Képregény-műhelymunka. Helyszín: 15. Cimbora Kaláka Tábor, 2019. július 15–20., Zalán. Résztvevők: a 15. Cimbora Kaláka Pályázat nyertesei. A műhelyt vezették: Kusztos Júlia és Süle Tamás, a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatói.

Beszélgetés Zalka Csenge Virág mesemondóval

Zalka Csenge Virág Ribizli a világ végén című első meséskönyvével 2020-ban elnyerte Az Év Gyerekkönyv Írója címet. Jó hír az olvasóknak, hogy azóta már a kiadvány párját, A kalóz királylányt is a kezünkben tarthatjuk. Zalka Csenge Virág ritka mesterség és tudás birtokosa, hiszen hivatása a mesemondás, a világ számos szegletében megfordult mesélőként, de nem is tért haza üres kézzel. Mesemondói diplomáját az Amerikai Egyesült Államokban szerezte, és számos izgalmas helyen mesélt, még egy őskori halomsír belsejében is, Írországban. A szerzőt ritka mesterségéről, a mesemondásról, a mesék életéről kérdeztük, és arra is megkértük, hogy ajánljon meséi közül olvasóinknak.

Interjú Orosz Annabellával

Képek meséje: Orosz Annabellával, a Vajon Nagyi-könyvek illusztrátorával, vizuális teremtőjével beszélgettünk a frissen megjelent Vajon Nagyi és a száguldó város illusztrációvilágáról.

Elolvastuk a Vajon Nagyi és a száguldó várost, és beszélgettünk a kötet szerzőjével, Szabó Róbert Csabával

Megérkezett a várva várt Vajon Nagyi 2, amelyben a sok valóst és meséset tapasztalt, művelt, huncut és kalandos természetű nagyi Kolozsvárra érkezik. Nem kis feltűnéssel. Habár családja arra számít, vonattal utazik oda, a nagyi hajthatatlan, és titokban mégiscsak kis bogárhátújával robban vagy inkább robog be a városba. Vajon Nagyi egyetemi évei óta meglepő mértékben megváltozott, felgyorsult Kolozsvár. Olyannyira, hogy az már gyanús az egyébként is kétkedő természetű idős hölgy számára.

Szabó Lőrinc (vers)világai és különbékéje

2010-ben, születése 110. évfordulóján, összeállítást közöltünk Szabó Lőrinc (1900–1957) költészetének néhány meghatározó vonásáról, eleméről. Kiemeltük akkor, többek közt azt, hogy gazdag, változatos életművében hangsúlyosan jelen van a végletek összebékítésére utaló törekvés, ami abban is megnyilvánul, hogy egyaránt jelen van nála, ugyanazzal a természetességgel, a szabadvers és a kötött versforma (főként a szonett), a társadalmi témakör a maga konkrétumaival és az elvont keleti gondolkodásmódok iránti vonzalom, a gyermekversekre emlékeztető líra (Lóci- és Kis Klára-versek) és a filozofikus vers, a lírikusi érzékenység és a kimért, olykor kegyetlen tárgyilagosság.

Ahol az irodalom és a természetvédelem találkozik

„Ne feledd, az állatoknak és növényeknek nincs érdekképviselete a parlamentben, nem tudnak ülősztrájkba fogni, senki más nem emelhet szót a nevükben, értük, csak mi, emberi lények, akik nem birtokoljuk őket, de megosztjuk velük a Földet, ahol élünk.” (Gerald Durrell: Fogjál nekem kolóbuszt)

Időutazás egy százéves folyóirat szövegtörténetében

Különös dolog az irodalom és a története: egyszerre érdekes benne az, hogy egy-egy költő, író milyen mű­veket hoz létre, amint az is, hogy milyen szerzői közös­séghez tartozik, és annak milyen szerepe, súlya van. Van tehát az egyéni tevékenység, és van a csapatmun­ka is, illetve a kettő összefonódása, és ilyen szempont­ból válnak fontossá az irodalmi társaságok, körök, műhelyek, fórumok.

„Erdélyi ifjúsági sci-fi, fantasy” – így jellemezte egy mondatban saját, a disztópia kategóriájába sorolható regényét Zágoni Balázs kolozsvári író, A Gömb jövőbeli fantáziavilágának megalkotója.  Az íróval beszélgetve bekukkantottunk az alkotói műhely titkaiba. Sőt, Zágoni Balázs egy másik ifjúsági sci-fit is ajánlott a Cimbora olvasóinak.

SZABÓ BORBÁLA budapesti egyetemi tanár, drámaíró, dramaturg, a Nincsen apám, seanyám című ifjúsági regény szerzője Kolozsváron járt nemrég, hogy fiatal olvasóival találkozzon. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele irodalomról, színházról, jövőbeli terveiről.

Közelképben Jónás Tamás

Líra és természet védett területei

Növények nélkül szegényebb lenne a világ, veszélybe kerülne mindannyiunk közös élettere, a Föld. Vers és költészet nélkül pedig szegényebb lenne az emberi lélek, a jellem, az érzelmi intelligencia és a szépség iránti fogékonyság pedig eltompulna.

A Cimbora egy erdélyi képregény nyomába szegődött!

A Vízitündér 1. Maria Surducan forgatókönyve alapján, Benczédi Júlia Anna rajzaival készült képregény, amely először online formában jelent meg, majd román, francia és magyar nyelven is nyomtatásba került. Cimbi felkereste a képregény rajzolóját és színezőjét, Annát, hogy néhány izgalmas részletet is megtudhassatok a kiadvány keletkezéséről.

„A film, valamint a könyv cselekménye teljes egészében az iskolai falai között zajlik, mintegy hangsúlyozva az intézményre jellemző bezártságot. A valóságos falakon túl láthatatlanok is húzódnak, tanár-diák, tanár-tanár és diák-diák vagy éppen diák-szülő között is. Ráadásul a falak mindig kétértelműek: egyszerre jelentenek védelmet és fenyegetést...” – Közelképben François Bégaudeau regénye.

Sipos Krisztinával, a Kolozsvári Állami Magyar Színházban bemutatott előadás dramaturgjával beszélgetünk

Jordan Tannahill fiatal kanadai drámaíró Concord Floral című műve alapján Kolozsváron és további négy európai városban válogatott diákcsapattal együttműködve hoztak létre színházi produkciókat. 2019 őszén a kolozsvári alkotók olyan színházi élményt ígérnek, amelyben „a generációk közti különbségek elmosódnak, közös dimenzióba kerül fiatal és felnőtt, szülő és gyermek. Az előadás olyan általános érvényű témákat boncolgat, mint a bűntudat, szexualitás, meggondolatlan gesztusaink visszavonhatatlan következményei, az elkerülhetetlen közösségi létben rejlő magány, s teszi mindezt ennek a különleges generációnak a szemszögéből.”

Kós Károly

Az erdélyi magyar kultúrának több meghatározó személyisége közül kiemelkedik Kós Károly. Több területen teljesedett ki nagy hatású munkássága – építészet, oktatás, szépirodalom, könyvszerkesztés, -tervezés és -kiadás, művészettörténet, néprajzkutatás, közélet stb. –, de ezek a területek mind egybekapcsolódtak az erdélyi gondolat, a transzilvanizmus révén, amelynek máig érvényes megfogalmazását neki köszönhetjük.