Archívum ARCHÍVUM Facebook Link Fej shape shape shape shape shape
Nem maradsz le semmiről

Gergely Edó

Nem maradsz le semmiről

Edóságok

Tizenkét-tizenhárom évesen vesztem meg, mert nem volt mindig mehetnékem, és nem mindig tehettem. Meg voltam győződve arról, hogy akkor történnek a legvagányabb dolgok, akkor vannak a legjobb bulik, akkor lesz kint a szimpim is (mi így hívtuk azokat a fiúkat, akik tetszettek nekünk, most nem tudom, hogy hívják őket), amikor engem nem engednek a szüleim.

Read More
Az a szép, mi a szép?

Gergely Edó

Az a szép, mi a szép?

Edóságok

Volt egy fényképe, amin nekem nagyon tetszett. De a netes profilokra mindenhová jellegtelen, mosolytalan, fanyar képeket tett ki magáról. 

Read More
Az ajándékdoboz

Gergely Edó

Az ajándékdoboz

Edóságok

Volt egy idő, amikor meg voltam győződve arról, hogy nekem a dolgok kijárnak. Akkoriban sokat veszekedtem, főleg édesanyámmal. Azzal érveltem, hogy ő szült engem, úgyhogy kutyakötelessége aszerint táncolni, ahogy én fújom. Követelőztem.

Read More
A járt és a járatlan

Gergely Edó

A járt és a járatlan

Edóságok

 A mesék furcsán kanyarodtak vissza hozzám. Ugyanis, mint minden érték fiatalkoromban, ennek az értéke is megkérdőjeleződött. Amikor a súlyos regényeket olvastam, mert mindenki azt olvasta, attól lett a felnőttekéhez hasonló az intellektuális súlyunk, akkor semmi keresnivalója nem volt az életemben a mesének. De pont érettségi előtt, amikor ezt a nagy súlyt mérik dekára, az egyik kedvenc tanárnőm arra hívta fel a figyelmünket, hogy majd az egyetemen, vizsgaidőszakban, ha nagyon stresszesek lennénk, olvassunk mesét.

Read More
Paradicsomszüret lélek-pakolással

Gergely Edó

Paradicsomszüret lélek-pakolással

Edóságok

Örök életemben pattanásos voltam. Apám sűrű vére, próbáltam nyugtatgatni magam, de igazából egy picit sem nyugodtam meg, sőt, ugyanis nyavalygásaimra anyám, a porcelánbőrű ugyanezt ismételte, és nagyokat pislogott melléje. Majd ha lesz szeretőd, elmúlik, nyugtattak meg még jobban, s kamasz énem ettől még idegesebb lett.

Read More
Ahonnan jössz

Gergely Edó

Ahonnan jössz

Edóságok

Soha ne felejtsd el, honnan jössz. Ez volt szüleim egyik leggyakoribb tanítása. Nem azt mondták, jó szájbarágósan vagy követelőzve, hogy tiszteljem őket, a falumbelieket, a származásomat, hanem inkább megjegyezték, ahányszor csak az arrogancia és orrot magasan hordás témája jött elő, soha nem felejtsd el, ahonnan jössz. De hát én nem is akarom elfelejteni, gondoltam akkoriban, bő kamaszkoromban.

Read More
Vigyázat, harapós Macs!

Gergely Edó

Vigyázat, harapós Macs!

Edóságok

Tegnap nagyon bolond napom volt. Akkor még nem gyanítottam, hogy mindenki másnak is, hogy úgy állhatnak a bolygók és az istenek kegyelmetlenségei, hogy ahol, akinek lehet, bekavarnak.

Read More
Látom mögötted az élet folyamát

Gergely Edó

Látom mögötted az élet folyamát

Edóságok

Németországban van egy iskola, ahol sulikezdésre az intézmény vezetője meghívja a szülőket és nagyszülőket is. Megkéri őket, hogy álljanak be a gyermekük mögé. Jobbról az apa, balról az anya. Mögéjük pedig az ő szüleik, a gyermek nagyszülei, ugyanígy, jobbról a nagyapák, balról a nagyanyák.

Read More
Tekintet

Gergely Edó

Tekintet

Edóságok

Most látom, milyen messze jártál, mondom egy barátomnak. Látom a szemedben.

Read More
Az én szememben

Gergely Edó

Az én szememben

Edóságok

Bicajozunk egyik kedvenc dél-spanyolországi parkunkban. Ameddig a szem ellát, egy fikuszfa borítja be az előttünk, fölöttünk nyíló teret. Állunk, tátjuk a szánk, csodáljuk. Milyen szép, nagy fikuszfa, jegyzi meg hangosan a fiam, hangjában igazi elismeréssel. Aztán, kis idő múlva, lágy hangon, olyanon, amivel a szívünkhöz legkedvesebbekről szólunk, hozzáteszi: az én fikuszom az én szememben ugyanilyen szép és nagy. Az én szememben.

Read More
Tévedés és szándék

Gergely Edó

Tévedés és szándék

Edóságok

Kitakarítottam, a gyermekek elvoltak, a kicsi totyogott utánam, az este még hátravolt, úgyhogy gondoltam, besegítek még egy kicsit, s valami olyat is megcsinálok, ami nem dolgom: kimosok, kiteregetek, amire hazajönnek, lesz nagy öröm. Két nagy kupac, egyikbe a fehérek, másikba a tarkák, be a gépbe, örvendezem, hogy én milyen ügyes vagyok.

Read More