Sorozatunkban olyan fiatal szerzőkkel ismerkedhettek meg, akik bizonyos értelemben mind pályájuk elején állnak, és akikkel véletlenszerűen akár ti is összefuthattok, ha Kolozsváron vagy éppen Budapesten jártok. Nevükkel, írásaikkal azonban különböző irodalmi folyóiratokban is találkozhattok. Van köztük, akinek egy vagy több kötete is megjelent már, és olyan is, aki épp készül első kötete kiadására. Van köztük, aki inkább verseket ír, és van olyan, aki prózát és verset is. A sorozatban közölt szerzők mindegyike több területen is tevékenykedik, doktoranduszhallgató, filmkritikus, grafikus, irodalmi lap szerkesztője vagy irodalomkritikus. Ettől a sokszínűségtől lesz izgalmas és változatos ez a sorozat, amely ugyanakkor távolról sem teljes. (Cimbora, 2016/3)

Amikor az iskolában meghirdették a feltalálói versenyt, a fiúk olyan izgalomba jöttek, mintha a felhívás arról szólt volna, hogy minden olyan nap, amelyiknek a nevében van mássalhangzó, ettől kezdve igazoltan elhiányozható.

- alkalmi szöveg, helyettem az Elefántok –

Képzeld csak el, édes fiam, milyen jóságossá, igazzá, jámborrá és bölccsé válik majd az emberiség, ha az állatiság (mert mától fogva így fogom nevezni az állatok népét) ragyogó, és immár gondolkodó elméit maga mellett tudhatja. Ehhez viszont fel kell ruháznunk az állatokat a gondolat ajándékával.

Szántai János író, költő kézen fogja kisfiát és elviszi a híres velencei karneválba. Magával hív bennünket is, és a mókás farsangi alakoskodás jegyében úgy teszi ezt, hogy egy percig se tudhassuk pontosan, hol vagyunk, és kik rejtőznek az álarcok mögött.