(Kesä ja painovoima)

Leena Krohn Szfinx vagy robot (Sfinksi vai robotti) című elbeszélésgyűjteményének filozofikus-tudományos-fantasztikus történetei kilógnak a mese keretei közül, a gyermek és a felnőtt között lezajló párbeszédek olyan témákat dolgoznak fel, mint a téridő és a fekete lyukak természete, a gravitáció, az idő, a párhuzamos világok, álom és valóság viszonya. A 2021. áprilisi és májusi Cimborában már olvashattatok a kötet írásaiból, most egy elgondolkodtató kis történettel folytatjuk a Leena Krohn világával való ismerkedést.

A Pál utcai fiúk minden bizonnyal azért is annyira népszerű, mert a kalandos játékok helyszínéül szolgáló grund és az azt birtokba vevő gyermekbandák világát festi meg eleven színekkel. A Cimbora szerzői, mai magyar írók körében érdeklődtünk: hogyan emlékeznek gyermekkoruk grundélményére. Íme, az erre vonatkozó emlékek közé tett időutazás eredményei.

The show must go on; Ha nyernék...

Dáktör Niku különvilágában

1954-ben született Nagyszebenben, és nem egészen hatvanévesen, 2013-ban hunyt el Brassóban gyógyíthatatlan betegség következtében: Alexandru Muşinát leggyakrabban úgy emlegetik, mint a román irodalom ún. nyolcvanas nemzedékének meghatározó alakját. Ez a generáció ma is nagy hatással van induló, fiatal alkotókra, legismertebb alakja Mircea Cărtărescu.

Matek

Bernard Friot 1951-ben született a franciaországi Saint-Piat-ban. Gimnáziumi és középiskolai tanár, majd négy éven át a Frankfurti Gyermekirodalmi Központ vezetője. Mintegy ötven, gyermekeknek és kamaszoknak szóló könyv szerzője, ugyanakkor német és olasz nyelvből is fordít. Az alábbi rövid elbeszélés az Histoires pressées (Sietős történetek) című kötetéből származik.

Faluról származunk.Apám egy büszke paraszt fia, aki azt akarta, hogy a csemetéje tanuljon, és pap legyen belőle. A fiút tehát elküldték egy plébános nagybácsihoz latint tanulni, majd a teológiára.

A ház, amelyben lakunk, egy meredeken kapaszkodó, koszos utcában áll, amelynek tetejéről az egész vidéket belátni, de ahol nem járnak kocsik, csak fával rakott szekerek, a lovakat ösztökével biztatják a kocsisok. Előreszegett fejjel, meg-megcsúszó patával haladnak, nyelvük kilóg, bőrük párállik.

Jules Vallès Dél-Franciaországban született 1832-ben. Lázadó, mindig elégedetlen alkat volt, aki a 19. század összes francia forradalmában aktívan részt vett. Egyik vezető egyénisége volt az 1871-es párizsi kommünnek (abban az évben, rövid ideig, Párizsban a köznép ragadta magához a hatalmat, egyenlőségen alapuló rendszert vezetve be; a kommün támogatóit kommünárdoknak nevezték). A kommün bukása után, a rá mért halálos ítélet elől kénytelen Angliába menekülni. 1885-ben hunyt el.Jacques Vingtras című, háromrészes önéletrajzi regénye bizonyult irodalmi munkássága legmaradandóbb darabjának. Az első kötetben, amely a L’enfant (A gyermek) címet viseli, gyermekkora viszontagságait meséli el. A konok, önfejű gyermek mindig szembement szülei akaratával, akik minden áron engedelmes, tekintélytisztelő polgárt szerettek volna nevelni fiukból.

A horog

Vöröske a kifogott halait pucolja. Küllő, küsz, de van néhány sügér is. Késsel levakarja a pikkelyeket, felvágja a hasukat, átlátszó úszóhólyagjukat a talpával pukkasztja ki. Összegyűjti a belsőségeket a macskának. Lázasan iparkodik, a fehéren habzó tál fölé hajolva, és vigyáz, nehogy összevizezze magát.

Keresztapa

Lepic asszony néha megengedi Vöröskének, hogy meglátogassa a keresztapját, sőt, azt is, hogy nála aludjon. Magányos és mogorva öregember, aki minden idejét horgászással vagy a szőlőben tölti. Senkit sem szeret, egyedül Vöröskét hajlandó elfogadni.

Vöröske válogatott levelei apjához és annak néhány válasza