á könyvek, Budapest, 2016 „miközben kívülről minden ember és minden család átlagosnak vagy érdektelennek tűnik, belül minden családnak és embernek megvan a maga története, múltja, oka, és belül már senki és semelyik család nem átlagos.” (Fenyő D. György – forrás: www.barkaonline.hu)

Hiába próbálom megtalálni az első meghatározó olvasmányélményem a holokausztról, nem sikerül. Könyvtárból kölcsönöztem és az eseményeknél erősebben képek maradtak meg bennem: egy kisfiú, aki egyedül, családja nélkül bujkál a kiüresedett gettóban, elhagyott lakásokban keresi a túléléshez szükséges ételt, eszközöket. Egy magas létrát látok, amin bújóhelyére, egy padlásra húzódott meg, és egy német tisztet, aki elkaphatta volna, de megkegyelmezett. Így emlékszem, de lehet, hogy nem is így volt. És az is lehet, hogy amíg az Olvasólámpát írtam, rátaláltam a regényre, és már az ajánlottak között van.

Legyen szó szerelemről vagy az emberi élet céljáról, az irodalom személyes és társadalmi létünkre kérdez rá. Sok művészeti alkotás az emberi természet árnyoldalaira vet fényt, így például arra, hogy létezik a szegénység, igazságtalanság, zsarnokság. Négy olyan regényt ajánlok, amelyek krízishelyzetben mutatják meg az embert, jó és rossz lehetőségeivel együtt.

A mese egyedi eredettörténet a karácsony keletkezéséről, de kalandok sorozata is, amelyek főhőse maga a fiú, akit Karácsonynak hívnak...  három könyv, amely melegséget hoz az ünnepbe.